REVENGE OF AN OMEGA | JIKOOK

🌺💕🌺 4. Fejezet 🌺💕🌺

Jungkook

Amint a parkolóból lassan lépkedtünk a kávézó irányába, Jimin egyszercsak erőteljesen rámarkolt a felkaromra. Kíváncsain fordultam felé, hogy mégis mit akarhat, de ahogy kinyithatta volna a száját, hogy mondjon valamit, erőtlenül omlott össze.

Majdnam a földre rogyott, szerencsére a gyors reflexeimnek köszönhetően el tudtam kapni, mielőtt ez megtörténhetett volna.

Kétségbeesetten kezdtem szólítgatni, gyengéden ütögetni az arcát, de nem mutatta semmi jelét a reagálásnak. Szörnyen megijedtem. Ez csakis miattam van!

Tanácstalanul vettem fel a karjaimba, és sétáltam a legközelebbi pad felé. Lefektettem a kemény fapadra, majd lábait felemelve kezdtem legyezni a kezemmel.

Nem telt bele pár perc, és elkezdte nyitogatni a szemeit. Azt hittem sosem fog megtörténni ez a pillanat. Hatalams kő esett le a szívemről.

-Jól vagy?-ültem le mellé a padra, amint felült.

-Igen.-mondta, majd homlokára tette a kezét.- Sajnálom ha megijesztettelek.-nézett bűnbánóan a szemeimbe.

-Én sajnálom, hogy rád erőltettem a motorozást. Ha tudom, hogy ennyire félsz, akkor nem tettem volna.-kértem bocsánatot életemben először. Magamon is meglepődtem.

Jimin

Bocsánatot kért. Azt hittem, hogy nem jól hallom. Jeon Jungkook bocsánatot kért tőlem, akit világ életében egy tehernek tartott. Elképesztő.

-Vegyük úgy, hogy kvittek vagyunk. Te megijesztettél a motorozással, én pedig a hirtelen rosszúllétemmel.-mosolyodtam el halványan.

-Rendben.-bólintott, majd felállt a padról, és kinyújtotta felém a kezét.-Mehetünk?

-P-persze.-dadogtam, majd lassan számomra hatalmas tenyereibe csúsztattam kis kezecskémet, és felálltam a padról.

Azt hittem, hogy el fogja engedni a kezemet, miután felálltam, de nem így történt. Elindult velem az oldalán, úgy, hogy szorosan összekulcsolta az ujjaink.

-Nem kell fognod a kezem, ha kényelmetlen.-súgtam oda neki halkan, talán egy kicsit szomorúbb hangsúllyal, mint ahogyan terveztem.

-De kell. Nem akarom, hogy mégegyszer rosszul legyél, és netán ne sikerüljön elkapnom.-mondta végig az útra nézve.

Ajkaim akaratlanul is de felfele görbültek. Jó érzés úgy sétálni, hogy fogom a féjem kezét, talán még akkor is, ha tudom, hogy ő semmit sem érez irántam, csak a gyerekek miatt fogad el.

Mintha megváltozott volna egyik pillanattól a másikig. Talán mégis hagynom kellene, hogy saját maga bontakozzon ki, és nyíljon meg felém. Az is lehet, hogy nehezen nyit meg másoknak.

Jobb lesz ha szüneteltetem a tervemet. Viszont ha még egyszer megbánt, akkor kegyetlenül bosszút állok. Megmutatom én, hogy milyen egy omega bosszúja.

-Min gondolkodsz?-zökkentett ki nagy elmélkedésemből Jungkook.

-Semmi különösen.-ráztam meg a fejem, és egy mosolyt varázsoltam magamra, mintha nem azon gondolkodnék, hogy mikor kényszerítsem térdre.

-Itt kint ülünk le, jó lesz?

-Nekem jó, ha neked is.

-Akkor foglalj helyet ahol tetszik, rendelek valamit, és hozom.

-Rendben.-mondtam majd leültem egy eldugottabb részhez.

Miért érzem magam boldognak Jungkookkal? Nem akarom beleélni magam abba, hogy ilyen kedves velem, de egyszerűen nem megy.

Pár perc múlva megjelent egy nagy mosollyal az arcán, és elült a velem szemben lévő székre.

-Mit rendeltél?-kíváncsiskodtam.

-Majd meglátod.-kacsintott.

-Oké.-rántottam vállat.

-Gondolom érdekel, hogy miért hoztalak ide.-szólalt meg az idő közben kialakult csendet ezzel megszakítva.

