💕🌺💕 7. Fejezet 💕🌺💕

1.9K 92 5
                                    

Jimin

Eltelt az a hat hét. Nem tudtam tovább várni, még egy percet sem. Egyből pakoltam a gyerekeket az autóba, amíg Jungkook munkában volt, és indultam a gyógyszertár felé.

Ott megvettem a szükséges dolgokat, ami vagy tíz darab terhességi tesztből állt. A gyerekekkel pedig még ellátogattunk a parkba, hogy kicsit sétáljunk.

Kivettem az autó csomagtartójából a babakocsit, amit össze lehet hajtani, majd Seoyunt beleültettem, Seojun kezecskéjére pedig egy olyan karkötőt tettem, amit hozzákapcsoltam a babakocsihoz. Fő a biztonság, nem akarok elveszíteni egy gyereket sem. Kettővel indultam, kettőt viszek haza.

Lassan sétálgattunk, hogy Seojun is tudja tartani a tempót. Mivel már bőven két éves, már ügysen tud sétálni. Büszke vagyok rá!

Két órácskát sétáltunk, amibe beletartoznak a kutyussimogatások, a madarak etetése, a felhők vicces formáinak felfedezése, virágszedés, és az idős nénikkel való társalgás. Seojun nagyon ügyesen szóba áll bárkivel. Olyan mint az apja.

Seoyun nem tud még beszélni, de ő idegenek közelében sokkal feszültebb lesz, és sosem néz rájuk, még akkor sem, amikor a bátyja társalog. Inkább felém ütött ilyen szempontból.

Két óra múlva tudtam rávenni őket, hogy mostmár induljunk haza, mert eddig apa is otthon vár és szomorú lesz, ha nem leszünk otthon.

Útközben még beszaladtunk a bevásárlóközpontba, ahol a gyerekek vettek Jungkooknak minden féle jót, köztük babános tejet is.

Ők is kaptak egy-egy banános tejet egy szívószállal, és indultunk is haza. Bekötöttem őket a kis ülésükbe, és el is idultunk.

Mivel fülledt meleg volt kicsit lehúztam mindkét felől az ablakot, hogy egy kis friss levegőt szívhassanak. Ahogy elnéztem mindketten nagyon élvezték az utat. S ahogy mondják, ha a gyerek boldog a szülő is boldog.

Nem tévedtem, otthon már várt minket Jungkook tűkön ülve. Seojun azonnal felé szaladt amint meglátta az apját, és Seoyun is mocorogni kezdett a karjaim közt. Óvatosan tettem le a földre és kezecskéit fogva vezettem Jungkookhoz.

-Hol jártatok?-kérdezte a két fiútól, akik a karjaiban voltak

-Parkban...-mondta Seojun.

-Az egy nagyszerű hely! Miért nem hívtatok? Most szomorú vagyok, és sírni fogok!-biggyesztette le az ajkait.

-Még a munkahelyen voltál amikor elindultunk. Volt egy kis dolgom a városban és magammal vittem a gyerekeket.-válaszoltam a kérdésre én a megkérdezett kisfiú helyett.

-Csak hülyéskedem. Majd legközelebb én is megyek.-nevette el magát halkan.-Persze csak ha megengeded.

-Örülnék ha velünk tartanál.-mosolyogtam.

-Hadd üdvözöljelek téged is!-lépett mellém, és egy csókot nyomott az arcomra.

-Én is! Én is!-tapsikolt Seojun, míg én fülig pirultam. Megpuszilt...

-Te is nagyfiú!-emelte az arcomhoz Seojunt aki kicsit gyengébb csókot lehelt az arcomra.

-Kedvesek vagytok!-böktem ki végül csak ennyit. -Szeretnél a gyerekekkel maradni egy kicsit? Lezuhanyoznék, és felhívnám a masszört, kicsit letapadtak az izmaim az utóbbi hetek miatt.-céloztam a pár hetes, mint kiderült tüdőgyulladásomra.

Hát igen, szépen megfáztam, úgy hogy a bal tüdőm be is gyulladt, aztán hetekig ágyhoz voltam kötve.

-Rendben. Játszunk mi egy kicsit.-rántott vállat Jungkook.

-Köszönöm.-simítottam Seoyun arcára, majd felmentem az emeletre.

A táskámban vannak a terhességi teszek, amiket el szeretnék most végezni. Gyorsan kivettem a zacsit, és bementem a fürdőbe.

Megcsináltam egyszerre hármat, majd levetkőztem, és beálltam a tus alá. Miközben a habok és langyos víz rabjai közt tisztítgattam magam, elgondolkodtam néhány dolgon.

Ha ismét gyereket várok, Jungkook hogy reagál majd? Fiú lesz, vagy kislány? Mi lesz a neve? Ezek mind olyan dolgoka, amik egy életre hatással vannak rám is és a születendő babánkra is.

Már éppen a habokat mostam le magamról, amikor egy kiáltást hallottam meg a gyerekszoba felőll. Jungkook hívott, s nagyon kétségbeesett hangja volt.

Gyorsan kiugrottam a zuhany alól és egy fürdőköpoenyt és papucsot magamra véve elkezdtem szaladni a gyerekszobába.

-Mi történt?-nyitottam be.

-Seoyun lenyelt egy legót.-nézett fel rám aggóva Jungkook, mivel a földön ült a kis Seoyunnal a kezében.

-Mekkora volt az a legó?

-Ilyen volt.-mutatott fel egy pici lapos legó darabot.

-Az nem baj, mert kicsi, majd kikakilja. Ha nagyobb csak akkor van baj.-szusszantam fel.

-Akkor rendben. Már megijedtem. Bocsi hogy megzavartalak.

-Semmi baj, már amúgy is végeztem volna.-mosolyogtam, majd becsuktam az ajtót.

A szobámba érve tárcsáztam a masször szamát, de nem vette fel, és küldött egy üzenetet, miszerint többé nem dolgozik masszörként. De jó, most új masszört kell keresnem!

Úgy döntöttem, hogy mára lemondok a masszírról, és inkább lefekszem egyet aludni. Felvettem egy rövidnadrágot és egy ujjatlan pólót, azzal pedig befeküdtem az ágyba és elaludtam.

Szerencsére a klíma működött a szobában, így a jó hűvösben sikerült hamar elaludnom. Viszont nem hagyott nyugodni, a tény, miszerint úgy éreztem, valami fontosat elfelejtettem.

Mindegy is, majd ha felkelek, akkor talán eszembe jut.



















REVENGE OF AN OMEGA | JIKOOKOpowieści tętniące życiem. Odkryj je teraz