Can i kiss you? | changlix

16

Amikor Changbin másnap reggel felébredt, gyorsan rájött, hogy egyedül van Felix ágyában. Csalódott tekintettel nézett a mellette lévő üres helyre, ahol Felix tegnap aludt. Azonnal észrevette a hiányzó melegséget, amit az este érzett a mellkasán.

Changbin sóhajtva felállt, mindkét tenyerét végigsimítva az arcán.

Hosszú idő óta ez volt az első alkalom, hogy Changbin egy ágyban aludt a fiatalabb fiúval, de valahogy rosszul érezte magát. Végül is, azt a helyzetet használta ki, hogy Felix beteg. Bár segíteni akart a szőke hajú srácon, de végül az önzősége miatt tette.

De hogy ne tehetné?

A fekete hajú fülig szerelmes volt a fiatalabba, és nem is volt bátorsága elmondani neki, mit érez, mert félt, hogy Felix utálni fogja, más szemmel látna, ha megtudná, hogy meleg. Nem akarta, hogy Felix elutasítsa.

Changbin meglehetősen motiválatlan léptekkel sétált ki a szobából, közvetlen a szeplős fiút keresve, akit nem talált.

- Jó reggelt álmosszuszék! - Egy szőke hajú láma üdvözölte az idősebbet, ki épp gombócot tömött szájába, miközben Jeongin Hyunjin mellett ült, és a telefonját nyomta.

- Reggelt... - motyogta Changbin, leült, majd álmosan nézett körül a szobában. - Tudja valaki, hol van Felix?

- El ment Jisunggal, gyógyszert vásárolni. Felix még mindig egy kicsit beteg, de akart menni. - Jeongin elmagyarázta hyungjának, aki megértően bólintott, bár el tudta képzelni, hogy Felix miért akart menni.

- Miért kérded? - kérdezte Hyunjin, és szkeptikusan nézett fekete hajú barátjára, úgy érezte, valami nincs rendben Changbinnal.

- C-csak úgy. - intette Changbin és az asztalra tett kezeit nézte. Amikor Hyunjin ismét mondani akart valamit, Changbin hirtelen felállt, megdöbbentve őket.

- Jobb lesz, ha indulok, mielőtt Chan kitekeri a nyakam. - Changbin bocsánatot kért, elhagyta az asztalt, és egy pillanatra eltűnt a szobájában, hogy felvegye holmiját majd kiment az előszobába, felvével a cipőjét.

Még egy gyors "viszlát"-ot kiáltott be a konyhába, majd el tűnt az ajtóban.

•

A stúdióba érve Chan már várta Changbint, aki éppen Minhoval közös dalának felvételére készült.

- Azt hittem, nélküled kell kezdenünk. - nevetett a vezető, gyors mosolyt küldött Changbinnak, aki becsukta maga mögött az ajtót, majd leült a fekete kanapéra.

- Elnézést, elakadtam a dugóban. - magyarázta Changbin, Chan pedig megértően bólintott, és visszafordult a laptopjához.

Amíg a fekete hajú elővette a mobilját, és megvárta, míg Chan mindennel végez, nem tudott szabadulni az érzéstől, hogy valaki a tekintetével akarja leszúrni.

Changbin óvatosan felemelte a fejét, nyugtalanul érezte magát, amíg meg nem látta Minho arcát. Az idősebb dühösen nézett rá. Changbin szeme elkerekedett, és érezte, hogy a légkör egyszerre nyomasztóbbá válik, nem bírta tovább Minho tekintetét, így elfordult, fogalma sem volt, mi ütött belé hirtelen.

- Szóval, ha készen állsz, kezdhetjük. - Chan megfordult, Changbinra és Minhora nézett, akik bólintottak, Minho pedig a mikrofonhoz ment és feltette a fejhallgatóját. Chan jelére énekelni kezdett. A felvétel valójában viszonylag gyorsan ment, mivel Minhonak csak két része volt, és nagyjából hibátlanul énekelte. Még egy utolsó rész jött amivel hamar kész volt, majd Minho ismét levette a fejhallgatót, és leült a kanapéra, közvetlenül Changbin mellé. A fekete hajú nyelt egyet, érezte a kanapén ülő barátja félelmetes auráját.

- Bin, le kell mennem Seungminhoz egy percre, tudnál segíteni Minhonak addig? - Chan könyörgőn nézett rá, ő pedig bólintott, majd felállt a kanapéról, és Chan laptopjához sétált, miközben ő ki ment a stúdióból.

Changbin sóhajtva telepedett le a székben, éppen feltette volna a fejhallgatót, amikor egy torok köszörülés megállította. Kérdőn megfordult, és Minhora nézett, aki egyenesen szemébe nézett.

- Oké, mi folyik itt? - Changbin felhorkant, képtelen volt elviselni ezt, úgy tűnt, Minhonak baja van. Általában ritkán fordult elő, hogy Minho úgy bámul valakire, mintha meg akarná ölni. Bár sokan úgy gondolták, hogy Minho nézése ilyen, valójában ritka volt, hogy a forrófejű Minho igazán dühös lenne.

- Azt hiszem, beszélnünk kell valamiről. - jelentette ki az idősebb, majd felegyenesedett, és kitartóan a másik szemébe nézett.

Changbin felhúzta a szemöldökét, és zavart arckifejezéssel nézett Minhora, nem tudta, mire számítson.