Egy másik világ törvényei

Hirtelen ötlet vezérelt

11. Fejezet



Egy egész hét eltelt mire megszületett a döntés. A vezetőink úgy döntöttek, nem kockáztatnak. Viszont azt se tagadhatták meg az emberektől, hogy aki ki akar menni vadászni azt bent tartsák. Így összehívtak egy gyűlést.

Elképesztően sok ember gyűlt össze és mind a biztonságunkért volt felelős.

Az emberek túlnyomó része egyetértett a parancsnokokkal, miszerint jobb várni. De a másik rész- és ide tartoztam én is- úgyvélte jobb szembeszállni a dögökkel. Le kel vadászni őket. Én viszont még ennél is kockázatosabb ötletet eszeltem ki. Biztos voltam benne, hogy nem csak nekem fordult már meg a fejemben.

Így egy sor önmagam biztatása után, mikkor Hawke fel tette az elengedhetetlen; van kérdés? szöveget, határozottan de belül reszketve mint a nyárfa levél, előre léptem a félkörből ahol eddig figyeltem.

- Nekem lenne egy javaslatom. – hangom magabiztos volt, de belül úgy éreztem mint amikor egy gyerek lép fel a felnőttek társalgását félbeszakítva.

- Mi lenne az? – kérdezte Charlie.

Damien nem messze állt köztem és Hawke közt. Ugyan ő is a hely vezetőségének tagja volt, de nem szólt bele a döntésbe.

- Vadászatra indulok.

- Kifejtenéd? – kérlelt Damien.

Ó, hogyne. Csak előbb el kel intéznem, hogy ne fulladjak meg hirtelen a saját nyálamtól!

Nagyot nyeltem mielőtt válaszoltam. Rengeteg szempár figyelmét éreztem magamon.

- Követem a befogok kocsiját. Lehet, hogy magába az intézménybe nem juthatok be, de ha sikerül tőlük egy térképet szereznem, vagy csak követnem őket odáig ahonnan jönnek már az is haladás.

- Ez jó ötlet lenne. De elfelejted, hogy Damien onnan jött. – figyelmeztette Hawke.

De legalább a hangjában nem hallottam elutasítást, így folytattam.

- Igen, tudom. De Damien azt is említette, hogy fogságban tartanak ott kísérleteket. Olyanokat mint Anna. És ha nem is tudunk meg információkat a sok mostanra felhalmozódott kérdésre, legalább kihozhatunk onnan embereket.

- Meddy, nem mind olyan mint Anna. – szólalt meg csöndesen Damien.

- Ezt hogy érted?

- Vannak ott olyanok akiket éveken át kínoztak. Anna anya is ilyen volt. A legtöbbjük őrült. Igazi gyilkológépet faragtak belőlük.

- Na de akkor is ott van még az a lehetőség, hogy kiszabadíthatjuk azokat akik hasonlítanak Annára. Mert szavaiból azt vetem ki, hogy nem mind de vannak még olyanok kik ártatlanok.

- És mit csinálnál a többivel? Otthagynád nekik fegyvernek? – kérdezte egy magas, fekete hajú sötétbőrű férfi. Ha jól emlékszem Alex volt a neve.

A válaszadástól szerencsére Viking mentett meg, mert fogalmam se volt mit feleljek.

- Felrobbantjuk.

- Elment az eszed? – szólalt meg egy másik ismeretlen férfi.

- Mért? Van elég felszerelés hozzá. Voltam a raktárban és több mint elegendő anyagot láttam ott ahhoz, hogy akar egy kastályt is az égbe röpítsetek.

- Mennyire kivitelezhető ez? – fordult Hawke Damien felé.

- Megoldható. – vakarta elgondolkoztam az állát.- Az oda való eljutásig nincs gond. De a felszerelést nem bírnánk észrevétlenül becsempészni. És főleg bejutni. Az már sokkal bonyolultabb. Nem is beszélve arról, hogy ez inkább egy börtön. Bejutni még rendben van, de kijutni? Na az már izzasztóbb feladat.

- Nem ha észrevétlenül beépülünk megínt. Ahogy Damien is tette. – mutattam rá arra a pontra ami engem a leginkább érdekelt.

- Én még az egész hely lezárására előtt kerültem be oda. – emlékeztetett Damien. – Most mindent örök védenek. És nem is egy különleges emberük van erre a célra.
Észreveszik azt aki nem oda való.

- Akkor is ha a befogok visznek be?

- A befogok csak különlegeseket visznek be. Mindenki más halott számukra.

- Gondolom nekik is akad emberveszteségük. És ki lenne jobb új katona számukra, mint egy lány aki kétségbe eseten menekül a zombikelöl?

- De veled már találkoztak. Felismerhetnek.

- Megkockáztatom! És amúgy se vagyok benne biztos, hogy pont az én átlagos arcomat jegyezték volna meg.

- Szóval az mondott vállalod a csali szerepét, azzal a kockázattal együtt, hogy meg is ölhetnek!? – foglalta össze Charlie.

