𝟹 𝙼𝚘𝚗𝚝𝚑 [♡⁠𝓳𝓳𝓴♡]

~ 9. ~

❗Ebben a részben a megszokottnál kicsit durvább kifejezéseket fogok használni. Mindenki saját felelősségre olvassa!❗

- Szánalmas.

Nem voltak ép gondolataim. Ez az egy szó ismétlődött a fejembe, újra és újra. Miért viselkedett így? Még Tae és Hyunjin sem beszéltek velem. Hyunjinon láttam egyedül, hogy szeretne valamit mondani. De nem tette. Ő is végül csak hallgatott és nézte a következményeket. Hobi segített fel a földről és vitt el onnan. Azóta is a szobájába ülök a kezembe nyomott forró csokival.

- Rahin, mi van veled? - Fogta meg a kezem együttérzően. És mivel ő a barátom kötelességemnek érzem elmondani. Bár most nem a baráti kötelességeim érdekelnek, hanem, hogy mindent kiadjak magamból.

- Nem tudom. - Suttogtam magam elé. - Valaki nagyon ellenem van.

- Ezt, hogy érted? - Fordult felém.

- Úgy, hogy szerinted véletlenül került mind kettő kép ki egyszerre? Kötve hiszem. - Forgattam meg szemem.

- Igazad lehet! Gondoljunk bele, ki akarna neked rosszat? Hiszen alig ismernek. Tehát olyan lesz aki már jól ismer. - Állt fel, majd sietett oda a telefonjáért az asztalhoz.

- Te egy zseni vagy! De itt nincs senki akit ismernék. - Annyira igaza van. Csak az a kár, hogy tényleg nem jár ide senki akivel korábban beszéltem volna.

- És ha nem is itteni? - Kutatott tovább. - Láttam egyszer egy sorozatot, amibe valaki kitett a főszereplőről egy képet és úgy jöttek rá ki volt, hogy megnézték milyen kamerával készült. Tehát, ha van a kamerával valami baj, akkor abból rájöhetünk. - Mondta el a teóriáját ami alapjáraton nem is rossz ötlet.

- Jó kiindulási pont. Mutasd, a képeket! - Felém mutatta a képernyőt, majd egymás mellé szerkesztette a fotókat.

Semmi feltűnő nincs rajta. Átlagosak. Mintha mi csináltuk volna őket.

- Ez így nem fog menni! - Csaptam a combomra, hiszen eszembe jutott valami. - Hiába nézzük a képeket, ha az egyiket Minho csinálta.

- Basszus! Igazad van! - Eszembe jutott azonban még az is, hogy először azt kéne kideríteni, hogy a Jungkook-os képet ki csinálhatta.

Ezt elmondtam Hobinak is aki szerint szintén jó ötlet. Bele vetettük magunkat ebbe, de nem haladtunk túl jól. Körbe kérdeztünk, de semmi.

A folyosón fel alá járkáltunk, gondolkodtunk. Tudom, hogy ez nem egy vidám helyzet, de mégis vicces volt, hogy csak ezért nem mentünk be órákra. Mondjuk nekem volt igazolásom, de ha valaki észre veszi Hobit akkor vége. Bár ha engem is észre vesznek akkor nekem is annyi. Tuti elveszik az igazolásom és másnap mennem kell.

- Támadt megint egy ötletem! Ilyenkor mindig készülnek csoport képek. Ha meg tudjuk állapítani, hogy melyik szögből készült akkor a csoport képem vissza tudjuk nézni ki állt ott. - Vezette le ismét az ötletet. Miért ilyen jó nyomozó?

- Te Jung Hoseok, esetleg nem detektívnek tanulsz? - Viccelődtem vele hosszú idő után. Hiányzott a nevetés. Még akkor is, ha ez nem is volt vicces.

- Na akkor menjünk fel a honlapra hátha azóta feltették. - Ezután vissza indultunk a szobájához, azonban a folyosón majdnem összeütköztem egy kanyarnál valakivel.

- Elnézést! - Hajoltam meg az illető előtt.

