GYILKOS SZERELEM

19.rész

És mit hoz a szerencse pont akkor lépet be a szobába Ethan és Stevevel egyszerre.Nem néztek ki valami boldognak.
-Beszélnünk kell!-mondja szinte már kiabálva nekem Ethan.
-Nektek is hello.-viccelem el a dolgokat mint mindig. Egy csep komolyság nincs bennem Ethannel szemben.
-Elli most nem érek rá erre!-nagyon meglepődtem a viselkedésén, így még sosem beszélt velem igazából még sosem kiabált velem.
-Ki az az Elli?-néz értetlenül kettőnkre Steve mire Ethan rám mutat és szerintem ekkor eshetett le neki a dolog.-Ja így már értem.
-Miről akarsz beszélni velem ilyen sürgősen.
-Stevel elmondta hogy milyen tájekozott vagy a fegyverek terén, ez igaz?
-Igen és mi olyan nagy baj van vele?
-Semmi csak .....-Steve nem tudta befejezni mert Ethan nem engedte hogy befejezze.
-Steve pofa be és most menj ki kérlek -úgy nézzet Stevere mintha meg akarná ölni.
-Jól van jol van megyek már.-és azzal ki is viharzott.
Miután Steve kiment a szobából Ethan közelebb jött hozzám és megcsókolt, ez viszont nekem nem tetszett.Az előbb még veszekszik velem most meg csókolgat.A nem tetszésemet szóvá is tettem.
-Ethan ezt most nem!Válaszokat várok és ...
-Ahogy én is ahogy én is Elli......-szomorodik el a végére.
-Akokkor kérdezz -mondom és ölbetett kézzel hátra dőlök az asztal előtt lévő székben.
-Először is mióta lettél ilyen okos?-ül le az ágyra úgy hogy velem szemben legyen.
-Már jó régóta. És gondolom az is érdekel hogy kitöl vagy honan tudom én ezeket.Igaz?-ő csak bólogatott hogy folytassam- Nagybátyjámtól, ő katona volt minden nyáron vele voltam csak aludni jártam haza. Ő tanított ezekre. Igazából én kértem rá.
-Tudod mit szívesen megismerném az öreget.
-Minek hogy le csukasson.Amugyse tudnád mert már 3 éve halott. Egy bevetés során meglőtték és belehalt sebeibe....-a végere már megint elkezdtem sírni,a picsába már.Ethan odajött és megölelt hogy nyugodjak le.
-Nyugodj meg nem lesz semmi baj.-mondta újra és újra miközben a hátamat simogatta.
-Mi lesz velünk Ethan ?Te maffia vezér vagy én ...én meg ....-majdnem kimondtam amit nem kellet volna de szerencsére még mindig sírtam és így nem vevődött annyira észre.
-Nem tudom Elli nem tudom.Majd meglátjuk.
Nem tudom meddig ültünk ott ketten, én a székben Ethan meg ellőttem térdelt és simogatta a hátam.Miután látta hog ymegnyugodtam ujra megszólalt.
-De azt már tudom hogy most mit fogunk csinálni.-majd megcsókol amit már én sem elleneztem annyira.