𝟹 𝙼𝚘𝚗𝚝𝚑 [♡⁠𝓳𝓳𝓴♡]

~ 2. ~

Az út alatt nem nagyon csináltam mást a zene hallgatáson kívül. Ilyenkor csak én vagyok, a kilátás és a zene. Na meg a hangos szüleim akik elöl beszélik meg az olyan marha fontos dolgaikat, mint például, hogy a régi házunk szembéli szomszédja milyen bejárati ajtót csináltatott. Ezeket az apró tényezőket leszámítva az út nem volt rossz.

Azonban eljött az idő. Megérkeztünk. Elég hamar megérkeztünk, hiszen Daegu és Busan között mindössze másfél óra van nagyjából autóval. A torkomban dobogott a szívem, annyira izgultam. Már mikor a bőröndöt vettük ki akkor is csak kapkodtam a fejem, hogy hova kerültem. Ahogy elnézem ez valami bentlakásos dolog lesz.

Egy hatalmas udvarral ellátott még hatalmasabb épület fogadott. Hihetetlenül gyönyörű látvány volt. Volt sok medence, táncparkett, dj pult és a többi. Azt hittem, hogy tiszta gagyi lesz a egész, de ezeken végignézve nagyon menő. Már csak a tudat, hogy hova jöttem keserít el.

Bementünk az épületbe ahol már nyüzsögtek a velem egykorú emberek. Majd odalépett hozzánk egy nagyon szimpatikus lány aki elkezdte magyarázni mit hol találok. Aztán közölte, hogy a szobám kulcsát ki is adja szóval menjek utána a pulthoz. Ezzel a lendülettel viszont jobbnak láttam most elköszönni a szüleimtől.

- Vigyázz magadra, majd hívunk. - Dobtak utoljára az ajtóból puszikat, és végül leléptek. Tehát tényleg itt vagyok. Egyedül.

- A 218-as szoba! Harmadik emelet balra. - Nyomta a csaj a kezembe a kulcsot, de mire kérdeztem volna, hogy egyedül leszek e, vagy kell e szobatársa várnom addigra már másokhoz ment segíteni.

Felbattyogtam az emeletre és ahogy említette, balra fordultam. Rengeteg szoba volt, és ez csak a harmadik emelet. Van vagy hat.

A kulcsot a zárba tettem majd elfordítottam. Drámaian benyitottam, és azonnal elálltak a szavaim. Van saját nappali szerűségem, egy fürdőszobám, de ami a legjobb az a hálószoba. Amit le tudtam szűrni az az, hogy egyedül van mindenki a szobájába, hiszem egy személyes ágyak vannak. Bár az enyém kicsit francia ágy beütésű. Belevetettem magam és azonnal éreztem, hogy ez nagyon puha. Imádni fogok aludni az egyszer biztos.

Kipakoltam a ruháim, de még utána is csak csillogó szemekkel bámultam a gyönyörű szép fekete fehér falakat, pasztell lila bútorokkal. Minden olyan harmónikus volt, pont passzolt minden mindenhez.

Végül arra a belátásra jutottam, hogy kicsit kidugom a fejem és körül nézek. Mi baj történhetne?

Vissza mentem a földszintre ahol elmagyaráztam egy tanár szerű embernek, hogy most vagyok itt először és fogalmam sincs mi, hogy működik itt. Elmondta, hogy szokott nyár kezdő buli lenni az érkezési nap végén este, vagyis ma. Úgyhogy illene megjelennem. Aztán el kell majd kérnem az órarendemet majd az ideiglenes osztályfőnökömtől.

Miután átfutottak az információk az agyamon, eszembe jutott, hogy hoztam egy-két olyan ruhadarabot ami megfelelő lesz erre az estére. Elvileg kilenc körül kezdődik, addigra már a legtöbb ember meg szokott érkezni. Így hát felrohantam a szobámba, hogy legyen időm elkészülni.

A hajamat simán kiengedve hagytam, arcomat semmilyen vakolat nem fedte. Illetve felvettem egy testhez tapadó térdig érő pasztell zöld egyberészes ruhát. Mellé fekete sportcipőt. Én képtelen vagyok magassarkúba vagy egyéb elegáns cipőbe járni avagy létezni. Azokkal csak a baj van, a sport cipőben pedig nem tudok csalódni. Kényelmes, nem néz ki hülyén akkor sem ha kiöltözöl, de ezt húzod fel. Végül de nem utolsó sorban a nyakamba egy fekete fehér gyöngy nyakláncot húztam fel, illetve egy sima egyszerű láncot minek medálja egy hold volt. Felhúztam még egy bokaláncot és a szintén holdas fülbevalómat. Végül kijelenthetem, hogy készen állok egy őrületes partira.