Ellenség extrákkal

B terv

Este fele járhatott a szüleim nem voltak itthon.
Szobámba ültem és tanultam amikor beesett szinte a szobám ablakán Adam Anderson.
-Kurva élet!-ugrottam meg ijedtembe.-Mond csak miért szeretsz ennyire az ablakon közlekedni?-néztem a fiúra aki épp feltápászkodott a földről.
-Mi jót csinálsz Cass?-jött közelebb hozzám.
-Mint ahogy látod tanulok!-mutattam a könyvekre.
-Akkor nem zavarlak!-mondta majd kiült az ablakpárkányomra és távozni akart.
-Várj!-mondtam majd mellé ültem az ablakpárkányra.-Nem zavarsz!-néztem rá.
Rám mosolygott majd a csillagokat kezdte kémlelni.
-Tettél a szemedre vizes borogatást?-érdeklődtem mire csak bólintott egyet.-És már jobb?
-Tudod olyan vagy mint a nővérem volt...-nézett rám mosolyogva.
-Van tesód?
-Volt...-sújtotta le tekintetét.
-Megkérdezhetem hogy mi történt?
-Autóbaleset...
-Nagyon sajnálom!
-Hasonlítasz rá.-mosolyodott el.
-Na és miben?
-Ő is gyönyörű volt és te is az vagy!-mondta mire el kellett oldalra néznem hogy ne vegye észre hogy olyan piros a fejem akár a ráké...
-Jaj...
-Gondoskodott rólam...
Fájt a lelkemnek hallani hogy min mehetett át Adam...Sose gondoltam volna hogy ilyesmi történt vele!
-Más vagy Adam!
-Miben?
-Van egy oldalad amit eddig nem láttam egy kedves oldalad!
-Úgy ahogy neked is!-nevetett.

A fiúra néztem aki az eget bámulta.
-Jobb helyen van a nővéred és biztos büszke rád!
-Remélem...
Ezután csend telepedett ránk, csak néztük a csillagokat szó nélkül.
Éreztem Adam tekintetét rajtam
-Mi az?-néztem szemébe ő csak megrázta fejét.
Pár percig csak néztük egymást, közelebb hajoltam a fiúhoz majd hosszasan megcsókoltam.
Csak elvitt a hév..És nem fókuszáltam semmire!
Ahogy elvált ajka az enyémtől mindketten kissé gyerekes zavarba jöttünk...
-Nekem viszont mennem kell...-mondta majd kimászott és el is ment.
Mi a fasz történt??
Miért csókoltam meg?Hát normális vagyok én is??!!
Cassandra Steel te barom állat!

Másnap a suliba épp matekon ültünk mikor egyszer csak kopogás nélkül szinte kiszakították az ajtót a helyéről.
3 rendőr sétált be ekkor megfagyott bennem a vérkeringés!
-Adam Anderson?-sétáltak oda Adam-hez és már kezénél fogva tartoztatták is le.
Én számhoz kaptam ijedtembe a sírás határán voltam...
A srácot ahogy felállították székéből már rakták rá a bilincset.
-Mi történik?-kérdezte rikácsoló hangján a matek tanárnő.
-Szépen bejön velünk az őrsre!-válaszolta az egyik rendőr.
Adam arcán látszott az hogy beletörődött mindenbe....
Egy könnycsepp gördült le arcomon Adam rám pillantott.
-Ne sírj!-mondta mosollyal az arcán és ki is tessékelték a teremből.
Tenyerembe temettem arcomat és több könnycseppet is ejtettem...
Fogalmam sem volt hogy ugyan miért!?

Az óráim után haza indultam útközben megpróbáltam Adam-et hívni de nem értem el...
Elmentem a házához de senki sem nyitott ajtót...Nem tudom mi történt vele nem tudom jól van-e nem tudok róla semmit a matek órai események óta...
Aggódok a hülye fejéért!

