𝟹 𝙼𝚘𝚗𝚝𝚑 [♡⁠𝓳𝓳𝓴♡]

~ 19. ~

A strand csak engem várt. Tökéletes idő volt, sütött a nap, egy picit fújt a szél és még gyönyörű hullámok is voltak. Nem is kell ennél több.

Hobival belevetettük magunkat a tenger csodaszép élő világába. Rengeteg kis halacskát, rákot, tengeri sünt és akadt, hogy tengeri csillagot is láttunk. Nem bírtam ki, annyira izgatott voltam, még akkor is amikor abban a pillanatban éltem. Korábban ilyet még nem nagyon tapasztaltam, de iszonyat jó érzés volt. Egyszer, kétszer rátévedt a szemem Jungkookra és Taehyungra, de ők közel sem keresték velem a szemkontaktust.

Amíg Hobi pancsol Hyunjinnel, addig én napozom és őrzöm a cuccainkat. Habár ezt egy idő után meg untam és úgy döntöttem megiszok valamit. Rengeteg kis bódé állt a strand hátsóbb részében. De annál több kajálda. Éhesnek éhes még nem nagyon voltam, de szomjas igen. Mivel az egész iskola eljött, plusz a többi civillel elég sokan voltunk. Ezek a helyek szinte tele voltak, nekem pedig semmi kedvem nem volt az ezredik ember lenni egy bizonyos vendéglátási helyen. Ezért egy kicsit odébb lévő részen akadt meg a szemem. Háttal ült kettő férfi, rajtuk kívül pedig körülbelül senki sem volt ott. Úgy döntöttem ott a helyem, és bíztam benne, hogy árulnak valami jó innit. Már a keresgélés előtt is szomajs voltam, de most pláne. Leültem a pult elé a két férfi mellé, majd kikértem a legbizalomgerjesztőbb teát. Pontosabban a kedvencemet, amit elrontani nagyon nem lehet. Barackos jeges tea. Senki sem tud ennél jobbat mondani. Míg vártam, hogy elkészüljön, kicsit oldalra pillantottam. Nem ittam még a teám, hisz még meg se kaptam, viszont így is félrenyeltem. Jungkook és Tae ültek mellettem.

A pultos fickó elém rakta az italomat, de csak a szemem sarkából láttam, mert teljes koncentrációmmal a két fiúra figyeltem. Ők észrevettek? Csak nem. Még mindig haragudnak? Azt nem inkább nekem kéne? Annyi kérdés, de én mégis véget akarok vetni a háborúnak. Olyan unalmas már. Nem azért jöttem ide, hogy barátságokat tegyek tönkre. Már az is kész csodának számít, hogy Hyunie és Hobi kibékültek. Pedig nekik is sikerült szépen összeveszniük.

- Rahin? - Nézett szemembe Jungkook, mire Tae is hirtelen ide kapta fejét. Én kínosan, de bólintottam, miszerint igen, én vagyok.

- Oh, észre se vettelek titeket. - Most hazudtam azt hiszem életembe az egyik legnagyobbat.

És ilyenkor kell rájönnöm, hogy hazudni nehéz. Vagy szimplán csak nekem nem megy. Teljesen kiült az arcomra, hogy füllentek. Tae elmosolyodott, míg Jungkook egy aprót fel is nevetett. Miután beletörődtem, hogy béna vagyok, egy nagy sóhaj kíséretében újra szóra nyitottam szám.

- Még.. - Nyeltem egy nagyot, majd folytattam. - még mindig rosszban vagytok? - A felvetésem onnan jött, hogy a beöltözős buli óta nem kifejezetten láttam őket beszélgetni. Ahogy itt sem. Folyton egymás társaságába vannak, mégsem beszélnek.

- Nem. - Nevette el magát végre Tae is. Nem csak a komor arckifejezését nézhetnem. Szeretem a mosolyát.

- Huhh, micsoda megkönnyebbülés. - A nem létező izzadság cseppet töröltem le a homlokomról, mivel tényleg megkönnyebbültem. Nem viselném jól, ha miattam menne tönkre egy kiskori barátság. - Ami azt illeti, örülök. Nem boríthatok fel mindent. Én.. - Keservesen, de én is nevettem. Ez nem amolyan öröm nevetés volt. Nem. Ez más.

