GYILKOS SZERELEM

13.rész

-Mióta vagy szerelmes belém? -kérdezem kíváncsian. -
-Amióta meg láttalak a sötét éjszakában. Na és te mióta szeretsz engem?
-Hát az óta az este óta, mikor bejöttél a szobába és beszélgettünk, akkor még nem tudtam pontosan hogy mit érzek irántad. Az igazi érzéseim csak akkor alakultak ki, mikor valamelyik este, mielőtt elmentél volna fürödni megpusziltad a fejem.
Még egy jó darabig ültünk kint a kertben. És ez az egész hely, a hinta, a kert és maga ő. Olyan csodálatos. Kezdtem el magamban gondolkodni, csak hát, mint kiderült ezeket halkan, de kimondtam.
-Mi olyan csodálatos? -kérdi  miközben átölel hogy ne fázzak annyira. -
- Mi csodálatos? -kérdezem értetlenül. -
-Te mondtad az előbb hogy "Olyan csodálatos. ".
-Ja hogy én ezt hangosan is kimondtam? -kezdem mire bólint egyet- Hát azért mondtam mert -el mosolyodom és az ölébe ültem, úgy, hogy a szemébe nézzek -mert olyan csodálatos vagy.
-Tényleg? -fogta meg a fenekem, és mit ne mondjak jól esett , sőt imádtam -És mi olyan csodálatos bennem?
- Hát minden. -feleltem nagy egyszerűseggel-
- És mi az a minden?-kérdi miközben olyan csábító félmosolyra húzza a száját. -
-Hát az illatod, a hangod, a szemed, az ajkaid, a tested és az egész éned.
- Igen és ezekből mi tetszik neked a legjobban? -jaj csak ezt a kérdést ne, erre nincs jó válasz-
-Hát a tested....- feleltem a lehető leghalkabban és látszott Ethan arcán, hogy nem erre a válaszra számított -azért a tested , mert abba bele tartozik mindened.
-Így már értem. És a testemen mit szeretsz a legjobban?
-Öhm.... nem tudom még nem is láttam.
-Jé! Tényleg meg nem is láttál ruha nélkül, pedig már egy jó ideje itt élsz velem. De ezt könnyen orvosolhatjuk.
-Ezt mégis hogy érted?
-Hát így -vett föl az ölébe és indult el velem a ház felé -
-Hova viszel?
-A házba. Tán csak nem azt hitted hogy itt kint a hidegben fogok levetkőzni a te kedvedért.
-És, ha beviszel utána mi lesz? -kérdeztem, pedig sejtettem a válaszát. -
-Csak az történik amit te is akarsz.
-Én.... még . Hogy is mondjam..... Öhm
-Szűz vagy. -mire én bólintottam egy kicsit.
Mikor be értünk Ethan már a kanapén
ült. Sokatmondóan legeltette
rajtam a szemeit, majd felém nyújtotta egyik kezét. Kissé remegő léptekkel, de elindultam felé, s óvatosan a kinyújtott kezébe csúsztattam az enyémet. Rettentően izgultam. Persze tudtam, hogy Ethannel  biztonságban vagyok és, hogy szeret, de attól még akkor is számomra nagy lépés. Az viszont sokat segített az idegességemen, hogy ő magabiztosan mutatta az utat.Ethan lassan az ölébe húzott és megsimította az arcomat.
- Gyönyörű vagy.- suttogta miközben a tekintetemet fürkészte. Meg sem tudtam szólalni,így inkább hallgattam.
- Bébi, mi a baj?- játszott egy kósza tincsemmel
- Én...én csak..- dadogtam zavaromban miközben az arcom olyan durván lángolt, hogy már amiatt is zavarban éreztem magam.
-Vigyázok rád. Mindig. Ezt remélem tudod. -csókolt meg hevesen.
- Nem félek. Akarom.-böktem ki mikor végre visszajött a hangom.
Ethan arcán egy szívdöglesztő mosoly suhant át, aztán a tarkómra csúsztatta ujjait és megcsókolt. Ekkor éreztem csak igazán, hogy pontosan ott és azzal vagyok, akivel lennem kell. Idegességem már szinte nyomtalanul elpárolgott és már csak arra vágytam, hogy Ethannel lehessek.Egész testemmel Ethanhez simultam, ő pedig a hátamat, majd a combomat cirógatta.
- Biztos, hogy akarod?-szakadt el ajkaimtól -
- Igen.- vágtam rá azonnal, majd hevesen csókolni kezdtem
Ethan ekkor kezeivel úgy vett föl az ölébe mintha menyasszony lennék és a hálószobája felé indultunk  el. És mit ne mondjak a ház a mi hangunktól zengett.