𝟹 𝙼𝚘𝚗𝚝𝚑 [♡⁠𝓳𝓳𝓴♡]

~ 21. ~

- Szóval tulajdonképpen bevallotta, hogy tetszel neki? - Foglalta össze röviden Hobi a tegnapi találkozót Taehyunggal.

Már kora reggel Hobi az örömtől ugrándozott pedig nem vele történtek ilyenek. Habár hiába velem lett ez, akkor se vagyok valami boldog. Persze izgalmasnak tartom, de nem vagyok abban biztos, hogy kit szeretek.

Ha őszinte szeretnék lenni magammal, akkor Jungkook majd' hogy nem az első pillanattól fogva megfogott bennem valamit. Csakhogy nem értem miért tette azokat amiket. Hiszen, ha szeretsz valakit akkor azt nem bántod. De nem is lehetek ennyire naiv. Ilyen kevés idő alatt nem tudott megszeretni. Szóval lényeg a lényeg, hogy Jungkookhoz húz a szívem. Ugyan akkor Tae mellett a döntést helyesebbnek érezném. Ő mindig is jó volt hozzám. Védett és még kedves is volt velem. Úgy érzem mellette sokkal jobban meg tudok nyílni. Tehát, ha ezt most összegzem akkor oda jutok, hogy.. szóval, hogy nem tudom.

- Rahin? Hahó! - Hobi az arcom előtt rázogatta a kezét, hátha eléri, hogy visszatérjek a föld nevezetű bolygóra.

- Huh? Ja, igen. Figyelek! - Küldetése sikeresen zárult, így viszont legalább van mi kizökkentsen a gondolataimból. Teljesen el vagyok havazva.

- Dönts a szíved szerint, én ezt javaslom! Tudom, hogy Jungkook jobban érdekel téged. És azt is, hogy Tae lelkileg jobban megfogott. De ne verd át magad. Különben azt életed végéig bánni fogod. - Fejtette ki legjobb barátom a véleményét. Meg kell fogadnom a tanácsát. Ideje lenne.

- Hobi, nálad jobb barátot nem ismerek. Hihetetlen, hogy csak két hónapja ismerjük egymást. - Barátomat szoros ölelésébe fogtam majd leléptem. Tudom, ezek után nem kéne ilyen akciókba lendülnöm, de azt hiszem ma biztos lettem a döntésembe.

Roham léptekben siettem Taehyunghoz akinek az ajtaját majdnem sikerült kidöntenem annyira dübörögtem rajta. Csodálom, hogy senki nem jött ki más szobából leszídni. Az ajtó nyílt, én meg azzal a lendülettel bevetettem magam. Magam mögött becsaptam azt, majd beljebb mentem mit sem törődve a fiú szúró tekintetével.

- Van fogalmad arról, hogy mennyire megijesztettél? - Fogta Tae a homlokát és járt föl alá a szobába. - Miért jöttél? - Állt meg egy pillanatra és fordult hátra. Felém nézett, majd a haját felsimította.

Őszintén, eddig nem vettem észre igazán Taet. Ez idáig végig csak barátként tekintettem rá és sose tűnt fel az ami most igen. Tökéletes.  Ahogy beletúrt a hajába, láttam azt a vonzadalmat benne. Lassított felvételbe láttam magam előtt a mozdulatot, és ha ez egy felvétel lenne akkor újra és újra lejátszanám. Kicsit hátradöntötte a fejét, majd egyenesen a szemembe nézett. Én csak pislogás nélkül néztem végig a tettét, ami kívülről fura lehet. Sőt, ijesztő. Megráztam a fejem, hogy észhez térjek, de ekkor Tae mosolya megbabonázott. Ahogy észrevette, hogy miért is fagytam le ennyire és hogy így elbízta magát, egy oldalmosolyt csalt az arcára. Tetszett ahogy nézett rám, ugyanakkor bele kéne kezdenem a mondandómba. Észhez térítettem magam, majd ténylegesen belevetettem magam a beszélgetésbe.

