Can i kiss you? | changlix

12

Felix már 10. alkalommal játszotta el ugyanazt a számot, folyamatosan ugyanazt a koreográfiát gyakorolta, bár már tökéletesen elsajátította. Csak nem akart semmire sem gondolni.

Egyszerűen nem tudta kiverni a fejéből Changbin levert és szomorú arckifejezését, hogy gyakorlatilag a szemével könyörgött neki, hogy beszéljen vele, és ez összetörte Felix szívét. El akarta mondani neki, mi jár a fejében, és mit érez valójában az idősebb iránt.

Az utolsó dolog, amit Felix szeretett volna, az volt, hogy olyan távol legyen Changbintól, mint most. Hiányzott neki, hogy Changbin beletúr a hajába, és álmodozóan játszadozott tincsével, vagy hogy az ölébe húzta a fiatalabb fiút.

Égő érzés bántotta Felix szemét, nevetni kezdett, amikor megérezte, hogy az első könnycsepp végigfolyik az arcán.

- És most komolyan elkezdek sírni... - mondta magában a narancssárga hajú, és nem tudta elhinni, milyen szánalmas, teljesen elmerült szívfájdalmában, és képtelen volt a szemébe nézni annak, akit annyira szeretett, vagy elmondani, mi volt vele a baj.

Hogy tehetné?

Nem mondhatja el Changbinnak, hogy részegen megcsókolta, és hogy Felix már nem tudta megállítani az érzéseit. Ezeken az éveken keresztül sikerült elfojtania valódi érzelmeit az idősebb iránt, egyszerűen csak élvezte a legjobb barátjával való közelséget, ami elég volt neki. Felixnek elég volt, hiszen semmi másra nem vágyott.

De most valami másra vágyott, amit soha életében nem kaphatott meg.

Changbin ajkai.

Annyira szerette volna érezni az ajkát a sajátján, ugyanazokat a kirobbanó érzéseket akarta átélni a hasában, mint azon az éjszakán, amikor ajkaik először találkoztak. Vágyott rá, szinte megszállottja volt a gondolatnak.

Felix csalódottan beletúrt narancssárga hajába, és lecsúszott a falon, hagyva, hogy a fájdalom a mellkasában elmúljon.

Felix száját fojtott zokogás hagyta el, amikor már nem tudta visszatartani a könnyeit és az égő érzést a torkában, térdét szorosan a mellkasához húzta, ujjait a hajába temette.

A könnyek tűzként égtek, ahogy végigfolytak a szeplős arcán, sós ízt hagyva a szája sarkában, ahogy a könnyek a szürke melegítőnadrágjára csöpögtek, elhagyva a fájdalom és bánat nyomát.

- F-Felix?

Felix azonnal felkapta a fejét, amikor meghallotta, hogy valaki mondja a nevét. Észre sem vette, hogy valaki belépett a táncterembe, annyira el volt ragadtatva a szívfájdalmával.

- Minho? - A név egy szipogásban elveszett, és az ausztrál azonnal letörölte csupasz felkarjával folyó könnyeit, amennyire csak tudta, igyekezett megakadályozni a további könnyeket és összeszedni magát.

Minho tágra nyílt szemekkel nézett barátjára, belenézett a feldagadt szemeibe.

- Hé... - Minho nyugodt hangon odament Felixhez, és nézte, ahogy kétségbeesetten próbálja letörölni a könnyeit. A hideg padlón összekuporodva ül, apró teste meg remeg.

Az idősebb leült Felix mellé, és nyugtatóan simogatta a hátát, miközben Felix szájából csak zokogás hallatszott, a torkában a fájdalom még mindig túlságosan erős. Minho egyenlőre nem szólt semmit, megvárta, míg a fiatalabb megnyugszik, és tovább simogatta a hátát. Minho kezének melege nyugtatóan hatott Felixre, megkönnyebbülten sóhajtott, és a gombóc a torkában lassan eltűnt.

Minho korábban sokszor találta Felixet ilyen állapotban, egyedül. Valahányszor a szeplős rájött, hogy valami történik, amit nem tud leküzdeni, elvonult, és ez általában itt volt a táncteremben. Egy hely, amely Felixnek nyújtotta az egyetlen vigaszt, amikor szüksége volt rá, mert a tánc volt az egyetlen dolog, ami igazán elterelhette figyelmét.

- Akarsz róla beszélni? - Minho halkan lélegzett, mintha attól tartana, hogy a hangjával megtöri a síró fiút.

Felix beharapta az alsó ajkát, megszorította a térdét, és a mellkasához húzta, állát a térdére tette, miközben még utoljára szipogott.