Mielőtt tovább haladtunk volna rávezettem tekintetem, és amint megláttam kibe estem el majdnem, a pumpa azonnal feljebb ment bennem.

- Tae! - Szóltam rá indulatosan. Ő tovább akart menni, én viszont ezt nem engedtem. - Hobi, egy perc. Addig kutass tovább. - Hoseok bólintott, majd felsietett az emeletre.

Én megragadtam a Taehyung karját, hogy ne menjen el. Erősebb volt. Kitépte a karját, majd felém fordult. Miért ilyen dühös? Mit tettem, hogy ennyire megutáltak?

- Szállj le rólam! - Nem gondolhatja komolyan. Csak nem. Hiszen olyan jóba voltunk. Mi változott? Egy kép nem lehet ekkora hatással rájuk. Kizárt.

- Mit tettem? Mert nem tudom! - Immár én sem fogtam vissza magam úgy, ahogy eddig. Nálam is betelt a pohár. Miért lepődött meg ezen?

- Elég szomorú. - Tae csak úgy ithagyott volna, de továbbra is meggátoltam abba, hogy elmenjen.

- Ha esetleg kinyitnád a szád és elmagyaráznád, talán nem lenne ilyen "szomorú" és akkor esetleg még érteném is. Nem de? Vagy tévedek? Szólj, mert akkor már megyek is. - Érveltem jogosan barátom ellen.

- Nem hiszem, hogy te ezt ilyen lazán tudod kezelni? Szerinted ez rendben van? - Ordított rám. Összerezzentem, hiszen megijedtem. De nem eléggé.

- Miről beszélsz, Kim Taehyung? - Mostmár kimondhatná igazán, mi bántja a csőrét. Hihetetlen.

- A kibaszott képről! - Még sosem hallottam így beszélnim főleg nem velem.

Tae, azt hiszem félre ismertelek. Azt hittem te kedves vagy és tisztelettudó. Hamar leesett a lepel rólad. Nem bírtad sokáig megjátszani az aranyos oldalad. Hobi jól mondta. Ti nem nekem valóak vagytok. Mostmár belátom. Ne aggódjatok, ez az utolsó, hogy én bármilyen kapcsolatot is létesítek veletek.

- Mit gondoltál? Azt hitted az a baj, hogy, ha ideges vagy piszkálod a hajad? Vagy ha valami ízlik akkor csukott szemmel fogyasztod el? Esetleg amikor oldalasan jársz? Egyfolytában kíváncsiskodsz? Mindenhol teát keresel? Keveset pislogsz? Csillámlik a szemed, ha meghallod, hogy Tea? - Hagyta abba a felsorolást egy pillanatra. - Hát pedig nem! Nem ez volt a probléma!

Ezek után már hagytam tovább állni. Az igazat megvallva nem érdekelt többé. Ez meglepett, de nem hatott meg. Ha így akarják akkor én senkinek nem leszek a terhére.

Felszaladtam Hobi után, aki rögtön azzal fogadott, hogy beírta a keresőbe a suli honlapját és kikereste a képeket. Leültem mellé és felnagyítottuk az eredetileg kicsi fotót.

- Keresd ki a telefonomon addig a ti képeteket. - Nyomta a kezembe Hobi a mobilját. Amint ezzel végeztem magunk elé tettem és nézni kezdtük honnan készülhetett.

- Ott! - Mutattam rá képernyőn az egyik csoportra. - Nem ő volt? - Néztem Hoseokra, várva egy kis visszaigazolást.

- De, meglehet. - Nagyítottunk jobban a képre, majd az embereket kezdtük kémlelni. Észre vettünk egy srácot aki e telefonját igencsak érdekesen tartja. Így hát ő volt az első számú célpontunk.

- És most? Oké, hogy megvan egy tipp, de mit csinálunk? - Mondjuk ez egy hülye kérdés volt, hiszen elég egyértelmű, hogy megkeressük.

- Természetesen felkeressük! - Ijesztő volt Hobi ezen oldala, de jól esik, hogy komolyan veszi és ami nekem fáj azt úgy kezeli mintha neki is. - Várj.. őt te is látod?

Kizárt!

Most jött el az a pillanat, hogy feladom!