GYILKOS SZERELEM

3.rész

Ahogy megfordulok neki ütközök valaki mellkasának. Egyszerűen oda gyökerezik a lábam, de nem a félelemtől. Ez valami más. A fejemben nem cikáztak furcsa kérdések. Mint például most ki ez? Megfog egyáltalán ölni? És még sorolhatnám. Ez nem e miatt volt. Ilyet még nem éreztem. Ez olyan más volt. Mintha nem is én lettem volna. Úgy álltam ott mint aki be van lőve. A nagy gondolkodásomból az államat felemelő kéz szakított félbe. Ahogy a halvány fényben meglátom azokat a gyönyörű barna szemeit egyből el is veszek bennük. A halvány fényben alaposan figyelemre veszem a külsejét. Sötét melegítő és pulcsi van rajta. A kapucni a fején van, de még így is egy-két tincs a szép barna hajából kilóg alólla. Miután végeztem a méregetésével egyenesen a szemébe néztem. Ahogy észre vettem ő is felmérte a kinézetem. Miután mindketten egymás arcát néztük elvesztünk  egymás szemeiben. Legalább 5 percig csak álltunk és bámultuk a másikat. Egyszer csak hirtelen átkarolta a derekam és neki tolt a falnak. Először azt hittem, hogy meg akar erőszakolni, de nem, annál rosszabb. Mikor teljesen oda nyomott a falhoz megszólalt.
-Olyan gyönyörű vagy, de mégsem lehetsz tovább az. -a hangja hallatán fel állt a szőr a hátamon.
-Miért teszed ezt velem? -kérdezem még magamat is meglepve. 
-Mert én egy gyilkos vagyok bogaram! -emeli fel a hangját. 
-Te ölted meg azt a 2 lányt?
-Igen, és te leszel a harmadik. -e szavak hallatán elkezdenek folyni a könnyeim, ezt ő is észre veszi, amire egy váratlan kérdéssel válaszol.
-Hány éves vagy?
-É... én 17 .
- Jaj de fiatal vagy, még előtted az egész élet. Miért jársz ilyen későn kint?
- Otthonról menekülök. -a válaszomra nem számítva megszeppen. Tőlem egy kicsit el is távolodik.
-Nem kellett volna erre járnod. Sajnálom.
-Kérlek ne ölj meg! -ekkor már sírtam.
Közelebb lépett, majd minden elsötétült.