𝟹 𝙼𝚘𝚗𝚝𝚑 [♡⁠𝓳𝓳𝓴♡]

~ 22. ~

A szerelem egy szubjektív dolog. Sokszor lehet objektív, de az érzés az amit igazán szerelemnek lehet nevezni. Nincs is jobb érzés, mint hogy tudod, hogy valaki szeret. Talán az, ha szeretsz valakit és az viszonozza jobb. És most másra sem tudok gondolni, hiszen nekem randim lesz. Méghozzá életem egyik legrendesebb fiújával. Alig várom, hogy végre jól érezzem magamat. Hogy ne kelljen legalább egy órára az utóbbi napokra gondoljak. És ezt egy olyan ember biztosítja nekem, aki talán az egyik legmeghatározóbb illető a jelenlegi életembe.

Kopogás hangja zavart meg, miközben pakoltam a szobámba. Kikászálódtam a ruha kupac közül, majd ajtót nyitottam.

Egy zihált, kócos hajú Jungkook állt velem szembe. Vettem egy mély levegőt, hogy ne veszítsem el a fejemet, majd hagytam beszélni. Már, ha van valami mondandója. Ugyanis eddig nem úgy néz ki, mint aki annyira csevegni vágyna.

A vállamat megfogta mind két kezével majd beljebb tolt. Lábával berúgta az ajtót, közbe engem a falnak nyomott. Kikerekedett szemekkel bámultam rá, megdöbbent arcal. Az előbb még volt kapacitásom mély levegőt vennem, de most nem hogy mélyet, de semmilyet nem tudok. Elállt a lélegzetem. Közel hajolt hozzám, miközbe lehajolt, hogy egy magasságba legyünk. Mind végig a szemembe nézett, még egy másodpercre sem pillantott odébb. Ellenben velem, neki ez könnyedén ment. Én azonban mindent próbáltam szugerálni, csak épp őt nem. Nyeltem egy nagyot, majd oldalra fordítottam fejemet.

- Szóval döntöttél. - Olyan rideg volt, mintha nem is ismernénk egymást. Mintha idegenek lennénk. Ugyanis én így csak az ismeretlenekkel beszélek, de nem egy baráttal.

- H-hogy mibe döntöttem? - Dadogtam, le se tagadhatnám. Rá se mertem normálisan nézni. Szégyellem, de zavarba jövök, ha közel jön.

- Te és Taehyung. Mostmár hivatalos? - Mosolyodott el keserűen. - Kösz, hogy szóltál.

- F-félre érted! Mi csak.. - Elhúzódott, mire én levegőért kapkodtam. A beszéd utáni időn kívül nem vettem levegőt. Azt hittem megfulladok. Habár rosszabb érzés volt, hogy Jungkook így reagált. Inkább az a légkör volt folytató.

- Hagytad, hogy ne tudjak meg semmit. Hülyének akartál nézni? Most akarod visszaadni azt az esti dolgot Minhoval és veled? Hajrá, csináld csak. Add vissza annyiszor amennyiszer csak akarod. Megérdemlem. De az érzéseimmel senki nem játszhat. A bosszúdat egyenlő értékűre használd, ne többre és ne kevesebbre.

Meglepett Jungkook, hogy az érzéseiről beszélt. Pont erről beszéltem Taevel. Egész idáig álmomban sem gondoltam volna, hogy majd Jungkook fog beszélni velem az érzéseiről. Jók esik, hogy lát nálam annyi biztonságot, hogy egy ilyet megosszon. Ez a tudat alatti. Hiába mond ilyen indulatos dolgokat, attól még megosztotta. Amihez valódi bizalom kell. És ő ezt megadta nekem.

- Jungkook! Álj! Nincs itt semmilyen bosszúról szó. - Nyugtattam le.

- Nincs? - Kérdezett vissza boci szemekkel.

- Nincs. És nem is döntöttem. Múltkor Taehyunggal arról beszéltünk, hogy nem szeretnék elhamarkodni semmit. Biztos szeretnék lenni a sorsomba. Ezért elhívott vacsorázni. - Újra eszembe jutott a következő este. Tűkön ülök, alig tudok várni. Na de, Jungkook! Elkalandoztam.

- Akkor ti most randira mentek? - Kíváncsian figyelt engem, én azonban túl félénk voltam kimondani ezt. Főleg előtte. Nem szerettem volna megbántani. Hiszen mindannyian tudjuk, hogy hogyha neki szólok előbb akkor most a vele lévő randinak örülnék és nem a Taevel.