- Késő. A barátságunk úgy nagyjából másfél hónapja tönkre ment. - Tae letette az italt amit eddig ivott, a pultra rakott egy bizonyos mennyiségű pénzt, majd távozott. Jungkook lesütött szemekkel meredt maga elé. Én meg se mertem szólalni. Nem is tudtam.

- Igaza van. - Kelt fel ő is helyéről, majd zsebében kutatni kezdett. - De neked is igazad van. Te tetted tönkre. - Csak úgy mint Tae, ő is letett egy összeget a pultra, majd megfordult. De nem indult el. Csak háttal állt. - Az indokkal azonban, tévedsz. Csak.. nyisd végre ki a szemed. - Elindult. Alig ment előre fél métert, megállt és hátra fordította fejét. - A teát - Vett egy nagy levegőt, majd kifújta. - én állom.

Végleg elment. Nem állt meg. Én pedig szánalmas módon csak végig néztem, ahogy mindkettejük elmegy. Jungkook szavai beleitták magukat az agyamba, és egész nap ezen rágódtam. Próbáltam megfejteni mit is akartak. " Nyisd végre ki a szemed". Mit jelenthet? Mivel kapcsolatba kéne kinyitom? Bármennyire töröm magam, fogalmam sincs. Ennyire önző lennék? Ennyire nem figyelnék másokra?!

Szemétnek érzem magam. Eddig mindig is Jungkook-ot állítottam be rossznak, de mindvégig én voltam a gonosz. Fel se tűnt. Semmi. Csak magammal voltam elfoglalva, meg a saját érzéseimmel. Meg se kérdeztem őket, hogy miért mondják ezt. Elmenni is hagytam őket. Önző módon cselekedtem, s azzá váltam amivé legrosszabb álmaimban sem szerettem volna. Fáj a tudat, hogy megbántottam ennyi embert és mindent a saját előnyömre fordítottam.

Teámat szépen lassan elkortyolgattam, majd vissza mentem Jhope-hoz. Amint visszaértem látta rajtam, hogy valami nagyon nem stimmel. Azonnal kérdőre vont, hogy mi történt. Azt hitte kiraboltak vagy ellöktek, de még ezek is jobbak lennének ennél. Hosszasan elmeséletem neki, hogy mi is történt pontosan. Próbált mindent bevetni, hogy elterelje a figyelm, vagy hogy egyáltalán ne magamat hibáztassam.

- Hobi, tönkre tettem egy barátságot. Én negyon is érzem ennek a súlyát. - Hajlamos vagyok ezeket könnyen a szívemre venni és rosszul érezni magam. Majd elmúlik. Vagy nem.

- Szerinted tényleg te tehetsz erről? Elég világos, hogy mire mondták, hogy nyisd ki a szemed! - Hobi mélyen a szemembe nézett, nekem pedig mondata végéhez érve szememben felcsillant valami.

- Nekem nem ilyen világos. Kérlek, mondd el. - Úgy megörültem, hogy Hobi tudja a választ arra amire én nem. Ez az egyetlen esélyem arra, hogy mindent helyre hozzak.

- Azt hiszem Rahin, erre magadtól kéne rájönnöd. - A kezdeti lelkesedésem a mérce mínuszait súrolja és esélyt nem látok, hogy jobban érezzem magam. Végre megláttam még egy remény sugarat, erre ez is csak lehangolni tudott. Legszívesebben most felszívódnék szégyenembe.

- Tudod mit? Igazad van. Magam fogok rájönni, még akkor is, ha kifutok az időből. De akkor is! Tartozom ennyivel nekik.

Hosszú idő után most határoztam el először magamat egy hosszú távú, dolog miatt aminek a végkifejletét nem tudom. De bízom benne, hogy rá fogok jönni, és időben helyre tudom hozni azt amit felborítottam. Tehát csak logikusan végig kell gondolnom.

"Másfél hónapja tönkre ment"
"Te tetted tönkre"
"Nyisd ki a szemed!"

Ahogy szépen lassan részletről részletre tekertem vissza a fejembe a történéseket, kezdett összeállni a kép. Kezdtem világosabban látni, és rájönni, hogy..

Félek, hogy ha ezt gondolom és mégsem az akkor még nagyobbat koppanhatok. Átgondolva azonban csak ez az egy lehetőség van. Szóval, ez azt jelenti hogy Tae és Jungkook..

Mindvégig kedveltek engem?