Tudjátok milyen érzés amikor a suli legdögösebb, leghelyesebb pasija a szobatársatok. Ha nem tudjátok akkor én elmondom. Fantasztikus. És ahogyan a katonai egyenruha áll rajta az egyszerűen szívdöglesztő.
De mielőtt nagyon belekezdenék bemutatkozom. A nevem Kim Taehyung és egy katonai fiú középiskolába járok. Katonai orvosnak tanulok, ami nem tér el annyira a sima orvostól csak én még pluszba tanulok hozzá fegyver használatot meg önvédelmet is. És akiről az előbb beszéltem Jeon Jeongguk de ismertebb nevén Jungkook, a szobatársam. Már lassan két éve szobatársak vagyunk és elég közel kerültünk egymáshoz, és ez annak köszönhető hogy amikor nagyon berúgtunk lefeküdtünk egymással, persze ő volt felül ez nem is volt kérdéses.
Ha valamelyikünk kanos volt akkor szóltunk egymásnak, vagy szexeltünk vagy csak simán ki elégítettük egymást a szánk vagy a kezünk segítségével. Megbeszéltük hogy nem viszünk bele érzelmeket amin én jól meg is buktam mert már most odáig vagyok érte. Ő kimondja hogy biszex de én meg meleg vagyok de ő ezt nem tudja és ha rajtam múlik nem is fogja megtudni.
-Taeeeeee!! -Ront be gondolataim főszereplője
-Igen? -fordulok felé
-Gyere le, lövészet van és már csak rád várunk! -jön hozzám közelebb és a combomra simít
-Jó jó megyeek, de te is tisztába vagy vele hogy nekem nem megy és nem is fog! Ott fogok meghalni a csatatéren, ezt már most előre megjósolom neked!
-Nem nem fogsz mert ott leszek veled! szóval gyere, a hadnagy megkért hogy segítsek neked szóval nincs választási lehetőséged!
-Ahhj, rendben.. -majd felálltam és vele együtt elindultunk a lő térre. A hadnagy adott nekünk golyó álló mellényt és már el is kezdtük. Paintball-al szoktunk gyakorolni ami után kis kék és lila foltok szoktak ékeskedni rajtam.
Már nagyban lövöldözzük egymást amikor valaki ügy tarkón talált azzal a pici hülye golyóval hogy elvesztettem az eszméletem és amikor felébredtem Jungkook volt velem szemben.
-Tae! jól vagy?? hogy érzed magad? -bombáz kérdésekkel, közben a hadnagy is odajön hozzánk és a gyengélkedőre küld minket. Lassan lépkedtünk a gyengélkedő felé, és amint odaértünk infúzióra kötött, mert állítólag nagyon gyenge vagyok.
-Bocsánat Tae! - hajol meg előttem -mert nem vigyáztam rád!
-Mi? nehogy ezért bocsánatot kérj! Ez az én hibám volt, mert nem figyeltem! Te nem tehetsz róla!
-Tudod Taetae amikor kiütöttek szájon át lélegeztettelek és rájöttem valamire -közben megfogja a kezem- szeretlek de nem csak barátként! ha te nem viszonozod azt is megé- megfogtam a kabátjának a gallérját és egy szenvedélyes csókba húztam.
-Nem is tudod mióta vártam erre -suttogom -én is szeretlek!
-Akkor -dönti össze homlokunkat és a kezünket összekulcsolja -lennél a párom, hivatalosan is?
-Igen igen és ezerszeresen is igen! -Ugrok nyakába
Végre beteljesült a legnagyobb vágyam, még is csak jó ötlet volt elmenni lövészetre.
