Ellenség extrákkal

Védelmező

Másnap reggel Adam karjai közt ébredtem felnéztem az alvó fiúra pár percig elmélkedtem látványában majd kibújtam öleléséből, betakargattam a fiút mert kissé hűvös volt a házba majd felvettem a fiú cuccai közül egy meleg pulcsit és a konyhába indultam hogy reggelit csináljak.
Egy egyszerű rántottát dobtam össze miután készen lettem Adam fel is kelt.
Ahogy belépett a konyhába és megpillantott engem mosolyogni kezdett.
-Nem is tudtam hogy tudsz főzni!-ült le velem szembe az asztalhoz.
-Még szép hogy tudok!-büszkélkedtem.
-Szerencse hogy nem gyújtottad fel a lakást!-mondta elismerő grimasszal.
-Haha inkább megköszönhetnéd!-forgattam meg szemem.
-Jó, köszönöm a reggelit kisasszony!Megfelel?-nevette el magát.
-Elmegy!-dacoskodtam.

Miután megreggeliztünk elkezdtünk nézni egy filmet.
Elég unalmas volt...
-Bízol bennem?-nézett rám Adam.
-Nem!-néztem szemébe.
-Akkor miért jöttél pont hozzám tegnap!?-ráncolta össze szemöldökét.
-Ez nem azt jelenti hogy bízok benned...
-És miért nem bízol bennem?
-Mert nincs okom rá!
-De arra sincs hogy ne bízz.
-Adam éveken át basztattál!
-Talán megbántam...
-Talán?-ültem fel az ágyon amikor csöngettek.
-Bassza meg ezek a szüleim!-nézett kétségbe esetten rám Adam.
Én gyorsan felszaladtam a szobájába ő pedig utánam jött.
-Mássz ki az ablakon!-hadonászott.
-Megőrültél???-tértem ki hitemből hisz elég magason volt az ablak.
-Akkor mégis mitcsináljunk?Csak mássz ki!-mondta és már tolt is az ablak felé.
-Baszódj meg Adam Anderson!-mondtam majd az ablak párkányba ültem, a fiú megfogta a kezem és kissé lejjebb engedett de kinyílt a szoba ajtaja és Adam elengedett, csak egy nagy puffanás hallatszódott ami én voltam!
-Au!-motyogtam milyen kedves ez a fiú hogy szinte kidob az ablakon.

                                         *
Ahogyan vissza tértem otthonomba nyomasztó és rossz érzés fogott el...
-Kicsim!-ölelt meg anyám.
-Szia anya!
-Figyelj beszélnünk kell...-nézett szemembe.
-Ez rosszul kezdődik!
Anya és én felmentünk a szobámba és leültünk az ágyam szélére.
-Kincsem...A tegnapi este biztos nagyon megrémített téged...És apád csúnya dolgokat vágott a fejedhez!Eddig nem akartam mondani de azt hiszem már elég nagy vagy ahhoz hogy elmondjam azt hogy te nem Josh lánya vagy...
Más apától vagytok a nővéreddel!
Josh csak a nevelő apád...-sújtotta le tekintetét anyám.
Hogy mivan??Ez nem ez valami vicc?Édes isten ez nem lehet igaz!?Az ember akit kis korom óta apának hívok nem is az apám???
-H-hogy mivan?-fagytam le.
-Annyira sajnálom hogy eddig nem mondtam el!
-Ti komolyan 17 kibaszott évig titkoltátok ezt?-olyan ideges voltam abban a pillanatba hogy legszívesebben felpofoztam volna anyámat.-Szóval ezért mondta hogy minden az én hibám??Szóval az ember akit 17 kibaszott évig apának hívtam kurvára nem az apám!?-tértem ki hitemből.
-Cassandra!Hogy beszélhetsz így!
-Te hogy beszélnél ha megtudnád hogy az apád nem is az apád???Van még valami?Esetleg te sem vagy az anyám???
-Kicsim tudom ez most kiborít de őrizd meg a nyugalmadat!-nyugtatott anyám.
-Kössz ezzel sokat segítettél!-néztem rá majd faképnél hagytam.

