Can i kiss you? | changlix

9

- Changbin, mi van veled ma? - Jisung sóhajtva fordult barátjához, aki immár harmadszorra dobta ki a szöveget, és nem úgy tűnt, mintha teljesen rajta lenne.

- Sajnálom, legközelebb jobb lesz. - a fekete hajú srác beletúrt hajába, és észrevette, hogy lüktet a feje, és már nem igazán volt ereje ezen a dalon dolgozni. Gondolatai csak Felix körül jártak, nem hagytak helyet másnak.

Egyszerűen megviselte az idősebbet, hogy mi lehet Felixel. Valami rosszat csinált?

Changbin szüntelenül feltette magának ezt a kérdést, attól tartva, hogy valóban megbántotta valamivel a fiatalabbat. Végül is ez volt az első alkalom, hogy Changbin úgy érezte, valami igazi baj van kettejük között. Mindkettőjüknek voltak vitái korábban, amikor valamiben nem értettek egyet, de mindig a lehető leghamarabb megszabadultak tőle. De ezúttal nem volt semmi, amit rendezni kellett volna. Changbinnak legalábbis nem jutott eszébe semmi, ami Felix hirtelen furcsa viselkedésének kiváltó oka lenne.

- Szerintem jobb, ha abba hagyjuk ma, és helyette inkább elmondod, mi van közted és Felix között. - Jisung Changbin felé fordult a székében, aki felsóhajtott, és a fekete kanapéra ült.

- Magam sem tudom, hogy mi történik. - mondta Changbin aki igazán nem tudta megmagyarázni az okát, hogy miért viselkedik szeplős barátja így vele. Ha tudná a választ, már rég beszélt volna Felixel aki minden alkalommal elkerülte őt.

- És nem tudom miért, de fáj. Megöl a tudat, hogy Felix már nem is akar a közelemben lenni. - a fekete hajú srác szíve összeszorult, amikor a szőke hajú fiúra gondolt, ahogy a mosolya minden alkalommal eltűnt, amikor meglátta az idősebbet.

Jisung szenvedő barátjára nézett, aki eléggé lehangoltnak tűnt.

- Talán itt az ideje hogy szembenézz vele... - Jisung szünetet tartott egy pillanatra, nem észlelt reakciót az idősebbtől -, és elmondd neki, hogy mit érzel iránta.

E szavak hallatán Changbin a fejét felkapta, rémülten nézett barátjára, és nem tudta megmagyarázni, honnan tudta meg Jisung.

- Hogyan...

- Changbin, még egy vak is meg tudja állapítani, hogy több, mint csak baráti az érzéseid, Felix iránt. - Jisung nem tudta elfojtani a nevetést, amikor Changbin elvesztette önuralmát, álla majdnem a padlót érintette.

- Szóval nyilvánvaló volt... - motyogta Changbin, és szégyenkezve játszani kezdett az ujjaival, és arra gondolt, hogy jobban elrejthette volna a fiatalabb iránti érzelmeit, de mint kiderült, ebben is kudarcot vallott.

- Hát persze, hogy az volt. - Jisung a fejét csóválni kezdte mosolyogva barátjára, akinek arcán vörös szín játszott.

Jisung már rég észrevette, hogy az idősebb mennyire védi a fiatalabbat, és Changbin úgy néz Felixre, mintha ő lenne a legdrágább dolog a világon. Changbin időnként lopva Felixre pillant, és általában Changbin figyelme csak az ausztrálra irányult ilyenkor.

- És mi van akkor, ha Felix nem érez ugyanígy? - a fekete hajú bizonytalanul nézett barátjára. Vajon tényleg jó ötlet-e elmondani Felixnek, mit érez iránta. Végül is a mostani helyzet kettejük között nem volt a legjobb feltétel arra, hogy bármilyen érzésről beszélgessenek.

Mi van, ha undorodna attól, hogy Changbin így érez iránta? Elutasítaná őt? Ezek az aggodalmak kavarogtak Changbin fejében, megakadályozva abban, hogy nyíltan beszéljen érzéseiről. Nem akarta elveszíteni Felixet, pedig éppen ezt tette. A kettőjük közötti távolság napról napra nőtt, és Changbin nem tehetett mást, mint nézte, ahogy Felix szíve egyre távolabb kerül az övétől.

És ez megőrjítette Changbint.

A fiatalabb fiút a karjában akarta tartani, és elmondani neki azokat a dolgokat, amelyeket mindig is szeretett volna, elmondani neki, hogy ő a legszebb neki a világon, és hogy a szeplői az egyetlen csillagos égbolt számára.

- Azt hiszem, csak egy módja van annak kiderítésére, hogy Felix is ​​így érez-e... - Jisung elgondolkodva nézett körül a szobában, míg aztán visszanézett barátjára, aki várakozva nézett rá, valójában már tudta, mit fog mondani.

- Beszélned kell vele, és el kell mondanod, mit érzel. Különben soha nem fogod megtudni. - Jisung gyengéd mosollyal Changbin vállára tette a kezét. A fekete hajú srác ránézett a vállán nyugvó kézre, röviden elmosolyodott, majd barátja barna szemébe nézett.

Changbinnak át kellett ugrania az árnyékán, és végre el kellett mondania Felixnek, mit érez valójában a fiatalabb iránt.

Ez volt az egyetlen módja annak, hogy végre megadja a szívének azt a békét, amelyre vágyott.