Bólintottam, mire ő csak lemondóan elfordította fejét és lehajtotta. Tarkóját simogatta zavarába.

Egy szoros ölelésébe fogtam. És eszem ágában nem volt elengedni. Rég nem éreztem már ezt. Minden megszűnt létezni amikor Jungkookal ölelkeztem. Egy perc rövid másodperceknek tűntek ezért még tovább akartam. Nem hagytam kicsúszni a dolgokat a kezemből.

Én nem akartam, hogy vége legyen, de ő megszakította. A szívem majd' beleszakadt az arckifejezése láttán. Csalódottság, szomorúság, fájdalom, szenvedés. Folyamatosan ezek váltakoztak a fiún. Megfogtam egyik kezét, és azzal a lendülettel nyilalt be a szívembe valami. Szúrt, és nem hagyta abba. Azonnal el is engedtem, de a fájdalom nem csillapodott. Alig kaptam levegőt, hasamba görcs keletkezett. Eszembe jutott volna az igazi Jungkook? Hogy nem kéne ilyen hamar közel engednem magamhoz? Fogalmam sincs mi ez az érzés, de ha nem megy el most akkor összeroppanok.

Kipateroltam a fiút a szobámból, aki értetlenkedve figyelte a cselekedetemet, majd becsaptam előtte az ajtót. Szenvedtem. Rossznak éreztem magam, mert tényleg úgy tűnhet, hogy csak Tae-nek adok esélyt. De arról nem tehetek, hogy ő hívott el vacsorázni. Ő előbb volt.. micsoda marhaságokat hordok össze. Ha Jungkookhoz siettem volna előbb akkor tényleg most Taevel kellett volna ezt a beszélgetést lefolytatnom. Lett volna erre helyes megoldás? Naná. Ha egyszerre beszélek velük. Elrontottam. Nem is kicsit. 

Mostanra minden kedvem elszállt attól a randitól. Lehet, hogy nem is kellene elmennem rá. Csak beszélnem kéne velük, de együtt. Hogy mindkettejüknek megadhassam az esélyt.

Lényegében az én szerelmi történetem nem egyszerű. De ha türelmesek vagyunk és, ha úgy érezzük, megéri várni, szenvedni, örülni, sírni, haragudni, akkor az már ott eldőlt. Nem kérdőjelezhető meg, hogy tetőtöl talpig bele vagy zúgva valakibe. Az élet erről szól. Annyi dolgunk van, hogy szeressünk. Hiába megy valakinél lassabban, valakinél gyorsabban, vagy akad olyan is aki pont a kettő közt van, nem számít. A lényeg, hogy a lehető legjobbat nyujtsuk annak aki ad nekünk. Hiszen beleadott mindent. Honnan tudod, hogy ő kedvel? Lépj végre ki a komfort zónádból és tudd meg te magad. Ha a válasz erre az ami neked nem tetszik hát tegyél érte, hogy megváltozzon. A szerelem az én esetemben, ahogy máséba sem, sose lesz olyan mint a filmekben. Mindenki azt várja, hogy a másik félbe bele csapjon a villám és ettől hirtelen olyan szerelmi vallomást tegyen a semmiből, mintha világ vége lenne. Hogy várhatjuk el ezt a másiktól? Sehogy. Egyszerű a válasz.

Szeretnék tenni azért, hogy az aki kedvel valóban kedveljen. Azt akarom, hogy okkal szeressen. Tiszta szívéből. Kételyek nélkül, hamár én is ezt teszem. Mostanra tudom, hogy az akit szeretek az itt állt mind végig az orrom előtt. Próbáltam nem megbántani senkit. Próbáltam igazságos lenni, de egyre világosabban kezdek látni. Folyamatosan rajzolódik ki a szívembe a választottam. Nincs mit ezen bonyolítani. Fogalmam sincs miért kötődök hozzá ennyire.

A szerelem spontán. Nem tudjuk irányítani, hogy ki iránt mit érezzünk. Ez csak jön, és ha már így alakult, akkor leleplezem, és bevallom magamnak. Egészen idáig tagadtam és elnyomtam. Nem akartam őt szeretni. Azt hittem létezik helyes és helytelen.

Hát nem. Úgyhogy..

Jeon Jungkook, azt hiszem szerelmes vagyok beléd!