REVENGE OF AN OMEGA | JIKOOK

💕🌺💕 5. Fejezet 💕🌺💕

Jimin

Éles napsütésre ébredtem. Mindig ilyen erősen süt a nap, vagy csak ma? Talán ez egy kivételes nap lenne? Nem hinném.

Hát, hogy is mondjam, elméletemet egyből a szemeteskuka legmélyebb bugyraiba vetettem, miután kinyitottam a szememet. Nenenenene ez nem lehet igaz!

Én, Park Jimin Jeon Jungkook csupasz mellkasán fekszem, a saját hálószobámban! Ez nem történhetett meg, istenem felkötöm magam!

Sietősen pattantam ki mellőle, annak reményében, hogy ez csak egy nagyon rossz álom, és ha a hideg zuhany alá állok visszatérek a valóságba.

Csak most realizáltam, hogy meztelen vagyok. A ruháim és a Jungkook ruhái is az ágy körül a padlón hevernek. Látszik rajtuk, hogy valakik elég sietősen próbáltak megszabadulni tőlük.

Fejemet megrázva szaladtam a szobámhoz tartozó fürdő szobába, amit rögtön ezután kulcsra zártam. Zihálva néztem bele a tükörbe.

Szívás, és fognyomok vannak a nyakamon, és a kulcscsontom körül. Nem lehet, én nem tehettem ezt! Nem követhettem el egy újjabb hibát!

Beálltam a zuhany alá. Szó szoros értelmében jéghideg vizet engedtem magamra. Ha ezt meg mertem tenni, megérdemlem.

Miközben homlokomat a hideg csempének döntöttem előtört pár emlékfoszlány ami a tegnap történtekhez kapcsolódhat.

"-Nem hagyhatsz csak úgy ott egy nemmel!-suttogta közel a nyakamon lévő meggyámbászott bőrre, majd visszahajolt, hogy több fognyomot ejtsen rajtam."

"-Mmmh, ez annyira jó...!-markoltam bele a hajába és lennébb nyomtam alsó tájaimon ügyködő fejét."

"-Aranyszabály...nem használunk gumit!-harapott rá a fülemre, amint elkezdett mozogni."

"-Mégh...-nyögtem.
-Könyörögj érte Chimie..!
-Kérlek, ott még! Erősebben! Kérlek Kookie..-nyögtem szakadozottan a tempó miatt.
-Ügyes vagy baby, csak így tovább!-tette amit kértem"

"-El fogok menni...-nyöszörögtem, amikor már erősen éreztem a végét.
-Nyugodtan baby, csak rajta...-súgta bódító hangon a fülembe"

"-Néhai pillanatok egyike, hogy kirúgunk a hámból anyuci, de én még mindig élvezem azokat a fájdalmasan gyorsan elfutó perceket.-húzott a mellkasára.
-Gyűlöllek...-lihegtem, majd elaludtam"

-Nem nem NEM!-kiáltottam el magam az emlékek hatására. Nem létezik, hogy én ezeket mondtam.-Nem...-sírtam el magam, s leereszkedtem a zuhanyzófülke sarkába.

Felhúztam a térdeimet, s átöleltem azokat. Megtehettem, hiszen már-már vészesen vékony vagyok.

Így zokogtam. Miért nem tudtam magam kontrolálni a kurva életbe is már! Hogy lehettem ekkora tuskó? Az egész az én hibám...

Keservesen itattam az egereket, közben a hideg víz csak úgy csorgott a nyakamba. A zuhanytárcára való csorgás hangjától alig hallhattam valamit. Saját zokogásom is csak mellékes zajként tűnt fel.

Azt sem vettem különösebben észre, hogy már szabályosan remegek a sok felől érkező hideg hatására. A hátamnak nyomódó csempefal hideg, a zuhanytárca széle hideg, míg az említett víz is jéghideg.

Mindegy is már nekem. Elbasztam az életemet, azzal, hogy nem kontroláltam az omegámat. Ha vehetjük annak, az omegám bosszút állt rajtam, amiért azokat az erős gyógyszereket szedtem évekig.

Szánalmas vagyok, megérdemelném, hogy itt fagyjak halálra, ebben a rohadt fürdőszobában. A gyerekek is kicsik, hamar elfelejtenének engem, s a világ is megszabadulhatna a legnagyobb szégyenfoltjától.