GYILKOS SZERELEM

5.rész

Mikor láttam hogy felém közeledik gyorsan lehunytam a szemem. De nem elég gyorsan, mert szerintem biztos, hogy látta. Éreztem ahogy leül mellém és megfogja a kezem. Erre már visszont kinyitom a szemem.
-Jól vagy? -kérdi a lehető leglágyabb hangon.
- I....igen. De h....hova hoztál? Mi...miért akartál megölni? -kérdezem annyira dadogva, hogy szinte nem is lehet érteni.
-Hogy hova hoztalak? -jelenik meg egy megnyugtató félmosoly a száján. -A lakásomba és most az ágyamban fekszel. Miért akartalak megölni? Hát erre meg én sem tudok válaszolni. Talán azért mert prostinak néztelek, mert olyan későn nem nagyon szoktak ilyen lányok egyedül járkálni . Csak akkor, ha az éjszakában szoktak pénzt keresni. Már ha érted mire gondolok. - egy kicsit bólintottam amit ő egy igennek vett.

- De akkor miért nem öltél meg? -ültem fel az ágyon amire ő közelebb húzódott.
- Mikor meghallottam, hogy te is menekülsz otthonról egyszerűen nem voltam rá képes. A lelkiismeretem nem engedte.
-De miért hoztál ide és miért ütöttél le?
-Mert itt biztonságban vagy és nem leütöttelek hanem elkábítottalak. És azt azért csináltam, hogy ne vergődj. Mert biztos elakartál volna szökni nem de?
- Hát igen. A barátod eléggé dühös lehet emiatt nem?
-Hát igen. -vakarja meg a tarkóját idegességében. - De lehet egy kérdésem?
-Már ez is az volt. De igen lehet. -mosolyodom el, amit ő is viszonoz.
-Miért jöttél el otthonról? -e szavak hallatán elkomolyodom, ő rájön hogy ezt nem kellett volna megkérdeznie. Már bele kezdtem volna a történetbe, amikor hirtelen megölelt.
-Nem akartam, sajnálom -szomorodott el .
- Semmi baj, nem csináltál semmit. -én idióta egy gyilkosnak mondtam azt, hogy nem csinált semmit.
Mikor elengedett mind a ketten bemutatkoztunk. Megtudtam, hogy Ethan a neve és 19 éves. Elmeséltem, hogy miért járok ki éjjelente, mi történik otthon, az iskolában, mi történt anyuval valamint az életem összes problémáját. Ő is elmondta, hogy mi történt vele, miért lett gyilkos, miért utálja a prostikat és, hogy ki a barátja. Kiderült hogy nem is kedveli csak a "lakótársa".Ezek után elég sok ideig beszélgettünk, elég közel kerültünk egymáshoz. Mikor már kifogytunk a témákból és csak ültünk csendben én törtem meg azt.
- Hány óra van?
-Hajnali 2 - nézek rá érthetetlenül, hiszen olyan tájt szöktem ki az ablakon, az értétlenségem látva folytatja. - Átaludtad a nappalt.
-Aha, így már világos. - kezdünk el nevetni mind a ketten
- De, én asszem megyek aludni. -mondja majd fel áll mellőlem és elindul az ajtó felé
-De te hol alszol, ha én itt vagyok az ágyadban?
-A kanapén, de gondoltam rá hogy talán egy ágyban veled. De nem akartam hogy pofátlannak nézz. -mikor meghallottam szinte rákvörös lett az arcom, amire elmosolyodott.
-Jó éjszakát.-köszön a nagy vigyora mögül.
-Neked is. -erre el is tűnik a szobából.