- Én-ez semmi... - Felix szavai újabb zokogásba vesztek. Amint a fiatalabb Changbinra gondolt, ismét olyan közel került a könnyekhez, hogy szinte azzal fenyegetőzött, hogy ismét kicsordulnak a szeméből.

- Sshh, hé, Lix, sshh... - Minho átkarolta Felixet, magához húzta, és hagyta, hogy a keze végigfusson csupasz felkarján, és újra és újra nyugtató szavakat mormoljon a síri csendbe.

- C-Changbin m-meg... - Felix megpróbált szavakat formálni a zokogásai között, ami több volt, mint fájdalmas, és alig értette, Minho mégis mindent megtett, hogy értelmezze a fiatalabb szavait.

- Mi van Changbinnel? - Minho gyanakodva vonta fel a szemöldökét, keze lassan lecsúszott Felixről, és a síró fiúra nézett, aki egy pillanatra lehunyta a szemét, és mély levegőt vett.

- Ő-ő m-megcsókolt. - Felix végül ki engedte azokat a szavakat, amelyeket régóta szívéből akart mondani, és a homlokát a térdére tette, mivel nem akarta látni Minho reakcióját.

- MIT csinált?! - Minho teljesen megdöbbent Felix szavaitól, amikor rájött, mit jelentenek.

- D-de részeg volt! Nem hiszem, hogy akarta. - Felix pánikszerűen hadonászott a kezével, és próbálta úgy pörgetni a történetet, hogy Changbin ne legyen rosszfiú.

Minho pislogott néhányszor, elképedve a hirtelen jött információtól. Köszörülni kezdte a torkát, majd halk nevetés szökött ki ajkán. A narancssárga hajú fiú nem értette, mi olyan vicces az egész történetben.

Végül is Changbin megcsókolta ŐT.

- Lix, azt hiszem, nem egészen érted. - Az idősebb felkuncogott, és a szeplősre nézett, aki tágra nyílt szemmel és ugyanolyan kérdő tekintettel nézte a hyungját.

- H-hogy érted? Mit nem értek...

- Hallottál már arról a mondásról, hogy józan szív soha nem lesz olyan őszinte, mint részeg?

Felix pillanatnyilag egyáltalán nem értett semmit, nem tudta, mire akar kilyukadni Minho.

Minho sóhajtva megrázta a fejét, édesnek találta, milyen tudatlan Felix. Szívesen elmagyarázta volna, mire gondol, de nem az ő feladata. Changbinre és Felixre tartozik, és Minho nem tudott és nem is akart beleavatkozni.

A fekete hajú srác kezdettől fogva észrevette, hogy Felix rajong Changbinért, és időnként lopott pillantásokat vet rá, vagy szándékosan úgy tesz, mintha aludna, hogy Changbin magához húzza és a hajába túrja.

- Most mit csináljak? - Felix tehetetlenül nézett a padlóra, ajkának belső falát rágta, és azon gondolkozott, hogyan éljen tovább ezzel az emlékkel, hogyan éljen tovább úgy, mintha semmi sem történt volna Changbinnal, hogyan éljen ugyanabban a dormban, ugyanabban a szobában, és hogyan kellene vele töltenie az istenverte éveket.

- Mit szeretnél csinálni?

Ez a kérdés megrázta Felixet, aki Minhora nézett, rezzenéstelen arccal. A szeplős fiú nyelt egyet, de nem szakította meg a szemkontaktust.

Felix pontosan tudta, mit akar, de nem tudta, hogy tényleg elmondhatja-e Minhonak, hogy

- ....kedveled Changbint. - Minho úgy tett, mintha hallaná gondolatait.

- H-hogy...?

- Ez több mint nyilvánvaló volt, azon kívül, hogy már olyan jól ismerlek. - nevetett Minho, és megborzolta szőke haját, ami az arcába lógott.

A fiatalabb arca kipirult, és meglepetten nézett felé.

- De ha annyira nyilvánvaló volt, akkor Changbin miért nem vette észre? - motyogta, és az ujjaival játszott, miközben lenézett.

Minho tudta, hogy a kérdés közvetve neki szól, mégis úgy döntött, egyelőre kitér előle.

- Lassan vissza kellene mennünk. - Felix mondatát figyelmen kívül hagyva Minho, felállt, kezét a fiatalabb felé nyújtva.

Felix egy pillanatig a kezét bámulta, majd sóhajtott egyet, és hagyta magát talpra húzni, még mindig kissé remegve.

Minho rövid mosolyt vetett a kisebbikre, mígnem Felixel együtt elment.