Can i kiss you? | changlix

2

Felix lassan megfordult, ahogy hallotta, hogy valaki újra és újra kopogtat az ajtón.

- Felix? Changbin?

A szőke hajú fiú bosszúsan felnyögött magában, lassan kinyitotta a szemét, és letolta testéről a takarót, most az ágyán ül, és álmosan nézett körül a szobában. Tekintete az alvó testre tévedt, aki kicsit távolabb feküdt tőle egy másik ágyban. Csak a fekete haját tudta kivenni, a többit a fekete takaró borította.

- Francba! - a szeplős fiú felugrott, megbotlott saját lábában, majd a padlón landolt. Fájdalmas sziszegés hagyta el ajkát, megdörzsölve a fenekét, amelyen landolt.

- Felix? Jól vagy?! - azonnal egy aggódó Chan rohant be a szobába, miután 2 perce dörömbölte az ajtót, hogy felébressze mindkettőjüket. Megállt a szobában, és ránézett ausztrál barátjára, akinek duzzadt az ajka.

- Jól vagyok... - a fiatalabb lassan felállt érezve hogy egy újabb fájdalom fut végig a testén.

- Mi történik? - Changbin mély reggeli hangja csendült fel a szobában, miközben a fekete hajú srác lassan felült, és zavartan nézett Felixre és Chanre, akik őt nézték.

Felix szíve nagyot dobbant, amikor Changbin ránézett, a fiatalabb fiú arca egy paradicsoméhoz hasonlít, mivel a tegnap éjszaka képe azonnal felvillant a fejébe. Hogy Changbin megszámolta a szeplőit, és úgy nézett rá, mintha ő lenne a legdrágább dolog a világon. Hogy barna szemei ​​egyenesen a lelkébe hatoltak, meleg keze pedig gyengéden érintette a fiatalabb arcát.

Changbin ajka még mindig szellemként lebegett Felix ajkán, és bizsergő érzést váltott ki a testén.

- Edzésre kell mennünk, de rád nézve azaz érzésem, hogy két lépést sem tudsz megtenni.

Végül is Changbin tegnap elég részeg volt, bár Chan különösen ügyelt arra, hogy a fiatalabb ne igyon annyit, mivel tudta, hogy fekete hajú barátja nem bírja az alkoholt.

- Jól vagyok... csak egy aszpirinre van szükségem, és minden rendben lesz. - A fekete hajú megforgatta a szemét, kikelt az ágyból, és álmosan a szekrényhez vánszorgott, hogy tiszta ruhát vegyen fel. De az, hogy jól van, hazugság volt. Feje lüktetett a fájdalomtól, egyensúlyérzéke pedig nem a legstabilabb.

A vezető egy pillanatig kritikusan figyelte a fiatalabbat, és látta, hogy Changbin alig tud megállni a lábán.

- Hát ha te mondod... 10 perc múlva a nappaliban várlak benneteket. - mondta mielőtt elhagyta a szobát.

Felix összerándult, amikor meghallotta az ajtó becsukódását, majd Changbinra nézett, aki már meztelen háttal állt, miközben egy tiszta pólót vet fel.

A fiatalabb szíve őrülten dobogott a mellkasában, nem tudta, mit mondjon, főleg, hogy nem csak furcsa volt megkérdezni Changbint, hogy valójában mi is történik most közöttük. Végül is az idősebb megcsókolta tegnap, szóval ez azt jelenti, hogy...

- Ó, mellesleg Felix... - fordult Changbin a szőke hajú fiúhoz, aki a nevének hallatán összerándult, teste tetőtől talpig megfeszült.

- I-igen? - dadogta a fiatalabb, várakozóan.

- Egyáltalán, hogy kerültem az ágyba? - a fekete hajú elgondolkodva vakarta a fejét, próbált bármire emlékezni, de nem ment.

- H-hogy érted? Nem emlékszel? - Felix hangja szinte ridegnek tűnt, ahogy hitetlenkedve nézett fekete hajú barátjára, remélve, hogy legalább emlékszik valamire.

De ahogy az lenni szokott, Felix reményei egyszerre szertefoszlanak.

- Nem igazán... - Changbin elgondolkodva vakarta meg a tarkóját, és próbált visszaemlékezni a tegnap estére, de emlékei egy bizonyos ponton megálltak, és összemosódtak. Eszébe jutott, hogy az asztalnál ült a tagjaival és velük evett, majd Chan jött néhány üveg alkohollal, és onnantól kezdve minden elmosódott. Egy darab emlék sem maradt.