-Hát, nagyon is. Idáig csak köszöntünk egymásnak, s végeztük a dolgunkat.

-Azért hoztalak ide, mert itt egy nagyon fontos dolog történt.-kezdett bele a magyarázatba.-Apád és apám itt írták alá a papírt, hogy a szüleim addoptáljanak, ezzel konkrétan eladva téged nekünk.-amint kimondta ezt, hirtelen hatalams nyomó érzést kezdtem érezni a szívem táján.

-És ezt miért akartad elmondani nekem?-kérdeztem.

-Fontosnak gondolom, hogy megtudj egy dolgot. A szüleid meg akartak szabadulni tőled, miután megtudták, hogy omega vagy. Ha nincs apám, nem tudom hol lennél most.

-De, ezek szerint apád miatt kellett összeházasodnunk? Apád tette tönkre az életedet?-könnyeztem be. Ez nekem érzékeny téma.

-Nem, a házasság apám ötlete volt, de szabadon dönthettem volna, hogy elveszlek-e.

-Miért akartad a házasságunkat, ha nem szeretsz?-kérdeztem meg ami a legjobban érdekelt.

-Ha nem teszem, apám egy volt cseléd fiához adott volna! Az a férfi majdnem ötven éves volt, te meg csak akkor töltötted be a tizenhatot! Mellesleg a híd alatt él! Nem engedhettem, hogy ez történjen, és a híd alá kerülj!-magyarázta szomorú arckifejezéssel.

-Minden az én hibám Jungkook! Ha nem mondom el a szüleimnek, hogy omega vagyok, akkor nem itt tartanánk. Jobban meg tudtuk volna ismerni egymást, és nem ment volna tönkre a kapcsolatunk akkor amikor még meg sem kezdődött!-sírtam el magam.

-Én hiszek abban, hogy még helyrejöhet, csak elég éretteknek kell lennünk, hogy rendbe hozzuk!-bizonygatta, de ez felőlem túl rizigósnak bizonyult.

-Nem tudom.-vontam vállat.

A pincér ekkor hozta ki a sütiket, ezért elhallgattunk. Megnéztem, hogy mit rendelt nekem. Epres tortaszeletet. A kedvenc édességem. Megszeppenve, még mindig könnyes szemekkel néztem rá.

-Őszintén Jimin, szeretnéd, ha igazi házaspár válna belőlünk?

-Én...én...-dadogtam, majd kimondtam a választ.-Nem!-ezzel felpattantam a székemről, majd elszaladtam.

Nem vagyok képes a szemébe nézni ezek után, de nem hiszem, hogy képesek lennénk igazi párrá alakulni. A próbálkozással pedig csak rontanánk a kapcsolatunkon. Nekem ez megfelel így. Nehéz, de nem lehetetlen.

Jungkook

Miután kimondta a nemet, bennem valami eltört. Ettől féltem egészen idáig. Bár ne tettem volna meg amit!

Otthagyva a sütiket haza motoroztam. Nagy kitérőmnek hála csak besötétedésig értem haza.

Bent a házban csend volt, csak az emeleten hallottam fürge szaladgálást, ezért fel mentem. Tudtam, hogy ő lesz az. Megálltam az ajtóban majd megkérdeztem:

-Mit keresel?-kérdeztem érzelemmentes hangon.

-A gyógyszereket!-válaszolt mérgesen. Biztosan a gyógyszerek hatásának hiánya miatt. Ha nem szedi azokat, akkor elkezd tüzelni, ezzel bevonz magához.

Nekem is be kéne vennem őket, de nem visz rá a lélek. Ha elrejtettem a Jimin gyógyszereit egy jó éjszaka reményében, akkor miért rontanám el azzal, hogy én beveszem.

-Ma ne is reménykedj abban, hogy megtalálod őket. Nálam vannak.

-Micsoda? Add vissza őket!-lépett elém mérgesen.

Egyből megcsapott a friss liliom illatt. Ő is megérezhette a fahéj illatomat, mert arcizmai ellazultak, s nagyon szippantott a levegőből.

-Kérlek ne csináld ezt velem!-könyörgött, de már késő volt.

Mellkasától fogva löktem be szobába, majd becsapva az ajtót egyből kulcsra zártam. A tiltott gyömölcs mindig finomabb.

A nem ellenére amit ma válaszul adtál Jimin, egy jó éjszakában lesz részed drága!