💕🌺💕 15. Fejezet 💕🌺💕

2K 96 14
                                    

Jimin

Azt hiszem a jó dolgok jönnek maguktól. Észre sem vesszük, de már megtettük, vagy már benne vagyunk.

Ez történt most velünk is. Meg sem gondoltuk, hogy mit csinálunk. Észre sem vettük, hogy együtt vacsoráztunk, nevetgélünk, majd egymás karjaiban néztük a tévét, s utána együtt aludtunk el.

Reggel vettem észre, hogy valami nem a megszokott. Kinyitottam a szemeimet, és egyből rájöttem, hogy mi a fura. Nem a saját szobámban ébredtem, hanem a Jungkookéban, a Jungkook ágyában.

És tudjátok mi volt még szokatlan? Egy meleg test ölelt át.  Izmos karok, és puha, illatos bőr...Jungkook.

Közelebb húzódtam a mellkasához, és egy kis puszit nyomtam rá, majd beletemettem az arcom. Olyan jó illata volt, hogy azt kívántam, hogy bárcsak egész életemben így maradhatnék.

-Hmm, Jimin...-motyogta álmosan Jungkook, miközben lassan a hátára feküdt.

-Jó reggelt.-súgtam halkan a füléhez közel, majd egyik karommal megtámasztottam a fejem.

-Neked is, szépség.-fordította felém a fejét, és egy halvány mosollyal vette el az eszem.

-Mond csak szeretsz engem Jungkook?-döntöttem oldalra kissé a fejem, s vártam a választ.

-Imádlak szépség.-hajolt fel egy szájrapuszi erejéig.

-És, mégis mit szeretsz bennem?-vártam az okokat szégyenlősen mosolyogva.

-Ha most fel kell sorolnom, akkor holnap estig itt feküdnénk.-kémlelte továbbra is az arcomat.

-Csak pár dolgot mondj.-kérleltem.

-Szeretem a hangodat, ami oly' dallamos, hogy amint meghallom lángra gyúl a szívem. Szeretem a fehér, puha bőrőd, ami édes liliomillatot áraszt, s ha találkozik az én bőrömmel, elkezdek égni a testembe áralmó forróságtól. Szeretem az arcod, a szép csokibarna szemeidet, és a kis pisze orrodat, na meg a formás puha ajkaidról ne is beszéljünk. Szeretem, hogy ilyen pici vagy, és szinte elveszel a karjaim közt. Megbolondítassz, amikor akár egy szóval is kéreted magadat, de ugyan azzal a szóval próbálsz ellökni magatól. Mellesleg...imádom amikor megpróbálsz minél közelebb férkőzni hozzám.-fejezte be a mondanivalóját.

Már az elején folytak a könnyeim. Az nem lehet, hogy egy ilyen tökéletes szerelmet ilyen sokáig kordában tartottunk. Elsírtam magam a szavai hallatán.

Szelíden mosolyogva tárta szét a karjait, hogy bújjak hozzá, amit rögtön meg is tettem. Biztonságot nyújtó karjait derekam köré tekerte, az ujjaivel cirógatni kezdte hátamat.

-Ne sírj szépség.-puszilta meg az arcomat.

-Ezen nem lehet nem sírni Jungkook.-bújtam jobban a nyakába.-Én is nagyon nagyon szeretlek. En nem tudom ilyen szépen megfogalmazni, mint te, de remélem anélkül is érzed és tudod.-simogattam az arcát.

Bólintott egy aprót, majd ujjaival elkezdte hajamat igazgatni. Apró tincsenként tűrte ki a szemembe lógó hajat, majd a fülem mögé is tűrt egy kósza tincset.

-Szeretlek.-súgtam kettőnk közé.

-Én is szeretlek.-fogta meg az arcomat.

Lassan hajoltam le az ajkaihoz, s érintettem össze őket. Megmagyarázhatatlan érzéseket vált ki belőlem, amikor az ajkaihoz érhetek.

-Azon gondolkodtam...-kezdte el, amikor már a mellkasán feküdtam és ő a hajamat piszkálta.-, hogy mi lenne, ha megjelölnélek magamnak?