- Igen. Egyedül gyorsan haladnák. És Free segítségével a Befogok nyomára akadhatnák. Illetve egymagam nemigen vagyok csábító zsákmány a csupoknak.

- Meglehet, hogy a halálhozók nem kapnak el, de akkor is pihenned kel útközben és Free kamerái se látnak mindent. – húzta ki magát Damien.

- Én támogatom a lány ötletétt. – szólalt meg Nevada. Még a menedékben találkoztam vele, mikkor a gyerekeket kivittem játszani.

- Ahogy én is. – szólt egy másik fickó- Ha valóban előre megy és a nyomukra akad, mi könnyedén követhetjük a már kész bombákkal. Rodzser detonátort is tud hozzá készíteni. 

- De nem mész egyedül. – lépet előrébb Damien. Ha a rajtam kívül mások is furcsállták ezt a hirtelen kitörését, nem mutatták.

- Ez a te utad lesz Meddy. – mondta Hawke.

– Te döntöd el egyedül mész-e és, hogy mikkor indulsz. Visszont Free-vel beszélnünk kell, hol látott utoljára Befogott és, hogy az utat mennyire tárja biztonságosnak. Az hogy bombákat is használjunk újabb csatározást jelent még számunkra. Nem robbantathatunk csak úgy fel bármit. Ha el is indulsz mielőtt döntés születik ezügyben, rádión értesültünk.

- És amíg távol vagy a családod itt biztonságban van. – nézet a szemembe Connor.

- Köszönöm.

- Most meny beszélj velük is. És ha eldöntötted az indulásod, közöld velünk. – utasított Charlie.

- Értettem. – azzal indultam egy másik kisebb csatát megvívni.
Anya kifog nyírni, mielőtt még elindulhatnák.

                         π

- Nem.

- Anya hallgass meg.

- Nem, Meddy. Ezt a jelenetet már egyszer eljátszottuk. Ponti itt ebben a szobában nem is olyan rég.

- És akkor is épségben visszatértem.

- Egy harapással a válladon! -sikította éles hangon. Még szerencse, hogy a gyerekek ép a kölyköknek kialakított játszóhelyen voltak.

- Kérlek! Megkel értened. Ti itt biztonságban vagytok. De csak addig amíg azok a dögök vagy az a sok fura dolog amik mostanában történtek a környéken bennem jut ide.

- Nem érdekel! Nem mész ki!

- Anya te is láttad a saját szemeddel, hogy viselkedtek a kananok.

- Én csak azt láttam, hogy mint bármeik másikat állat a területért védte. – dőlt neki az emeletes ágy keretének.

- Igen. És azok az állatok embert esznek és fertőzötté tesznek ha valami csoda folytán életben maradsz vánszorgó hullának. Nemrég nem is beszélve arról, hogy a közelben egy csapat gyerek lett kanibál. Embereket ettek. – már fogalmam se volt mióta kiabálunk egymással.

Tudtam, hogy nehéz lesz anyával, de ez már szimpla hisztéria volt a részéröl.

- Itt kel maradnod. Ha elmész mit mondok a kicsiknek?

- Ugyan már. Azt feltételezed elmennék egy szó nélkül? Úgy hogy el se búcsúztam?

- Mért kéne elbúcsúznod? Hisz azt mondtad visszajössz. – tépett bele a hajába.

- Anya elég. Hagyd abba. Ne tedd ezt megint. – léptem közelebb könyörgő hangon.

- Mit?

- Azt a mit apa halála után. – suttogtam.

A hirtelen beállt csöndben nem tudtam mit tegyek. Sose tudtam kezelni ezt az oldalát. Az ikrek szerencsére ritkán voltak szemtanúi a kirohanásainak.

Egy határozott kopogás mentett meg a tehetetlenség érzésétöl.

Gyorsan ajtót nyitottam és kiléptem rajta meg se nézve ki áll mögötte.

- Minden rendben? Kiabálást hallottam. – fogta meg a vállam Damien.

- Ne kérdezgesd már folyton te is.- mordultam rá. Nem rá irányult a haragom, de jelenleg ő volt az egyetlen akire rázúdíthattam.

- Hát jó. Nem kérdezlek. Én is veled megyek.

- Mi? – néztem fel rá értetlenül.

- Nem engedem, hogy egyedül meny. Ráadásul én tudom az utat.

- És mért gondolod, hogy jöhetsz?

- Mert ez nem kérdés volt. Veled tartok.

- Nem. – nem bírtam nem észrevenni az iróniát a válaszomban. Pont mint anya egy pillanattal ezelőtt.

- Ez nem vita tárgya.

- Veled megy. – nyitotta ki anya az ajtót, aki nagy valószínűséggel mindent hallott.

- Úgy hát elengedsz? – kérdeztem egy nagyot sóhajtva.

- Igen. – felelte egyszerűen.

- Remek. Akkor én most megyek sétálok egyet.

Azzal vissza se nézve hagytam ott őket.