Jungkook szemszöge
2 héttel később
-Ez meg mi?-torpant meg Jimin a nappali bejáratánál, majd rám és a szüleire mutatott.
-Jimin...-álltam fel, hogy megmagyarázzam.
-Ne! Hagyj békén!-hátrált meg amikor meg akartam fogni a karját.-Mi ez az egész, azt magyarázd el nekem Jungkook!
-Fiam...-állt fel a kanapéról Seoyeon.
-Ne!-kiáltott rám, mire Seulki felsírt.
-Aecha vidd fel Seulkit és a gyerekeket!-parancsoltam a lányra, aki két másodperc alatt eltüntette a gyerekeket.
-Jimin, meg tudjuk magyarázni!-kelt védelmemre Minjun is.
-Nem! Én Jungkooktól akarok hallani egy hihető magyarázatot!-fordult felém dühösen.
-Miattad tettem. Túl gyenge voltál az utóbbi időkben, ezért jobbnak láttam, ha megvárjuk, hogy felerősödj. Anyukádék itt laknak pár utcányira. Nem tilthattam meg tőlük az unokáikat.
-Rám egyáltalán nem gondoltál, amikor így döntöttél? Nem gondolkodtál azon, hogy érezném magam?-folytak le némán a könnyei.
-Bízok a szüleidben, olyan nagy baj ez?-emeltem meg a hangom.
-Most nem a szüleimről van szó! Arról van szó, hogy nem tudom mióta, de egy-egy időre eltűsz a gyerekekkel! Rám nem gondolsz? Milyen lehet nekem, amikor elviszed őket?
-Dehát csak fél órára viszem el őket, ne ess túlzásokba!
-AZ ÉPPEN ELÉG NEKEM!-kiabált.-ANYA VAGYOK! A GYEREKEIM A MINDENEM!!! MIT CSINÁLJAK, HA NEM TUDOM HOL VANNAK?!?-ordibált sírva.
-Jimin, nyugodj meg, kisfiam.-nézett hol rám, hol Jiminre Seoyeon.
-Hagyd, megoldjuk.-hallgattattam el.
-Jimin, nyugodj le!-szóltam rá Jiminre, mire kaptam egy pofont.
-Nekem ne beszélj a nyugalomról! Bárcsak te szülted volna őket, bárcsak te szenvedtél volna helyettem! Nem tudod felfogni, hogy mennyire sokat jelentenek nekem a gyerekek!-sírt.
-De, tudom, hogy mennyit jelentenek neked a gyerekek.-bizonygattam.
-AKKOR MIÉRT VISZED EL ŐKET EGY SZÓ NÉLKÜL?!-förmedt rám.
-HÁNYSZOR MONDJAM, HOGY NE ORDIBÁJ VELEM!-vettem hangosabbra a figurát, mitől összerezzent.
-Ezek után mondd, hogy szeretsz!-szaladt el sírva.
-Bazdmeg!-ültem fel az ágyban, teljesen leizzadva.
-Mm, mi a baj?-ébredt fel Jimin mellettem.
-Semmi baj kicsim, csak rosszat álmodtam. Aludj vissza!
-Mit álmodtál?
-Veszekedtünk, mert titokban tartottam, hogy anyádékhoz viszem a gyerekeket.
-Az már elmúlt Jungkook. Akkor sem veszekedtünk amikor elmondtad. Gyere, feküdj vissza, aludjunk még pár percet, míg Seulki fel nem sír.-húzott vissza az ágyba maga mellé, majd jó szorosan magához ölelt.
-Nagyon hálás vagyok amiért nem vagy mérges, hogy tartom a kapcsolatot a szüleiddel.-simogattam a haját.
-Attól mert kidobtak engem a gyerekeket szerethetik. Mellesleg én is szeretem őket, bármennyire is zavarja őket, hogy omega vagyok.
-Tudod büszke vagyok rád, amiért képes vagy kijönni a szüleiddel. Én nem tudom, mikor leszek képes kijönni az apámmal.
-Túl makacsok vagytok Jungkook. Majd egyszer rájön, hogy mit tett, és akkor ott lesz az alkalom, hogy megbocsáss neki.-simogatta a hátam amit tudja, hogy nagyon szeretek.
-Szeretlek.
-Én is szeretlek, de mostmár aludjunk.-puszilt meg, majd visszaaludt.
Követve a példáját én is lehunytam a szemeim és Jimin közelségétől hamar el is aludtam.
Ez egy nagyon rövid fejezet, ennek csak annyi a lényege, hogy Jungkook végül elmondta Jiminnek, hogy a szülei náluk jártak. Azért is volt erre szükség, ugyanis itt egy korszak lezárul.
Szeretném, ha azt is tudnátok, hogy a könyv hamarosan véget ér.
أنت تقرأ
REVENGE OF AN OMEGA | JIKOOK
خيال (فانتازيا)FINISHED STORY! Jimint apja eladta egy gazdag családnak, mert megtudta, hogy a fia egy omega. Hozzá megy a család egyetlen fiához, akitől születik két fiú gyereke. Jimin nagyon boldog a családjával, de egy valami hiányzik az életéből: férje viszonzo...
