Can i kiss you? | changlix

14

Changbin másodszor szólította Felixet, miközben a mai edzésre pakolta össze a cuccait. Chan mindenkit szeretett volna a lehető legkorábban látni a JYP Buildingben, hogy áttekintse a koreográfia utolsó részleteit, és kifejezetten arra kérte az összes tagot, hogy időben érkezzenek.

- Felix ébredj, mennünk kell! - Bosszús aláfestéssel a hangjában Changbin odament a fiatalabbhoz és megállt az ágya előtt. Egy pillanatig lenézett Felixre, és megpróbált életjelet észlelni, mígnem egyszerűen lerántotta a takarót róla.

Felix összerándult, amikor már nem érezte a meleget, ami a teste köré burkolózott, és a plüsséhez szorította magát, hátranyúlt a takaróért, amit Changbin tartott.

- Felix, muszáj...

- H-hideg...

Changbin szeme elkerekedett, ahogy meglátta Felix reszkető testét, szemeit szorosan összeszorította, miközben teljes erejéből a csirke plüssébe kapaszkodott, mintha az élete múlna rajta.

- Felix jól vagy? - pánikba esett, a fekete hajú ledobta a takarót, az alatta lévő remegő fiú fölé hajolt, és kissé a maga irányába fordította, hogy az arcára nézhessen. Felix arca vörös volt, mint egy paradicsom, fogai enyhén vacogtak, miközben izzadságcseppek keletkeztek a homlokán.

Changbin óvatosan Felix homlokára tette a kezét, hogy megerősítse gyanúját. Amikor érezte, hogy a keze izzani kezd Felix homlokával érintkezve, Changbin tudta, hogy igaza van.

Felix megfázott, pedig tegnap figyelmeztette. Changbin hitetlenkedve rázta a fejét, majd lehunyta a szemét.

- Mondtam, hogy beteg leszel! - szemrehányást tett Felixnek, aki úgy tűnt, egyáltalán nem figyelt rá, azzal volt elfoglalva, hogy kilökje ernyedt testét az ágyból. - V-várj. Mire készülsz? - tágra nyílt szemekkel figyelte, ahogy Felix lassan felemelkedik az ágyról, plüssét szorosan a mellkasához szorítva, ahogy lassú és bizonytalan léptekkel elsétált Changbin mellett.

- El készülök... - felelte Felix nagyon gyenge hangon. Tűzként égett a torka minden szónál, miközben egyszerre érezte, hogy belülről sül, kívülről pedig fagy. Remegő lábait még mindig alig bírták a földön tartani, miközben nehéz testét az ajtóhoz vonszolta.

- Maradj itt! - Mielőtt Felix kisétált volna az ajtón, Changbin megragadta a karját, és hátrahúzta. Felix azonnal a mellkasára csapódott. Tágra nyílt szemekkel az idősebb fiú Felixre nézett, aki átölelte a karját, nehogy leessen a padlóra, miközben Changbin karja a csípőjén volt, másik keze pedig még mindig a beteg fiú karját tartotta. Az ütközéstől a plüss a földre esett kettejük mellé.

Felix hallotta Changbin szívének dobogását a mellkasában, és úgy érezte, hogy a szívük ugyanabban a gyors ritmusban ver.

A szeplős arcú nyelt egyet, miközben megérezte az ismerős illatot, és észrevette, ahogyan már gyenge térdei teljesen megadják magukat. Mivel a helyzet több volt, mint csak kényelmetlen, Felix gyorsan eltávolodott Changbintól.

- Öhm... bocsánat. - dadogta Felix kipirult arccal, és ez biztosan nem csak a láza miatt volt. Megragadta plüssállatát, és amilyen gyorsan csak tudott, kiment a szobából, esélyt sem adva Changbinnak, hogy bármit is mondjon.

Ahogy az ajtó becsapódott, Felix eltűnt mögötte, Changbin sóhajtott egyet, és a homlokát fogta.

- Olyan idióta vagyok. - motyogta, és néhányszor fejbe csapta magát. Changbin vett egy utolsó mély levegőt, felkapta a hátizsákját, és kiment a szobából.

•

- Felix, beteg vagy, nem tudsz most táncolni, igaz? - sziszegte Chan ausztrál barátjának, aki köhögött, miközben bekötötte a cipőjét.

- Jól vagyok, Chan... - Felix a szemeit forgatva felállt barátjával szemben, és röviden elmosolyodott, aminek az ellenkezője nem igazán tudta bizonyítani.

Egyszerűen nem tudta elhinni, hogy Felix milyen makacs, és tényleg nem tudta rávenni, hogy menjen vissza a dormba pihenni. Nem, ehelyett eljött, és egész nap a gyakorláson akart részt venni.

A vezető sóhajtott egyet, mert tudta, hogy nem lesz képes megküzdeni a szeplős arcú fiúval és makacs fejével, lement vele a táncterembe, ahol már várták őket a többiek.

A földszinten egy aggódó Jisung jött közvetlenül Felixhez, és pontosan látta a pírt az arcán.

- Lix jól vagy?! Teljesen vörös vagy! - Jisung azonnal két kezébe fogta ausztrál barátja arcát.

- Jól vagyok, Ji, csak egy kicsit megfáztam. - magyarázta Felix, és elvette Jisung kis kezeit az arcáról.

Felix tekintete a többi tagra vándorolt, akik szintén részben aggodalommal, részben hitetlenkedve nézték őt, tudván, hogy Felix nincs olyan jól, mint ahogy szeretné, hogy tudják.

Főleg egyikük nem tudta elhinni, hogy Felix tényleg itt áll.

Changbin messziről a szőke hajúra nézett, aki észrevette a pillantását, és csak egy rövid szemkontaktust tartott vele, amíg Felix oda nem sétál a csoporthoz, hogy bemelegítsen.

Minden tökéletesen ment a gyakorlat során. Annak ellenére, hogy Felix teste úgy érezte, hogy bármelyik pillanatban össze fog esni, tökéletesek voltak a lépések, nem tartott szünetet, ahogy Chan mondta neki. Csak táncolt tovább, nem akarta tagjait semmilyen módon akadályozni.

És ha nem érzi jól magát, Felix biztosan nem hagyná abba a táncot egy egyszerű megfázás miatt.

Mint minden más testnek, Felixének is volt határa. Felix egyik pillanatról a másikra észrevette, hogy szédül, lábai hirtelen reszketni kezdtek és a feje forogni kezdett, mintha körhintán lenne. Mozdulatai pontatlanokká váltak.

- Felix! - Chan volt az első, aki észrevette, hogy Felix arca teljesen kipirosodott, hatalmas izzadságréteg képződött az egész testén, és nehezen tud talpon maradni.

Azonnal mindenki abbahagyta a koreográfiát, és a szeplős fiúra nézett.

Felix még hallotta, hogy néhány tagja a nevén szólítja, miközben felemelte sajgó fejét, majd a szeme előtt minden sötétségbe borult.