REVENGE OF AN OMEGA | JIKOOK

💕🌺💕 25. Fejezet (18+) 💕🌺💕

Jimin

Jungkookot rendesen megijesztette az a vénasszony. Én is megrémültem, szó se róla, de Jungkook azonnal rendelkezett: a három fiúnak egy szobában kell aludniuk, aminek a pótkulcsa nálunk kell legyen.

Végül egy pótággyal oldották meg a cselédek a kívánságát. A mi szobánkat kitakarították, a fürdőt kimosták minden vegyszerrel, szóval másképp jól viselik a gondunkat.

Miután a vendégek elmentek, a szűk családi kör összegyűlt. Jeonghui, a fiúk, Jungkook és én. Beszélgettünk még egy kicsit, majd elmentünk aludni. Ruhát kaptunk Jungkook régi itthagyott cuccai közt. A fiúk menőnek érezték, hogy apjuk tinikori ruháit hordhatják.

Én személyszerint egy hatalmas szürke elnyúlt pólót és egy nagyon rövid rövidnadrágot kaptam. Jungkook választotta, látszik.
Ezekután elindultunk fürdeni. Az idősporlás szempontjából Jungkokkal közösen vettünk részt az esti zuhanyban.

-Olyan feszültnek tűnsz.-simítottam fel a csupasz hasától a mellkasára.

-Mert az vagyok.-fújtatott.

-A mai napon történtekért?-mostam mellkasát az illatos tusfürdővel.

-Még jóhogy! Esküszöm, jobban megviselt, mint apám halála.-sóhajtott.-Amikor láttam, hogy az a nő rádszegezi a kést, valami furcsát éreztem. Apám halála kiment a fejemből, csak te voltál a szemeim előtt. Amikor eléd álltam, rájöttem, hogy nem is apám halála nyomasztott idáig, hanem az, hogy ez meg fog történni. Mióta ez megtörtént, nyugodtabb lettem, apám pedig már a legkissebb bajom. Szerinted ez rossz dolog?

-Amit érzel az nem rossz dolog. Te azt érzed.-fókuszálltam izmos mellkasára.

-Nem gonosz tőlem, hogy nem fáj annyira apám halála, mint másoknak a szülei elvesztése? Ha jobban belegondolok, valami megkönnyebbülés áradt szét a testemben. Talán csak a felszabadultságérzet új érzésétől voltam magam alatt. Mostmár nem érzek fájdalmat...

-Annak örülök.-nyaltam meg a számat. Nem tudok arra figyelni amit mond, túl jó kilátás tárul elém.

-Nagyon szűkszavú vagy! Ugye nem a néném van a dologban?-emelte fel a fejem államtól fogva.

-Nem szívem, csupán...túl jó a kilátásom...-húztam ravasz mosolyra a szám.

-Oh, szóval túlzottan jó?-viszonozta a  vigyoromat.

-Túl régen volt már...-rajzoltam köröket szappanos mellkasára.

-Bizony...-vezette le kezeit a fenekemra, majd belemarkolt.-Túlságosan is régen.-hajolt a nyakamhoz.

Apró puszikkal, nyálas csókokkal hintette be érzékeny nyakamat. Értette a célzást, így boldogan döntöttem oldalra a fejem, hogy jobban odaférjen.

A gyenge puszikból szívások lettek, amiket talán jobban élveztem. Idő közben megéreztem azt a bizonyos csábító illatot is, miközben a megjelölés gyaránt rajtam hagyott harapásnyomát puszilgatta.

-Lazuljunk kicsit el, túl sok minden történt.-búgta a nyakamba.

-Egyetértek...-túrtam bele vizes kezemmel száraz hajába.

-Nem lehetünk hangosak. Mit szólnának a többiek a házban. A gyerekek meg a szomszéd szobában alszanak.-vett ölébe a combjaim alá benyúlva.

-Kihívás, amit teljesíteni fogunk...-húztam mosolyra a szám, majd egy irtózatosan hosszú csókba invitáltam. Nem túlzok, addig csókoltuk egymást, amíg levegőnk elfogyott, nyelveinket pedig már nem éreztük.

-Szeretlek...-súgta a fülembe, miközben lassan elmerült bennem.

Nem adhattam ki hangos hangokat, így csak halkan nyöszörögtem. Ezt biztosan nem hallja meg senki.

-Csináld...!-lihegtem már most.

Nem is tétovázott sokáig, egyből elkezdett mozogni bennem. A vállaiba markolva tartottam meg magam, ajkaimat összeszorítva, hogy semmiféle hang ne csússzon ki rajta, még véletlenül se.

-Jungkookh...-nyögtem egy aprót amikor már a végén jártam.

-Még mindig kurva jók vagyunk!-tapadt mosolyogva a számra.

Miközben csókoltuk egymást, mindetten elélveztünk. Ezzel nem foglalkozva csókoltuk tovább és tovább egymást. Nem akartam elengedni azokat a kívánatos ajkakat, de egyszer mindennek végeszakad.

Jungkook óvatosan kihúzódott, majd letett a lábaimra. Azonnal a karjaiba vetettem magamat, és jó szorosan megöleltem őt. Ismét sikerült egy jó időtöltést kitalálnunk. Nekünk a legjobbat...

-Jól vagy?-simogatta a hátam.

-Soha jobban! Még mindig nagyon jó vagy.-váltam el tőle, majd egy puszit nyomtam az arcára.

-Jobb mint általában?

-Nekem mindig te leszel a legjobb.-simogattam az arcát.-Mert nekem te vagy a férjem, a mindenem, az otthonom, a támaszom, a boldogságom és a vígaszom...-simogattam egyfolytában a nyakát, vagy az arcát.

-Soha nem találtam volna nálad jobb embert, mert nálad jobb ember egyszerűen nem él ezen a földön!-puszilt homlokon.

-Örölök, hogy így látod drágám.-kezdtem ismét megmosni a testét.-Mostmár viszont tényleg feküdjünk le aludni. Fáradt vagyok.-ásítottam.

-Igazad van, én is álmos vagyok már.

Ezek után megmosakodtunk, majd egy fogmosást követően ágyba bújtunk. Jungkook adott egy éjjeli csókot, majd felhúzta a pólómat, és a még lapos pocimra is kaptam egy édes puszit.

-Aludjatok jól.

-Amíg itt vagy, mindig jól fogunk aludni.-bújtam hozzá a mellkasához.

A terhesség együttjárója. Mindig többesszámban kell beszélnünk, hiszen a testemben két életet hordozok. Egyébként nagyon szeretem amikor többesszámban beszélünk. És terhes is szeretek lenni...

Nagyon hamar alaludtunk.

Reggel mindenki hétkor kelt, és a tegnapi ruhájába öltözve indul el a temetőbe. Rengetegen eljöttek a temetésre. Látszik, hogy egy befolyásos cég egykori vezetője volt. Sok kapcsolata lehetett, ha ennyien itt vannak.

Jungkook annak ellenére amit a tegnap este mondott, végig pityergett, és rám támaszkodott. Egyáltalán nem bántam, hogy rám mer támaszkodni. Dicső szerepben éreztem magam.

A temetés végezetével nem mentünk vissza a házhoz ebédre. Elbúcsúztunk Jeonguitól, majd autóba szálltunk, és hazafele vettük az irányt. Immáron Jungkook vezetésével.

Gyors egy nap volt a mai. Otthon már csak vacsoráztunk, zuhanyoztunk, és aludtunk.

Kinek milyen egy stresszlevezetés...
Mondjuk ha ilyenre gondol valaki, akkor ahhoz legtöbbször kell még egy ember...

Jézusom mikre nem gonolok...