- Szóval, gondolkodtam. - Hagytam abba, ezzel kicsit megváratva.

- Igen? - Ekkor az a mosoly eltűnt és váltotta egy kicsit idegesebb arckifejezés.

- Igen. És arra jutottam, hogy még csak most kezdtem felfedezni az érzéseimet. Most vettem figyelembe, azt amit igazán akarok. Éppen ezért vagyok bizonytalan. - Szeretném mindkettejüket eléggé megismerni. Hogy biztos legyek magamba. A két ellentét. Nem tudom, hogy melyikük lehet az igazi. Éppen ezért nem szeretnék elhamarkodott döntést hozni.

- Értem. - Tae megszabadult a hirtelen jött stressztől ezzel egy megkönnyebbült sóhajt fújt ki. Meglep, hogy így reagált.

Ekkor elhagyta a szobát. Elfutott a konyha felé, de nagyon hirtelen. Fogalmam sincs, hogy ez most mit jelent. Nem akar látni? Ez azt jelenti, menjek el? Tae visszajött maga mögött tartva kezét.

- Akkor, eljössz velem vacsorázni? - A háta mögül egy szál tulipánt rántott elő amit a kezembe nyomott még mielőtt válaszolhattam volna.

Titkon magamba ugrándoztam az örömtől, hiszen most megyek életem első igazi randijára. Sosem volt még ilyenbe részem. Nem szerettem volna kimutatni mennyire hálás vagyok és boldog, csak, hogy ugyan annyi eséllyel indulhassanak.

- Boldogan!

Amint kiléptem a szobából és becsukta az ajtót, rohanni kezdtem. Úgy vigyáztam arra a szál tulipánra mintha az életem múlna rajta. Mindenhol Hobit kerestem, de nem jártam sikerrel. Észbe kaptam, hogy teljesen elment az idő úgy, hogy észre se vettem. Ilyenkor már ágyba szoktam lenni, így Hobi agyával gondolkodva ő is.

Nem is hezitálva benyitottam barátom szobájába, ami meglepő módon nyitva volt. Éppen ezért vagyok itt, hogy én bezárjam magam után. Hobi nevét ordítva pattogtam a nappalijába. Szegény legjobb barátom sokkot kapott. Éppen az igazak álmát aludta, amikor felkeltettem hirtelen jött ugrándozásommal. Először fel se fogta, hogy mi történik, majd megijedt. Majd' hogy nem leesett az ágyáról félelmébe amitől olyan röhögőgöcs jött rám, hogy fel se bírtam kelni a földről.

Az egész estét elhülyéskedtük és beszámoltam minden egyes apró részletről. Mindkettőnk teljesen megőrült és csak ugrándoztunk Hobi ágyán. Egész este kimerültségig táncoltunk és zenét hallgattunk. Bármelyik pillanatban újra szívesen átélném.

Ezt az érzést újra akarom. Egész igaig fogalmam sem volt, hogy mi a valódi szerelem. Mostmár tudom. A szerelem az izgatottságról szól. A bizonytalanságról, hogy odaadod magad másnak, aki egy pillanat alatt összetörhet. Éppen ezért adod olyannak a szívedet, akiben feltétel nélkül megbízol. Érzem, hogy hamarosan eljön az az idő, amikor nem csak ezt az izgatottságot érezhetem. Szeretném átélni, hogy milyen az amikor azon idegeskedsz, hogy most mi lesz a jövőbe. És már tudom is, hogy kivel szeretném mind ezt átélni. Az a két lehetőség itt van az orrom előtt. Mind végig itt is volt, de én nem vettem észre. Innentől kezdve ez a maradék egy hónap arról fog szólni, hogy mindent bepótolok és átélem életem legjobb myarát.

Életem első igazi nyarát.