1.rész

746 17 0
                                    

A nevem Elizabeth, Elizabeth Brown. 17 éves vagyok. Egy normális középsulis életét élem. Kék a szemem és hosszú barna hajam van. A stílusom mindig ugyan olyan.

Barátaim nincsenek,  ennek lehet hogy a furcsa természetem az oka

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Barátaim nincsenek, ennek lehet hogy a furcsa természetem az oka. Soha életemben nem voltam még egy buliban sem, nem mintha annyira el akarnék menni egybe is. A családom nem épp a legszebb. Anyám már rég meghalt, apám pedig italba folytja a bánatát. Sokszor nem is ismerek rá. Van úgy, hogy egy hétig nem is látom, mikor meg előkerül, akkor is full részeg. Emiatt nem szeretek elmenni otthonról, nem akarom egyedül hagyni a házat. Ki tudja mit csinálna otthon egyedül. De mégis minél hamarabb eltűnnék onnan. Amint meg lesz rá a lehetőségem el jövök abból a pokolból. Nem akarok félelemben élni, hogy mikor jön be a szobámba és bánt újra. Egyszer úgy megütött, hogy a tükörben meg sem ismertem magam. A környéken mindenki tudja, hogy mi folyik nálunk, de senki sem segítene. Apámnak régen volt egy barátnője, de amikor rájött hogy milyen ember az apám, elhagyta. Emiatt 13 éves korom óta egyedül vezetek egy egész házat. Főzök, mosok, takarítok, az apámról gondoskodok és még iskolába is járok. Hétvégente egy kávézóban dolgozok. Nem a legjobb, de legalább a számlákat ki tudom fizetni. A borravalóm nem valami sok, de amit kapok azt félre teszem. A napjaim mind ugyanúgy telnek. Felkelek, suliba megyek, túlélem valahogy a sok piszkálást, haza jövök, főzök, mosok, takarítok, tanulok és ülök az ágyon a plafont bámulva. Mikor megunom a plafon bámulását, fogom a táskám és kimászom az ablakon. Általában ugyan olyan. Sétálok egész éjjel és hajnalban vissza mászom a szobámba. Néha velem szembe jön egy két részeg fiatal, de semmi különös nem történt meg velem a mai napig.

GYILKOS SZERELEMWhere stories live. Discover now