Felix hallotta, ahogyan megszakad a szíve, amikor megértette, hogy Changbin nemcsak elfelejtette, hogy ki vitte ágyba, és semmi másra nem emlékezett, hanem azt is, hogy az idősebb srác azt is elfelejtette, hogyan lopott el egy részeg csókot tőle.

De mire számított Felix? Kezdettől fogva nem kellett volna reménykednie.

Changbin soha nem fogja úgy kedvelni, ahogy ő, és ezen még egy részeg csók sem változtatna.

- Lix? Jól vagy? - a fekete hajú felvont szemöldökkel méregette barátját.

Az ausztrál fiú szemei ​​azonnal kipattantak, kiszakadt a gondolataiból, és idegesen hadonászott a kezével.

- Igen, jól vagyok. - válaszolta Felix túl gyorsan, és megfordult, hogy átöltözzön, csak abban reménykedett, hogy nem volt túl nyilvánvaló, mert a hangja szinte pánikszerűen csengett.

- Biztos vagy benne? Úgy tűnik, feszült vagy. - Miközben Felix a fiókjában turkált a ruhák után, az idősebb a fiatalabbra nézett, csak a hátát látta, megpróbálta kitalálni, mi történik hirtelen a szeplős fiúval.

- Igen, igen, minden rendben. Menj csak, utolérlek. - Felix Changbinhoz fordult, és rámosolygott. Bár a szája sarka a legkisebb mozdulattól is fájni kezdett, mégis meg tudta őrizni mosolyát, amíg gyorsan újra meg nem fordult.

Changbin egy pillanatig a szőke hajú fiút nézte, mígnem egy vállrándítással elfordult tőle, és kiment a szobából.

•

Chan, Hyunjin, Jisung és Seungmin már a JYP Building felé tartottak, míg a csoport többi tagja a kocsiban várta a szőke hajú fiút.

- Itt van Felix! Gyerünk, menjünk! - kiáltotta Minho a kocsiból, aminek ajtaja még mindig nyitva volt.

Felix azonnal felgyorsította lépteit, és az autóhoz ment, melynek motorja már be volt indítva.

A szeplős arcú fiú már legalább 5 percre bezárkózott a fürdőszobába, próbálta valahogy uralni a fejében uralkodó káoszt, és csillapítani szívfájdalmát, de amikor Chan már türelmetlenül kopogott a fürdőszoba ajtaján, Felixnek sajnos nem maradt más választása, mint vegyen egy utolsó mély lélegzetet.

Felix beült a kocsiba, de ezúttal nem szokás szerint Changbin mellé ült, hanem Jeonginon át kúszott a hátsó ülésre.

Minho kissé zavartan nézett a szőke hajú fiúra, aki érezte az idősebb tekintetét.

Changbin is kissé tanácstalan volt, oda fordult az ablakon kinéző barátjára, de a szeplős arcú fiú úgy tett, mintha nem venné észre a többiek pillantását.

De amikor végre meghallotta a kocsiajtó csukódását és a fekete autó elindult, Felix kifújta az öntudatlanul bent tartott levegőt, miközben Changbin végre ismét előre fordult.

- Mi volt ez? - suttogta Minho Felix felé hajolva, aki a kinti forgalmat nézegette.

- Mire gondolsz? - nézett a szőke hajú fiú a kék hajúra, aki kritikusan méregette barátját, és már szó szerint érezte, hogy valami nincs rendben. Végül is Felix mindig Changbin mellett ült, nem számít, hol. Szinte olyan volt, mintha a kettőt egymáshoz ragasztották volna, és ezt mindenki tudta.

- Felix ne játszd a hülyét. Általában Changbin mellé ülsz. - Minho megforgatta a szemét, előre nézett a fekete hajú srácra, aki a telefonját nyomta, majd visszanézett Felixre, aki már kezdett izzadni az idegességtől.

- Csak hátul akartam ülni, ez baj? - a szeplős fiú kibeszélte magát, elfordult Minhotól, mivel tudta, hogy másképp nem tud megszabadulni tőle, így figyelmen kívül hagyta.

Minho sóhajtva dőlt hátra az ülésen, és hunyorogva nézte Felixet, aki ismét kinézett az ablakon, mígnem a mellette haladó autókra fordította a figyelmét.