𝟹 𝙼𝚘𝚗𝚝𝚑 [♡⁠𝓳𝓳𝓴♡]

~ 18. ~

A földön hevertem, pont ott és pont abban a pozícióban, ahogy korábban elestem. Jungkook felettem volt és a lábamat rugdosta.

- Na végre! Azt hittem kinyiffantál. - Tette kezét a szíve helyére.

- Mivan? - A kelleténél többet pislogtam, hogy felfogjam mi történt. De nem nagyon sikerült.

- Vagy egy negyed órára kidőltél. - Magyarázta nagy komolysággal. - Komolyan, megfordult a fejembe tíz perc elteltével, hogy hagyjalak e itt, de ha rádtaláltak volna, akkor tuti beköptél volna.

Tehát igaz. Tényleg csak álmodtam. Olyan valós volt. Bár ilyen szempontból örülök, hisz ha belegondolok, az első csókomat nem éppen Jungkooktól szeretném kapni. Különben is, rossz belegondolni, hogy hagytam megtörténni holott fogalmam sem volt, hogy nem igazi. Egyáltalán nem érezhetek így! Hiszen bántott engem is és azokat is akiket szeretek. De mégis be kell ismernem, valamilyen szinten vonzódok hozzá.

- Hahó! Most megint elájulsz? Ennyire szép látvány vagyok? - Vigyorgott pajzánul. A legrosszabb hogy, ő is tudja magáról, hogy jól néz ki. Túl sok az önbizalma.

- Micsoda? - Kaptam megint észhez. - Ne-nem, minden rendben! - Tettem magam elé a két kezem tiltakozás ként. Ő erre azonban csak egy kis nevetéssel reagált. - Most mivan? - tettem fel a kérdésemet.

- Elpirultál.. - Mutatott az arcomra. Igyekeztem eltakarni, de jobbnak láttam egy másik opciót. Elmenni. Ez volt az a pont, ahol már nem tudtam mit mondani és inkább elindultam vissza. - Na, most hova mész? - Szólt utánam, karomat megfogva, ezzel megállítva.

- Azt hiszem ennek a beszélgetésnek és találkozónak itt vége szakad. Nem tudok mit hozzáfűzni, és különben is, álmos vagyok. - Kivettem a kezem a szorításából majd ásítást színlelve tettem szám elé.

A hétvégén a vezetőség úgy döntött, hogy szombaton elmegyünk a tengerhez. Szerencsére ez Busan, így iszonyat hamar ki lehet kerülni a tengerhez. És még rám is fér. Ami mostanában történt velem, hát nem épp a lazításról szólt az utóbbi heteim. Különben is. Egyet pislogtam és a nyár felénél tartunk. Hihetetlen. Eddig nem is jártunk a tengernél, de most lehetőségünk adódik, és már alig várom. Hobival is szeretnék minél több időt eltölteni mielőtt vége lenne a nyárnak. Habár persze az nem most lesz, de ismerem már ezt az érzést. Egy pillanat alatt el fog menni ez a kis idő. Másfél hónap. Aztán vissza vár engem Daegu, Hobit pedig Seoul. Nem szabadna ezen gondolkodnom, hanem csak ki kéne élveznem ami van.

Ezzel a tudattal siettem le a cuccommal a lépcsőn egyenesen a portáig. Itt volt a gyülekező. Bár szerencsére nem egyszerre megy az egész "iskola,, mégis a lecsekkolás egy időbe van. Érthető. Boldogan integetett a tömegből ez idő alatt Jhope, akinek a külseje valami eszméletlen. Egy szalma kalap van a nyakába akasztva, hátán lógva. Mind ezek mellett egy piros alapon, fehér virágos és zöld leveles ing volt. Tipikus Hawaii ing. Hozzá képest én egy hangyányit túlöltöztem. Egy egyberészes, testhez tapadó, pasztell rózsaszín ruhát húztam, cipőnek pedig egy balerina cipő szerűséget választottam.

- Ohlala! - Jött egyre közelebb mellém Hobi, miközben egy csábos mosollyal méregetett. Mind emellé egy öröm táncot is lejtett.

- Azta, ki engedte meg, hogy így nézz ki? Ez nem bűntetendő? - Dícsértem meg, ténylegesen pazar külsejét. Ő csak megpördült elismerés keppen, majd oda is kaptuk a fejünket a portás pulthoz.

Javarészt arról beszéltek nekünk, hogy ki melyik busszal megy, és hogy majd mi várható, ha odaérünk. Az út nem lesz hosszú, de azért nem is olyan rövid, hogy gyalog tegyük meg. Miután felsorolták, ki melyik busszal megy, szomorúan konstratáltuk, hogy bizony én és legjobb barátom nem együtt fogunk utazni. Persze kibírjuk, de mégis miért lett volna barátokat összerakni?

- Semmi baj, majd ott találkozunk! - Nyugtatgatott Hobi, mire én csak a szememet forgattam. Játszottam a durcis gyereket.

- Jó! - Puffogtam magamba.

- A második busz tagjai, szálljanak fel! Indulunk! - Kiáltotta el magát az egyik tanár. Erre Hobival elengedtük egymás kezét, majd mint a pisisek akik soha többé nem látják egymást keppen váltunk el.

Én még egy kicsit vártam a soromra, de nem sokra rá minket is szólítottak. Elfoglaltam egy nagyjából közepén elhelyezkedő ablak melletti ülést. Mellettem nem ült senki, de mivel sokan vagyunk és direkt ki lett számolva hányan férnek egy buszra, így kénytelen lesz valaki ide jönni. Amíg a többiek is helyezkedtek addig én elővettem a fülhallgatómat és beraktam egyik kedvenc zenémet.

Hirtelen egy kezet éreztem meg a vállamon. Egy kicsit megijedtem, hiszen nem hallottam a zenétől semmit, így teljesen észrevétlenül sikerült idejönnie az illetőnek. Kivettem a cuccost a fülemből, majd az ember felé néztem.

- Szabad? - Mutatott a mellettem lévő helyre Tae.

- P-persze! - Dadogtam lányos zavaromba. Egy ideje nem beszéltem Taehyunggal, ami hiba volt. Bár ő sem kereste a társaságomag. Nem meglepő.

Ez után nem szóltunk nagyon egymáshoz. Sőt, igazából elég kínos volt a dolog. Nem akartam rossz modorú lenni és visszarakni a fülhallgatót, ezért csak az ablakon néztem ki. Számomra teljesen ismeretlen helyeket jártunk be. Majd egy olyan negyed óra múlva meg is érkeztünk.

Éppen, hogy leszálltam a buszról, de már a telefonom a kezembe rezgett. Legjobb barátom hívott, aki közölte, hogy már itt tartózkodik. Megbeszéltük, hogy oda jön ahol én vagyok, majd együtt megyünk és mutatja meg a környéket. Szuper izgatott voltam, egyszerűen imádom a tengert, főleg úszni benne a halakkal.

- Itt! - Integetett a Hobi. Oda szaladtam mellé, majd egy szoros ölelésébe fogtuk egymást. - Na, készen állsz életed legjobb napjára? - Tette fel a már most izgalmas kérdést.

- Naná! - Bólogattam hevesen, ezzel jelezvén, hogy nagyon fel vagyok már pörögve.

- Akkor irány a strand!