Can i kiss you? | changlix

4

Chan a laptophoz sétált, kikapcsolta a zenét, majd a szobában álló tagjaira nézett.
Jeongin a földön feküdt Jisunggal, mindketten kimerültek az órákon át tartó gyakorlástól, míg a csoport többi tagja a kulacsait markolta, Hyunin pedig drámaian üvöltött a táncteremben, hogy mindjárt összeesik.

Felix visszaült a fekete kanapéra, kisimította a homlokára tapadt haját és mély levegőt vett, miközben szíve a mellkasában dobogott az erőlködéstől. A vége felé Chan ismét megengedte neki, hogy csatlakozzon és ezúttal sokkal jobban ment.

A szeplős arcú fiú sokkal jobban tudott koncentrálni, bár muszáj volt összeszednie magát, mégsem akart csalódást okozni tagjainak és főleg Channek, így félretette szívfájdalmát és ismét a táncra koncentrált.

- Hey Lix. - az idősebb odalépett a fiatalabbhoz, és leült mellé a fekete kanapéra. Felix egy pillanatra megrándult, és észre sem vette, hogy Chan odasétált hozzá, és a bőrszerű anyag megmozdult alatta.

- Zavar téged valami? Soha nem láttalak még ilyenek, mint ma... - nézett a barna hajú aggódva, pontosan tudta, mikor van valami baja Felixnek és ez ma különösen látszott. Amikor Felixnek eszébe jutott valami, általában nem zárkózott el attól, hogy beszéljen valamelyik taggal, de a mai nap más volt. Úgy tűnt, a narancssárga hajú már nincs szellemileg jelen, és nem bízott senkiben. Ez csak azt mutatta meg Channek, hogy a szeplős arcú fiú nagyon lehangolt valami miatt.

- Jól vagyok... csak rossz napom van. - Felix igyekezett magára ölteni pozitív mosolyát, amit a barátai mindig is szerettek benne. Mindig a napfényüknek hívták, mert a többiek számára Felix volt az a napfény a földön, ami megmelengette a szívüket. A szőke hajú mindenáron meg akarta őrizni ezt a mosolyt, mert boldoggá tette tagjait, és az utolsó dolog, amit szeretett volna, az volt, hogy fájdalmat okozzon azoknak, akiket szerett.

- Felix... - Chan sóhajtot, mivel fogalma sem volt, mi a baja barátjának, mert tudta, hogy Felix mosolya nem őszinte. Bármennyire is őszintén néz ki, a barna hajú annyira jól ismerte a fiatalabbat, hogy azonnal észrevette, ha valami nem őszinte, a mosolya pedig határozottan nem volt az.

Felix csak ült némán mellette, szemeit az ölében egymással idegesen játszó ujjaira szegezve. A fiatalabb egyszerűen nem tudott beszélni arról, hogy mi zajlik benne. Egyszerűen nem mondhatta el senkinek, még Channek sem.

- Tudod, hogy mindig beszélhetsz velem? - Egy apró mosoly jelent meg a barna hajú férfi ajkán, amikor látta, hogy Felix egy apró mosolyt vet rá, és gyengéden bólintott, jelezve Chan felé, hogy megértette szavait, és közeledni fog hozzá, ha készen áll a beszélgetésre.

Chan felállt, és megveregette barátja vállát, mosolya továbbra is az ajkán volt.

- Hazajössz, vagy itt maradsz? - kérdezte a vezető, és lenézett Felixre, aki egy pillanatra elgondolkodva nézett maga elé.

-Itt maradok, és gyakorolok még. - válaszolt Felix.

- Biztos? Itt maradhatok és segíthetek, ha akarod. - ajánlotta fel a barna hajú, de Felix csak a fejét rázta, és visszautasította Chan ajánlatát.

A vezető megértően bólintott, és visszasétált a többiekhez, akik már elkezdték nyújtani, hogy befejezzék. Igazából a barna hajú nem akarta egyedül hagyni a fiatalabbat, de tudta, hogy Felix milyen makacs tud lenni, ha táncról van szó. Chan tudta, hogy Felixet lehúzta, amikor hibázott, és mindent megtett, hogy ne legyen teher a tagjai számára.

Miután a tagok eltűntek a táncteremből, Felix vett egy mély levegőt, összeszedte magát, majd felállt a fekete kanapéról, és a laptophoz sétált, hogy elinditja a számot. Ahelyett, hogy az egész dalt lejátszotta volna, gyorsan előrepörgette arra a részre, ahol még mindig megismételte ugyanazt a hibát. Bár ez inkább annak volt betudható, hogy a narancssárga hajú fiú alig koncentrált.

A szeplős fiú utoljára vett egy mély levegőt, amíg meg nem nyomta a lejátszást, és a táncterem közepébe sétált, és nézte tükörképét.

Rögtön az első hangok hallatán Felix a zene ritmusára mozgatta a testét, és a tükörben figyelte saját mozdulatait, hogy megbizonyosodjon arról, hogy mindent gondosan csinál, és nem hibázott.

Felix táncolt. Újra és újra, míg a teste bírja, egy pillanatra elfelejtve aggodalmait, miközben a táncra koncentrált, semmi másra.

Gondolatai egy pillanatra békére leltek.