Iszonyatosan csalódott mérges voltam az összes érzelmem egyszerre kavargott bennem mint egy hurrikán...
Olyan volt az egész mint egy rossz álom!
Becsapottnak éreztem magam nem vágytam másra csak Adam ölelésére...
De miért????

Hétfő 6:40:
Már az iskolába tartok igaz hogy a suli csak nyolckor kezdődik de egy percig sem akartam otthon maradni tovább!
Az utcákon bolyongok cigimet szívva és legszívesebben eltűnnék a föld felszínéről!
-Cass!-hallottam Adam hangját ugyan ki más hívna így..
-Nem meg mondtam hogy ne hívj így?-fordultam felé.
-De teszek rá!-vont vállat.
-Barom!-forgattam meg szememet.
-Ja én is szeretlek!Mivan bal lábbal keltél?-kuncogott.
-Nem csak tudod megtudtam hogy az ember akit 17 évig apámnak szólítottam nem is az apám!
-Mivan?-fagyott le.
-Jól hallottad...
-Szóval aki megvert téged nem is az apád?-nézett rám, mire bólogatni kezdtem.-Úristen sajnálom Cass...-ölelt meg.
Fhu de utállak Adam amikor Cass-nak szólítasz, de legalább az ölelése jó volt...

                                         *
Épp utolsó órámra indultam amikor velem szembe jött egy csapat fiú...Adam baráti társasága!
-Meggyóntathatlak ha gondolod!-szólt az egyik barom.
-Stréber ribanc!-nevettek.
-Hagyjátok már!-szólalt fel Adam mire rá néztem.
-Mivan tesó?-szeppentek meg.
-Hagyjátok békén!-emelte meg hangját mire a többiek bekussoltak.
Kedves volt tőle hogy megvédett!

Másnap:
Ahogy csörgött az órám felkaptam fejemet és érdekes módon nem nyomtam be a szundit!
Le trappoltam a konyhába ahol megláttam anyát az asztalnál ülve sírt!
-Anya mi a baj miért sírsz???-rohantam oda hozzá.
-Josh kórházba került...
-Mivan?-fagytam le.
-Tegnap este épp munkából tartott haza fele mikor össze verték...Az állapota instabil!
-Megverték?-suttogtam magam elé.

Érdekes volt ez az egész...
Megpróbáltam gondolataimat elterelni de folyamatosan Adam szavai csengtek fülembe.
"Szóval aki megvert téged nem is az apád?"
Miért így mondta miért ilyen furán???

Felkaptam egy fekete szaggatott farmert és egy fehér hosszúújjut hajam begöndörítettem és a szokásos smink majd indultam is a suliba.

Az első órám matek volt, ahogy beléptem a terembe megpillantottam Adam-et akinek egy lilás folt ékeskedett szeménél.
Kissé megállt bennem a vérkeringés is...
Ahogy vége volt az óráimnak az volt a legelső hogy megkeressem Andersont!
Kis keresés múlva meg is találtam épp akkor ment a szekrényekhez a folyosó üres volt csak ő és én voltunk!
-Veled meg mi történt?-szaladtam oda hozzá és megfogtam arcát.
-Semmi!-rántotta ki két kezem közül fejét.
-Hogy szerezted ezt?-néztem a szemére.
-Nem a te dolgod Cassandra!
-Nem?-tettem csípőre kezemet.-Érdekes mert Josh tegnap este nem tért haza!-néztem a fiúra.
-Tán nem érdemelte meg?-hajolt közelebb hozzám.
Adam szavai hallatán lefagytam...Ugyan miért verte meg Josh-t?Elvégre semmi nincs köztünk...
-De csak...Miért tetted?
-Így megtapasztalta milyen volt amikor téged vert meg...-sújtotta le tekintetét.
-Ja csak egy kicsit túlzásba vitted!Lehet hogy megfog halni!
-Elborult az agyam!-nézett oldalra.
-És ha rájönnek hogy te voltál az?
-Akkor...vállalom a következményeket
-Ne ne mond ezt!
-Miért?-nézett szemembe.
-Mert akkor letöltendőt is kaphatsz!
-És?Tán hiányoznék?-Adam szavaira egyáltalán nem számítottam...Pár percig néztem a fiút szótlanul...
-A szemedre tegyél vizes borogatást!-mondtam majd magára hagytam.