Eltelt egy nap nélküle...Majd még egy és még több...
A napok mintha egy fullasztó ismétléssé változtak volna, olyan érzésem volt mintha Adam sosem lett volna az életem része...
Mintha soha nem is hallottam volna róla!
Beköszöntött az Április egy hónapig Adamnek se hírét se hamvát...
Ma is kedvtelenül becammogtam az iskolába, mindenkin látszott a fiú hiánya monoton hétköznapokon volt túl az egész évfolyam az biztos.
Ez ma sem volt másképp...Én szinte az összes órán aludtam aztán azt az utolsó két tesi órát ellógtam, a szokásos helyemen ültem és meredtem magam elé de most valami hiányzott a cigi a kezemből...Na meg Anderson!

-Na és hol a cigi a kézből?-hallottam egy ismerős hangot de ezúttal mintha álmodnék!
Amikor a filmekben két év után visszatér az ember aki miatt két éve sírsz...
Félve de megfordultam!
Előttem pedig a zsebre tett kézzel álló Adamet pillantottam meg.
-Adam?-jött ki számon.
-Mint látod?
-Most álmodom?-ráncoltam össze szemöldököm és a nálam egy fejjel magasabb fiú elé álltam.
-Szívtál?-nevetett de nem sokáig mert felpofoztam.-Áu!-nézett rám ijedten a hirtelen cselekvésem miatt.
-Hol voltál??
-Házi őrizetben...
-De de én kerestelek téged sőt a házadhoz is elmentem de senki nem nyitott ajtót miért nem szóltál hogy jól vagy te szellemi fogyatékos már azt hittem meghaltál és és..-kezdtem el hadonászni kezeimmel a nagy magyarázásom közepette Adam csak lefogta kezeimet.
-Tán aggódtál?-vonta meg szemöldökét.
-Igen!-kiabáltam.
-Kedves tőled.
-De máskor felőlem fel is dobhatod a pacskert!-fordítottam hátat neki.
-Azért nem szóltam mert azt hittem hidegen hagy!
-De fogadok hogy a kis Kenedy-nek egyből szóltál!-fordultam újra a fiúval szembe.
-Bírom ha féltékeny vagy!
-Jaj hagyjál már!Mindegy nem is érdekelsz!
-Hiányzott az hogy eltudjalak hallgattatni!-mondta majd ajkait az enyémre tapasztotta.

-Ma elmehetnénk valahova!?-szakította meg a csókot a csók mely több volt egy fellángolásnál!
-Ma a könyvtárba leszek mert egy kutató munkát csinálunk bioszból...
-Akkor nem sietned kéne?A könyvtár négykor zár!
-Mivan?Azt már nem érem el méghozzá rengeteget kell vele dolgoznom!
-Mivel az egyik haverom nagyija a könyvtáros elmesélte hogy új szabályt vezettek be hogy a könyvtár csak négyig van nyitva.
-Hát ez szuper...
-Nem gond ahol Adam van ott ott nincsen gond!-mondta daliásan mire eszeveszettül röhögni kezdtem.-Most mivan?-láttam riadt és ártatlan képét.
-Ez szörnyű volt!-szembesítettem.
-Na pedig igyekeztem!-mondta megjátszott szomorúsággal.
-Még rímelni sem rímelt, talán majd máskor összejön!-veregettem meg vállát.
-Kedvességed határtalan mint mindig, legalább ez nem változott!-fintorgott.
-Na látod van ami nem változik!
-Most akkor ötöst akarsz arra a szarra vagy sem?-tette karba kezeit.
-Ötöst akarok!
-Jó ki is eszeltem a tervet!-mosolygott ördögien és már tudtam hogy ez nem lesz jó...Ha Adam ilyen ördögi mosolyt villant felém mindig kissé megijedek olyan mint valami rossz sorozatgyilkos!Vagy lehet hogy azért ijedek meg mert ha ő kitalál valamit az már jól nem tud elsülni!
-Jaj ne...Adam neked mindig van valami borzasztó terved ami mindig szarul sikerül már meg ne haragudj!
-Pedig most nagyon megbántottál!-kapott szívéhez szomorúságot tettetve.