Egy másik világ törvényei

Itt az idő

12. Fejezet



Az ikrek szerencsére könnyen fogadták az újabb utam hírét. Anná is velük maradt, miután otthagytam őket Damien megkérte anyát vigyázzon rá. Ő természetesen örömmel fogadta, a feladatot.

Jelentést tettem Hawkenál, és Charlie biztosított, hogy értesíteni fognak a továbbiakról a rádión keresztül.
Összepakoltam azokat a dolgokat melyeket a lég hasznosabbnak gondoltam. Első utam mindenképp Freehez vezetett.

A táskámat a hátamra kapva indultam az étkező felé. Anyáék már ebédeltek.

- Mi is veled megyünk. – állt fel az egyik asztaltól Mex.

- Nem. – nem akartam egy újabb vitát ezzel kapcsolatban.

- Ne csináld ezt kiscica. Mi is segítünk. – szólt Viking.

- Sajnálom. De már eldöntöttem. Így gyorsabban haladok.

- Bezzeg az a csávó veled tarthat.- intett Mex fejével Damien felé.

- Ezt ne most vitassuk meg. Hidd el én se örülök. – ez azért nem volt teljesen igaz.

Valahol mélyen belül kicsit megnyugtató érzés volt tudni, hogy mellettem lesz. Valahogy rá nem úgy gondoltam mint tehere. Még ha ez sértő is a többiekre nézve.

- Most hülyéskedsz? – kérdezte, és tudtam, hogy nem vette be a dumát.

Sóhajtottam egy nagyot és a karom a homlokomhoz emeltem, igyekezvén ezzel a mozdulattal is tudtára adni, hogy nagyon, de nagyon nincs ínyemre, ez a beszélgetés.

Láthatóan nem volt rá különösebb hatással a kis előadásom.

- Jó – mondtam, és feladtam- Nem szeretném ha velem jönnétek. Egyedül kel ezt csinálnom.

Meg vakarta a fejét.

- Hát jó. Mond tudnál nekem egy búcsú csókot adni?

Basszus! Ez a vég! A létem átka!

- Ööö... Bocs de nem gondolnám, hogy tudod, hogy is kel az.

- Most hülyéskedsz? Én csókolok a leg jobban! Garantálom, hogy teljesen levennélek a lábadról.

Alaposan végig mértem a borostás állát, elidőzött a tekintetem a kapucnis sárga pulcsiján és erős karján.

- Tudod Bolondgomba, ha te nem lennél te, még talán lehetne is róla szó.

- Kegyetlen. – kapott a szívéhez.

A kicsik jót szórakoztak az előadásán.
Meg ebédeltem én is, és ahol csak lehetett igyekeztem bekapcsolódni a beszélgetésbe.

Egy óra elteltével Damien felállt és egy puszit nyomot Anna feje búbjára, majd rám nézet.

- Induljunk.

Biccentettem és elköszöntem a családomtól és a társaimtól.

- Vigyáz magadra. – kérlelt anya.

- Vissza jövök. – ígértem és hátra se nézve követtem Damient.

                        π

Kilépve az iroda épületből egy nagy levegőt vettem. Itt az idő. Kezdődjék a vadászat.
Gyorsan haladtunk. Free háza meglehetősen közel volt.
Az öreg nem tartott fel minket sokáig. Megadott egy címet hol látta utoljára a befogókat és, hogy valószínűleg hol bukkanta fel megint.

Nem kerülgettük a zombikat se a kananokat. Mindet levágtuk. Szerencsére a csupok, vagy ahogy Damien mondja halálhozók elkerülték minket.
Három napos út ált elötünk és ha Damienek igaza van, ez a befogó csapat is onnan jött mint ami őket követte, akkor még két hosszú hét állt előttünk.

Az első nap semmi különösebben izgalmas dolog sem történt. Egy régi kertesházban húztuk meg magunkat éjszakára. Nem volt nagy. Csak egy szobás. És a deszkák nyikorogtak, ami jó jel volt számunkra.

- Én kezdem az őrködést. – mondta miközben végig kutatta a szobát.

Alig szólt hozzám. Az egész út csendben telt, de ez nem az a fajta kellemetlen csend volt. Szépen össze dolgoztunk fedezve egymás hátát.

- Ha lehetne akkor inkább én kezdem. Könnyebben fent maradok, mint, hogy fel keljek az éjszaka közepén.

- Ahogy gondolod. – biccentett majd a szobában lévő ágyat elfoglalta. Csak a fegyvereit csatolta le magáról. Még a csizmát is fent hagyta. A kabát mellette hevert.

- Szólj ha váltás kel.

- Rendben. – oda támolyogtam az ablak elé húzott székhez.

Nem telt el sok idő és a szoba csendjét halk egyenletes szuszugás törte meg.
Fáradt voltam, de nem hazudtam. Valóban inkább fent maradok és figyelek mint, hogy éjjel ,,zombiként” keljek fel.
Kint teljes sötétség volt. Mozogtak ugyan kint, de az alakjukon kívül semmit sem tudtam kivenni.

Már olyan rég látunk odakint túlélőket. Vajon vannak még? 
Épp neki láttam, hogy részletesen felidézem magamban az eltelt nap eseményeit, mikkor Damien felöl egy mordulás hallatszott. Rémálmok gyötrik. Gondoltam, ahogy közelebb dőlve meg néztem. Nem láttam belőle sokat. Még ha pont rám nézne azt se venném észre. A hasán feküdt.