-Ezen én is gondolkodtam. De hogy őszinte legyek, kissé félek a dologtól.-néztem fel rá.

-Én is félek. Nem akarlak bántani.

-Szerintem halasszuk el a dolgot. Legalább addig amíg meg nem születik a fiúnk.-mosolyogtam.

Esküszöm, hogy amióta tudom biztosra, hogy Jungkook szerelmes belém, mindig csak mosolyognék. Nem tudom mi lett velem.

-Megnézzük a kicsiket?-zökkentett ki önvizsgálatomból Jungkook.

-Persze. Eddig biztosan fent vannak már.-ültem fel az ágyban, és egy nagyot nyújtozódtam.

-Fázol?-kérzdete meg, miközben elővette valahonnan a bundás szvetteremet, amit már említettem egyszer, hogy abban jártam éjjel a gyerekekhez.

-Honnan?-lepődtem meg.

-Egy jó férj nem kérdez, hanem cselekszik.-kacsintott rám.

-Így igaz.-nevettem.

Miután kellően kinevettük magunkat, Jungkook a hátamra terítette a bundás ruhadarabot, majd felsegített az ágyból, és még az ajtót is kinyitotta nekem.

-Köszönöm Jungkook, de nem vagyok annyira tehetetlen.-néztem rá hálásan.

-Nem baj. Nekem csak az kell, hogy rólad és a gyerekekről gondoskodhassak.

-Olyan aranyos vagy!-csipkedtem meg az arcát.

-Kapok érte egy csókot?-csücsörített.

-Igen.-pusziltam meg az ajkait.

-Menjünk.-kezdett vidáman sétálni a gyerekszoba felé, szinte ugrálva haladt, míg én egyik kezemet csípőre téve, másik kezemmel a hasamat fogva lépkedtem utána.

-Felvegyelek édes? -fordult hátra.

-Még két méter a szobáig, ne nevettess.-horkantottam fel.

-Te tudod.-vont vállat, majd egy hatalmas mosollyal az arcán benyitott a szobába.

Már most hallom a gyerekek gügyögéség. A legjobb érzés a világon, én mondom. Fiatalabb koromban nem hittem volna, hogy egyszer ennyire boldoggá tesz majd egy gügyögés is.

-Jó reggelt manók!-köszöntötte a gyerekeket Jungkook, s közben felvette Seoyunt a karjaiba.

-Apa!-kiáltott fel Seojun.- Apa!-tapsikolt.-Anya!-vett észre engem is, mire aranyosan intettem neki egyet.

-Cukorkám.-fordult Seojun felé Jungkook.

Csodás látvány volt őket néznem, ahogyan köszöntik egymást. Aztán történt valami.

-Apppa...-jött ki egy ilyen hang Seoyun száján.

-Seoyun?-nézett rá az apukája meghatva.-Te most tényleg kimondtad, hogy apa?

-Apa!-nevette le magát a kisbaba.

Jungkook meghatva, könnyes szemekkel nézett rám. Büszkén álltam az ajtónak dőlve, nézve a kis családomat.

Lassan sétáltam Jungkookhoz, majd arcára simítottam. Végül felvettem a karjaimba Seojunt.

-Szépen fejlődik az öcséd, igaz?-dögöltem össze az orrunkat.

-Igen.-bólintott elismerően.

-Éhesek vagytok?-kérdeztem meg mindhármukra nézve.

-Nem.-mondta Jungkook és Seojun, Seoyun pedig inkább Jungkook pizsamapólójával volt elfoglalva.

-Akkor jó. Játszunk egy kicsit, amíg Aecha megsüti nekünk a mára kért reggelinket.-foglaltam helyet a puha játékszőnyegen, s Seojunt elengedtem.

Jungkook is úgy tett ahogyan én, majd elkezdtünk játszdozni a gumi dinoszaurusz játékokkal. Csodás reggel én mondom.

Nem is kell nekem más, csak legyenek ilyen reggeleim.

Nem is kell nekem más, csak legyenek ilyen reggeleim

Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
REVENGE OF AN OMEGA | JIKOOKTempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang