Ellenség extrákkal

Füstbe ment terv

Haza érve lehuppantam az étkező asztalhoz.
-Na milyen ruhát választottál hugi?-jött le mosollyal az arcán Maya
-Amúgy nem én választottam!-mondtam fintorral az arcomon majd felemeltem a ruhát hogy megmutassam a lánynak.
-De szerintem nagyon szép biztos jól áll majd!-próbált életet lehelni belém ami igazándiból lehetetlen és felesleges volt...
-Igen nagyon jól áll neki gyönyörű lesz!-vigyorgott anyu.
Én az asztalnál könyököltem csendben mikor valaki csöngetett.
-Kinyitom!-mondtam majd amikor kinyitottam az ajtót Daniel és szülei álltak előttem.-Üdvözlöm őket!-mondtam majd betessékeltem a vendégeket.

Remélem hogy azért nem minden egyes nap fognak hozzánk jönni mert az azért elég fárasztó lenne...
-Sziasztok kedves család!-kezdett bele mondandójába Mary tudtam hogy ez nem lesz jó...
-Sziasztok!-mosolygott anyu és Josh.
Ekkor jött éppen le Maya a szobájából láttam ahogy ránézett Danielre és ahogy Daniel nézett rá...
Mi a fasz szóval ők most előttem flörtölnek???
Mármint nem mintha zavarna de azért Daniel a vőlegényem ő pedig a menyasszonya mellett méghozzá a menyasszony nővérével flörtölget??
Ész megáll...

-Szia Daniel!-adott arcára két puszit Maya és Daniel is így tett.
Egymásra mosolyogtak majd Maya leült az asztalhoz.
Én csak csöndbe figyeltem az eseményeket és megfordult a fejembe hogyha ennyire kacérkodnak baszki akkor miért nem ők házasodnak össze????
-Daniel és Cassandra elmehetnének ma vacsorázni!-mosolygott Mary.
Ó édesfaszom!
-Nagyszerű ötlet!-mondta anyu.
-Daniel elviheti a kocsit!-mondta a fiú apukája Jack.
Na nem is hiányzott más mint szombat este Daniellel vacsorázni menni...
Felmentem a szobámba majd felkaptam egy piros ruhát kisminkeltem magam és hajamat lazán felkötöttem.
-Kész is van a menyem!-csapta össze kezeit Mary amint meglátott.
-Nagyon szép!-mondta Jack.
-Mehetünk?-erőltetett mosolyt arcára a fiú.
-Igen!-tettem én is így.

Ahogy beültünk a kocsiba a fiú megigazgatta nyakkendőjét majd felém fordult, kérdőn rá pillantottam.
-Tudod...Amúgy én nem tudok vezetni!-ezt hallva lefagytam és nem tudtam eldönteni hogy sírjak vagy nevessek.
-Most viccelsz?-kérdeztem vissza azt remélve hogy viccel de valóban nem tudott vezetni..-Tudod szólhattál volna előbb is!-támasztottam fejemet neki az ablak üvegnek.
-Most mi lesz?-kérdezte kétségbeesve.
-Hát figyelj indítsd be a kocsit majd meglátjuk hogy meghalunk vagy sem!-mondtam vállat rántva.
-Ohm oké...-mondta majd elindultunk.
Daniel első nehézsége az volt hogy meg kellett állnia a pirosnál :)
-Tudod azért azt még egy két éves is tudja hogyha piros a lámpa akkor meg kell állni!-mosolyogtam rá cinikusan.
-Ja oké!-bólintott mire megingattam fejemet.
Azt hiszem hogy ma meghalunk!
De amúgy ez nem is zavarna annyira ;)
Amikor sikeresen oda értünk az étteremhez nem tudtam hogy hálát adjak az istennek vagy inkább bánjam azt hogy nem hajtottunk bele semmilyen árokba vagy villanyoszlopba?!

Beültünk a puccos étterembe és csak bámultuk csöndbe egymást.
-Ügyes voltál hogy nem öltél meg köszi!-kuncogtam.
-Hát kezdők szerencséje...
-Az mondjuk baj...-mosódott le arcomról a vigyor.
Leadtuk a rendelésünket én csak egy rántott húst kértem rizzsel és még nem is szeretem a rizst baszki...
Annyira nem voltam éhes és még kedvem sem volt semmihez hogy még enni sem akartam pedig aztán én bármikor bárhol bármilyen helyzetbe tudok enni!
-Tudod ő nekik az a tervük hogy ma lefekszünk!-hajolt közelebb Daniel mire elkezdtem fuldokolni ám nem csak a kijelentése miatt...
Hanem mert megláttam Adam Andersont...
-Hogy mi a jóságos fasz?-suttogtam pánikolva.
-Nekem már elmondták gondolom neked akkor fogják amikor haza értünk...
-Oké akkor többé én nem megyek haza!
Adam és Kenedy a mellettünk lévő asztalnál foglaltak helyet...
-Basszameg basszameg basszameg!-bújtam gyorsan az asztal alá.
-Most mitcsinálsz?-suttogta Daniel az asztal alá.
-Tudod mondtam hogy van egy fiú vagyis volt egy fiú az életembe...-makogtam az asztal alól és szinte mindenki hülyének nézte szegény Danielt hogy az asztalhoz beszél...
-Igen?
-Kurvára itt ül a szomszéd asztalnál!
-Basszus...Menjünk máshova?
-Nemtudom Daniel de mindenképpen valahogy ki kell nekem innen osonnom!
-És mégis hogy segítsek neked ebbe?
-Mindegy ki kúszok innen!-mondtam majd négykézláb elindultam jobbra ahol nem ült senki és már azthittem hogy minden jó amíg le nem rántottam idióta magassarkúmmal a kibaszott asztalterítőt...
Őszintén minek ilyen hosszú asztalterítő???
Nem is én lettem volna ha nem akad bele a sarkam hát ez nagyon jó terv volt mondhatom...
Az asztalról minden leesett és ripityára törött az étteremben lévő összes tekintet rám szegeződött ahogy négykézláb a földön vagyok megdermedve.
Szemem behunytam hátha így nem látnak de sajnos még mindig engem néztek és most gondolom hülyébbnek néztek mint alapból.
-Füstbe ment terv...-mondta Daniel majd felsegített a földről.

-Cassandra?-hallottam Adam hangját mire teljesen zavarodottan felé fordultam.
-Adam...
-Minden rendben?-ráncolta össze szemöldökét.
-Ja minden a legnagyobb rendben van úgy látom veled is!-mondtam majd kifelé indultam az étteremből.
Egy kis utcába barangoltam de összerogytak lábaim és sírni kezdtem.
-Cassie!-hallottam nevemet és csak reménykedtem hogy Adam az!-Hé jól vagy?-guggolt le hozzám Daniel.
-Nem...-ültem továbbra is a patkán.
-Gyere hazamegyünk!-karolt fel majd a kocsihoz kezdett vonszolni.
Úgy éreztem hogy testem feladta a szolgálatot...Elfáradtam minden értelemben!

Sikeresen haza értünk és szüleink a konyhába vártak izgatottan.
Én arcomra mosolyt erőltettem majd beléptünk a helyiségbe!
-Na milyen volt?-rohamozott le anyám.
-Jó!-mondtuk egyszerre a fiúval.
-Kicsim beszélnünk kell!-hívott félre anyám.
Na ekkor már tudtam...
-Igen?
-Tudod nem igazán akarjuk elsiettetni de mivel lassan itt a házasság és szeretném ha a családi hagyományokat követnéd hogy házasság előtt két héttel elveszíted a szüzességed!
-De nem házasság után lehet csak?
-De valójában igen de a családunk kicsit átalakította már nagyon rég óta...
-Értem...
-Szóval?
-Rendben!-bólintottam.
-Az én ügyes kislányom!
Felküldtek minket a szobámba jó ágyat kívánva mi pedig kulcsra zártuk az ajtót.
-És most ők itt hallgatóznak?-súgtam oda a fiúnak mire bólintott egyet.-Beteg!
-Nagyon is!
-Najó figyelj van egy tervem!-mondtam ördögi mosollyal az arcomon.
-Igen??