GYILKOS SZERELEM

7.rész

Miután kiment nem tudtam elaludni. Csak rá tudtam gondolni. "Kanapén, de gondoltam rá, hogy talán egy ágyban veled. De nem akartam hogy pofátlannak nézz." Az ő mondatai játszottak le a fejemben. Miért mondta? Mire gondolhatott ezzel? Kérdeztem magamtól egy jó darabig majd hangosan is kimondtam őket.
-Miért mondta?
-Mire gondolhatott ezzel?
-Talán szeret?
Várjunk csak én most komolyan azt kérdeztem magamtól hogy szeret e. Olyan hülye vagyok. Elizabeth mit művelsz, szedd már össze magad. Elrabolt egy vad idegen és neked egyből az jut eszedbe, hogy szeret. Nem is ismered, csak pár szót beszéltél vele. De azt meg kell hagyni hogy tényleg jól néz ki. Azok a gyönyörű szemei és a csábító parfümének az illata. Verd ki a fejedből te idióta! Ő egy gyilkos, mondjuk egy kedves gyilkos, de akkor is. Órákon át csak ezen járt az eszem, nem tudtam aludni, de ahogy hallottam ő se. Egy jó darabig csak forgolódhatott a kanapén, de egy idő után már nem hallottam, biztos el tudott aludni.
-Áhh olyan szívesen megnézném ahogy alszik.-ahogy kimondtam a szám elé kaptam.
-Az nem lehet, ilyen nincs én... én nekem tetszene Ethan? -ugyan már csak álmodom.
Miután ezeket a gondolatokat félre raktam körülnéztem a szobában. Ablak nem volt benne egy sem, az ággyal szemben volt egy nagy szekrénysor, a sarokban pedig egy dolgozóasztal. Nem valami nagy cucc ez a szoba de az enyémnél jóval jobban néz ki. Meg egy darabig bámultam a szobát, ami fekete és szürke színekben pompázott. Miután meguntam a bámulást elhatároztam, hogy meglesem ahogy alszik. Mikor már nyitottam volna az ajtót meghallottam ahogy Steve becsapja az ajtót ahogy haza jött. Legalábbis csak gondolom, hogy ő lehetett. Ezek függvényében a tervem, hogy meglesem Ethant, miközben alszik. Megsemmisült. Szomorúan vissza feküdtem az ágyba és csak bámultam a plafont. Már hajnal körül lehetett amikor nagy nehezen sikerült el aludnom, és abban a rövid kis álmomban is csak ő járt a fejemben, róla álmodtam.