Ellenség extrákkal

Ördögi kör

Teltek múltak a napok...
Egyre csak közelgett a szombat, az esküvőm kibaszott napja!

Péntek:
Pénteken ahogy haza értem az iskolából, otthon már nagy felhajtás volt!
Láttam ahogy furgonok állnak a ház előtt és az emberek virágokat díszeket cipelnek a hátsó kertbe.
-Anya!!-léptem be a bejárati ajtón dühösen.
-Kicsim csak hogy itt vagy!Ma este színházba megyünk Danielékkel!-állítot elém.
-De és...És mi ez a felhajtás?Miért megyünk színházba?
-Mi az hogy felhajtás kicsim holnap lesz az esküvőd!!!
Hu de jó...
-Igen tudom de akkoris!Mire megy ki a játék?-szaladt ki belőlem.
-Cassandra miért vagy pofátlan??Neked csak az a dolgod hogy hozzá menj ehhez a fiúhoz!-lépett egy lépést közelebb hozzám.
-Rendben...-bólintottam majd felmentem a szobámba.
Egészen addig nem szándékoztam kilépni szobámból amíg Daniel kopogás nélkül berontott
-Kopogni luxus?-néztem szemébe.
-Jó bocsi de láttad hogy mi van az udvarotokban??
-Jaj nem és nem is akarom!
-És azt tudtad hogy ma színházba megyünk?-ült le az ágy szélére.
-Ja!-válaszoltam unottan.
-Lehet hogy tök jó lesz.-vont vállat.
-Hát kétlem!-nevettem el magam majd közelebb jött hozzam Daniel.
-Jól áll amikor mosolyogsz!-mosolygott rám.
-Már amikor látod!
-Szép lány vagy Cassandra!-nézett mélyen szemembe ezután következett a kínos csend...
Daniel közelebb hajolt hozzám majd hosszasan megcsókolt...
Ekkor lépett be szintén kopogás nélkül Maya.
-Oh bocsi ha valamit megzavartam...-mondta miközben mi szétváltunk egymástól.
Mi történtttt????
Mi ütött belém?És Danielbe????
-Maya ez nem az volt aminek látszott!-kezdtem el mentegetőzni valójában még én sem értettem hogy miért hagytam Danielnek hogy megcsókoljon...
Talán már annyira vágytam egy olyan valakire aki hozzám vág valami szép szót...És rosszul érzem emiatt magamat...
-De annak látszott...-kezdett el makogni nővérem majd inkább ki ment a szobából.
Danielre néztem aki pedig ijedten rám.
-Miért csókoltál meg?
-És te miért viszonoztad?-vágott vissza.
-Ne kérdezz vissza az én kérdésemmel!-kaptam fel a vizet majd magára hagytam az üres szobába a fiút és Maya után eredtem.

-Maya kérlek!-rontottam be hozzá.
-Mivan Cassie?
-Bocsáss meg nekem!Daniel csókolt meg de én meg hagytam és annyira sajnálom...Nem tudom mi ütött belém!
-Nincs para!-vont vállat érdektelenül.
-Ne már Maya!
-Mondom Cass!Most pedig hagyj magamra!
-MAYAA!!
-Cassandra!-nézett rám szúrós tekintettel mire én vettem a lapot és úgy tettem ahogy nővérem kérte.
Nem telt el sok idő anyám szólt hogy kezdjek el készülődni mert lassan indulunk a színházba hogy nekem ehhez mennyire nem volt kedvem!!
Felvettem valami csinosabb ruhát aztán lementem a konyhába, láttam ahogyan már mindenki elvolt készülve egyedül rám vártak.
-Bocsánat a késésért!-motyogtam majd az autóhoz indultunk.
Ahogyan a színházhoz értünk szinte leparkolni is alig tudtunk annyian voltak!
Mi talán cukrot osztogatnak?
A tömeg akkora volt mint ide alaszka amúgy én azt sem tudtam hogy milyen előadásra megyünk!
Remélem nem valami szar operára mert akkor én azon nyomba haza megyek...

Végül amikor már helyet foglaltunk hozzám is eljutott a hír hogy az Alízt csoda-országba nézzük, szerettem amikor a családom helyettem döntött az élet nagy kérdéseibe...
És azt meg még jobban hogy mindig én tudok meg mindent legutoljára...
Nem is értem!

*
Ahogy rá pillantottam kar órámra megláttam hogy még csak fél óra telt el a darabból hát ez kurva jó!
Olyan mintha itt ülnék már egy éve sőt már kezdek megőszülni is és még csak fél óra telt el a kibaszott két órás műsorból!
Szuper!

Mikor végre vége volt az olyan unalmas és érdektelen előadásnak mint a nyomorult életem olyan boldogság fogott el hogy az leírhatatlan!
Szinte majdnem el aludtam, egy igazi kínszenvedés volt végig ülni azt a két órát méghozzá a végére már úgy kellett pisilnem hogy azt hittem a mosdóig sem tudok eljutni!
Persze amikor vége volt, mindenki egyszerre indult meg a kijárat felé így megint akkora nagy tömeg lett mint volt, az emberek tolongtak és szinte eltaposták egymást.
-Elmegyek mosdóba anya!-mondtam anyámnak de szerintem meg se hallotta de én már nem bírtam ki hazáig úgyhogy nagy nehezen eljutottam a mosdóig.

Ahogyan kiléptem a mosdóból a nagy tömeg szinte felszívódott!
Fogalmam sem volt hogy hová tűnt kb egy millió ember de inkább hálát adtam mint sem sajnáltam!
Bár anyámék is felszívódtak a tömeggel együtt úgyhogy ez nagyon jó!
Kimentem a színházból és a hideg és kihalt utcákra tértem, a járdán álldogáltam hát ha anyámék valahol itt vannak de egy lélek sem volt!
Egyszer csak meg állt egy ismerős kocsi előttem
Ahogy lehúzodott a kocsi ablaka szívem hevesebben kezdett kalapálni és úgy éreztem mintha kémkedne utánam ez a fiú...
-Hogy hogy itt?-szólt ki a kocsiból Adam...
-Ezt énis kérdezhetném!-vettem egy nagy levegőt.
-Haza vigyelek?-mondta ki szavait mikor egyszer csak megjelent anyám az utca végéről épp felém sietett.
-Nem kell a hölgyet haza vinni ő jön velünk és a férjével haza!-mondta anyám majd megragadta kezemet és maga után kezdett húzni.
-Anya eressz már el!-akartam kiszabadulni anyám szorításából, még utoljára vissza néztem a fiúra aki szinte lefagyott...
Fájdalmas tekintetével rám nézett majd elhajtott...
Nem hiszem el hogy ezt mondta anyám!
-Anya most mivan?Nem akartam beszállni!
-Ne elenyegj idegen férfiakkal kislányom miközben Daniel vár téged!-nézett szúrós tekintettel rám.

Egy rossz rémálomnak tűnt az egész!!!!
Egyáltalán mit keresett itt Adam??
Talán kémked utánam?
Vagy egészen véletlen találkoztam megint csak vele?
Vagy talán ez nem is volt olyan véletlen..??