Jungkook pov:
Talán dél is elmúlt amikor meg szólalt a telefonom egy ismeretlen számmal a kijelzőjén. Nem tudtam hova tenni de inkább felvettem és amit mondtak benne az teljesen megsemmisített.
Én és Tae lassan már 3 éve hogy együtt vagyunk, a kapcsolatunk az elején nagyon nehezen indult. Tudta rólam hogy vállalat igazgató vagyok és hogy gazdag és híres is vagyok ezért az elején azt hitte csak kihasználnám pedig erről szó sem volt. Tae úgy került az életembe hogy asszisztensnek jelentkezett a cégemhez, és nekem első látásra megtetszett. De a sok munka kifizetődött és miután jobban megismertük egymást elhívtam randira, azután már meg is kértem hogy legyen a párom amibe boldogan bele is egyezett.
A viták nagyon ritkán szoktak lenni közöttünk de mindig megbeszéljük.
De a mai nap során minden megváltozott ugyanis azért hívtak hogy Taehyungnak autó baleste volt és bent van a korházba. Nem is volt kérdés azonnal indultam is hozzá közben rosszabbnál rosszabb dolgok jutottak eszembe amíg odaértem. Nagyon féltem hogy elveszíthetem de a remény azért még ott volt bennem
Gyorsan a recepcióhoz siettem ahol el is mondtak hogy szerelmemet melyik szobában is találom. Amint benyitottam a szívem úgy szorult össze. Nagyon rossz volt úgy látni. Az ágya mellé oda húztam egy széket és a kezét szorongattam és simogattam. Nem akarom elveszíteni.
Olyan éjfél körül mozgolódásra ébredek amint fel kapom a fejem egy ébredező Taehyungot látok
-Kook?
-Shh itt vagyok szerelmem, nincs semmi baj de most ne erőltesd a beszédet. Hívok neked egy orvost. -Még egy gyors puszit adtam homlokára és siettem is egy orvosért akit elég hamar meg is találtam és mostmár vele tértem visssza szerelmemhez.
-Nos a helyzet a következő. Néhány bordája megrepedt a jobb keze meg van zúzódva de a lábát egy jó ideig nem fogja tudni majd használni. A felépülési idő talán több mint 1 év addig is gyógyszereket kell szednie és fizioterápiára kell járni. A kórházba 1 hónapban egyszer kell járnia vizsgálatokra. -Tae csak erre csendesen bólogatott én még a dokit félre hívtam és megbeszéltük hogy nekem van saját fizio terapeutám pontosabban ismerős aki házhoz tud jönni.
Miután ezeket megbeszéltük vissza is mentem hozzá és leültem mellé
-Hogy vagy? -puszilok tenyerébe
-Ennél rosszabbul már nem lehetek szerintem -hajtja le a fejét
-Hé Taetae -emelem meg fejét hogy rám nézzen- együtt túl leszünk rajta és meg fogjuk oldani, de ehhez az kell hogy bízz bennem és önmagadban. Én hiszek benned édes, és én is azon leszek hogy neked a legjobb legyen
-Kohszönöhm -sírta el magát és egy szoros ölelésbe vontam -Szeretlek
-Én is szeretlek életem -simogattam haját
Fél évvel később:
Tae még mindig kerekes székkel jár de látszik hogy már kezd javulni az állapota ugyan is Yoongi nagyon sokat segít neki aminek nagyon hálás vagyok. Házhoz szokott járni és így mindig láthatom szerelmem ahogyan ügyeskedik és véleményem szerint nagyon sokat javult. Nagyon büszke vagyok rá és ezt mindig el is mondom neki
Most éppen vége lett az órájának Tae a kanapén maradt így tudok beszélni egy kicsit Yoongival
-Mik a kilátások Taeről -kérdezem
-Ezt ti is tudjátok hogy nem szabad siettetni de így fél év elteltével is látszik hogy sokat javult de nem eléggé, még olyan 1 év a felépülés. Szóval olyan egy és fél év amíg Taehyungnak nem kell kerekes széket használnia. Ezt nem mondd el neki mert össze fog törni. Latszik nagyon igyekszik és hogy nagyon akarja hogy meggyógyuljon de sajnos ezt nem tudom felgyorsítani
-Értem semmiképp nem fogom mondani neki így is elég volt a baleset után hogy helyrejöjjön lelkileg.
-Rendben, akkor majd jövő héten jövök, sziasztok -és ki is lépett a házból
Annak hála hogy én vezetem a céget itthontól is dolgozhatok, így legalább jobban oda tudok figyelni Tae-re.
Olyan délután fele végeztem a munkámmal és szerelmem keresésére indultam de sehol sem találtam így gondoltam megnézem a fürdőbe hátha ott van, de amit megláttam egyszerre lett úrrá rajtam a pánik és és a kétségbeesés. Taehyung ott feküdt a földön és körülötte halom gyógyszeres doboz. Gyorsan felkaptam és vittem is a kórházba ahol rárakták egy hordágyra és elvitték. Nem tudom miért csinálta ezt, fogalmam sincs.
Nagyjából 2 órát várakozhatnak a folyosón mikor egy doktor oda jött hozzám
-Maga Kim Taehyung hozzátartozója?
-Igen, én vagyok, ügye nem történt semmi baj a ügye életben van? -kérdeztem tőle kétségbeesetten
-Igen életben van a gyomrát kimondtuk, és most infúzión van. Nyugodtan bemehet hozzá.
-Rendben
Azzal fogtam magam és be is mentem hozzá. A tincseit a szemébe hullottak amit lassan elkezdtem kisöpörni szeméből. Lassan cirógatni kezdtem arcát. Olyan fél óra múlva mocorgásra leszek figyelmes.
-Jungkook -mondja ki halkan a nevemet
-Igen életem? mi a baj, fáj valahol vagy hozzak valamit? -kérdezem tőle
-sajnálom -közbe egy könnycsepp le is gördül gyönyörű arcán
-Nincs semmi baj -ölelem meg -csak mondd el miért csináltad
-Tudod hallottam amit Yoongi-val beszéltetek és az hogy egy és fél évet kell még így töltenem, feladtam elveszett minden reményem, én úgy sajnálom Kook -kezd el zokogni
-Nincs baj, shh mondtam neked ketten át fogjuk vészelni, csak bízz bennem és magadba - lassan ajkaira hajoltam és egy szeretetteljes csókba részesítettem
