𝟹 𝙼𝚘𝚗𝚝𝚑 [♡⁠𝓳𝓳𝓴♡]

~ 8. ~

Úgy érzem teljesen elveszítettem önmagam. Az elmúlt napokban nem is járok be egy órára sem, ami miatt már meggyűlt a bajom a tanárokkal. Szerencsére letudtam annyival, hogy nem érzem jól magam ezért kikérőt kértem 1 hétre. Az indulatok pedig nem csillapodtak. Amióta azok a képek felkerültek, azóta mindenki ezen csámcsog mit sem törődve az élet fontosabb dolgaival. Vagy legalább a saját gondjaikkal lennének elfogalva. De nem. Az túl könnyű, és túl logikus lenne. Végül is, én vagyok a hülye, hogy mertem így gondolni. Nyilván.

Jungkook-ról nem sokat tudok. Azóta nem jelentkezett amióta kiment a szobámból. Nem tudom miért lehetett akkor ennyire indulatos, de megígért valamint. És ahogy látom nem tartotta hozza magát, hiába önszántából mondta és nem én kértem meg rá. Azóta Tae-vel és Hobival sem beszéltem. Hobi egy rakatnyi üzenetet hagyott nekem, illetve minden nap eljön az ajtóm elé háromszor és bedob egy levelet. Egyet sem olvastam el. Még csak fel se vettem a földről. Az ajtóm alatt csúsztatja be a kis résen, ám az összes itt van még. Ott hevernek bontatlanul a padlón.

Sötétbe ülök egész nap. Sorozatot nézek és fekszem. Nagyon jó érzés egy kicsit egyedül lenni, ám mostmár ott tartok, hogy a laptopomon kívül semmit sem töltök fel. A telefonom kettő napja le van merülve. Nem mondom, hogy ez egészséges a mobilomnak, de már döntöttem. Nem fogom tölteni. Nem pazarlok rá egy centi áramot sem.

Most is sokkal inkább nézem a Love Island-et ami egy showműsor. Imádom, meg minden, de fogalmam sincs, hogy mennyi ideje nézhetem. Ha nem figyelem az órát akkor azt sem tudnám, hogy reggel van vagy este. Mint említettem vak sötét van idebent. A redőnyöm teljesen le van engedve, gondosan ügyelve arra, hogy akár egy ponton se jöhessen be fény. Valamilyen szinten ez nyugtató volt, de egy idő után kezdett frusztrálni.

Sokszor hallom Hobit kopogni, és beszélni a levél mellett. Csak nem szoktam figyelni arra, hogy mit mond. Most is ez a helyzet állt elő. Hallom, hogy kopog és beszél, de az agyam nem fogadja be az információkat. Csak azt hallottam meg, hogy..

- ... Jungkook! - Hagyta el a név legjobb barátom száját.

Az ajtóhoz siettem, és hallgatózni kezdtem. Szerencsétlenségemre pont abbahagyta a mondatot és kezdett el búcsúzni. Én viszont a név hallatán kifordultam önmagamból. Kitártam az ajtót, ezzel sikeresen megvakítva magam, majd a lépcsőn éppen lelépő barátom fordult vissza a hang hallatán.

- Ismételd meg! - Kértem meg, mire visszasietett és aggodalmasan elkezdett kérdezhetni, hogy jól vagyok e. Sajnálom Hobi, hogy ilyen leszek most veled. - Csak.. ismételd meg! - Ignoráltam kérdéseit csak magammal törődve. Úgy sajnálom!

- Ja igen, öhm Rahin ennek nem fogsz örülni! Nem csak a Jungkook-al való képeid kerültek ki. - Halkult el a végére. Lesütötte szemeit, majd folytatta. - Tényleg ismered Minhot? - Vonta fel szemöldökét.

Lee Minho. Az első egyben utolsó szerelmem volt. Úgy egy éve, hogy vele voltam. Csodálatos időszak volt. Tipikus amikor annyira szerelmes vagy valakibe, hogy semmi nem számít és csak őt akarod. A legtökéletesebb ebben az volt, hogy mind ez viszonzott volt. Ő is legalább annyira szeretett engem mint én őt. De mint minden ki tudja, minden jóban van valami rossz. Jöhet a kérdés, hogy ha ilyen jó volt, hogy lett vége. Nos ez nem egy szép történet.

Minden rendben volt, mind addig ameddig nem jött a tragédiája. A testvérénél egy daganatot észleltek, ami nem volt a legjobb indulatú. Szerencsére utólag minden rendben, csak hogy megnyugtassak mindenkit. A bátyja jól van, de akkor ő ezt nagyon nehezen viselte. A családja romokban volt. A szülei folyamatosan veszekedtek, ő meg menekült otthonról. Sokszor vitt bele olyan dolgokba amikbe nem kellett volna. Egyre többször kezdett el olyan szereket használni, amik nem kicsit voltak rossz hatással rá illetve az egészségére. Minho túladagolta magát, amiért nekem kellett vele lennem. A szülei a bátyjával voltak. Ekkor én vigyáztam rá, én fogtam a kezét, én voltam ott amikor szüksége volt valakire. Mindig azzal jött, hogy ki kell próbálnom, és hogy majd vigyáz rám.