Can i kiss you? | changlix

3

Bár Felix teste megmozdult a zenére, a feje egész idő alatt máshol járt. A gondolatai csak arról az éjszakáról szóltak, és a bizsergő érzés az ajkán nem akart elmúlni. Szinte úgy tűnt, mintha ez az érzés beleégett volna a húsába, mintha Felix ajkai nem akarnák elfelejteni Changbint.

- Felix? Felix!

A szőke hajú kizökkent a gondolataiból, amikor hirtelen Minho meg állt előtte, és az arca előtt csettintett, hogy a gondolataiba merült Felixet visszahozza a valóságba.

A fiatalabb észre sem vette, hogy a zene már elhallgatott, elkerekedett szemekkel nézte.

- Koncentrálj, Lix, mindig ugyanazt a hibát követed el. - Chan figyelmeztette őt, Minho mellé állt, és sürgetően Felixre nézett, világossá téve, hogy komolyan gondolja, amit mond, és a fiatalabb fiúnak figyelnie kell a figyelmeztetésére.

A vezér kemény szavai apró késszúrásokként értek. Jól lehetett hallani, hogy bosszús, és Felix is ​​megértette, miért. Hiszen a tánc csak akkor működhet, ha az egész csapat összhangban van.

- Sajnálom. - Az ausztrál fiú szavai inkább suttogásnak tűntek, szégyenkezve a földre nézett. Alig hibázott, és főleg nem ugyanazt egymás után. De bármennyire is próbálkozott Felix, egyszerűen nem tudott koncentrálni, és ez megőrjítette.

- Most ne légy ennyire szigorú... - avatkozott közbe Changbin, Felix és Chan mellé állt. A barna hajú felvonta a szemöldökét, már számíthatott rá, hogy tagja közbeszól. - Még van elég időnk, és mindenki hibázhat. - Megpróbálta enyhíteni a helyzetet a fekete hajú, próbált a lehető legnyugodtabbnak tűnni, nehogy felingerelje vezetőjét. Végül is tudta, hogy Chan milyen szigorú tud lenni, ha Felixről van szó, és megvolt rá az oka, de egyszerűen nem volt fair így bánni a szőke hajú fiúval. Rövid 'harc' után Chan megadta magát.

- Elöről. - intett a menedzsernek hogy indítsa elölről a számot.

A csoport többi tagja egy pillanatig Felixre nézett, míg vissza nem tértek helyükre. Arcukon Felix a szánalom szikráját látta, tudván, milyen megsemmisítő érzés volt Chan előadásában, és különösen annak tudatában, hogy Felix milyen keményen viseli ezt.

Abban az időben a vezető rendkívül szigorú volt Felixel, de egyáltalán nem azért, mert nem szerette, vagy mert pokollá akarta tenni az életét, hanem egyszerűen azért, mert törődött vele, és Felix fontos volt számára. Chan egyszerűen mindenáron azt akarta, hogy a fiatalabb a többiekkel együtt debütáljon.

- 1...2...3.

A zene újrakezdődött elölről, Felix teste újra megmozdult, magától a zenére. Hiszen annyiszor gyakorolta már ezt a táncot, hogy már nem igazán hibázhatott.

Minden tökéletesen ment, a dal felének már vége volt, Felix pedig nem hibázott tovább, a zene ütemére koncentrált, a többit pedig eltünt.

De ez megváltozott, amikor egy nagyon konkrét rész jött. Ez volt az a rész, ahol Felix és Changbin együtt álltak középen, körülöttük a tagok, miközben mindketten egy pillanatra kinyújtották egymás felé a kezüket, ujjaikat egy pillanatra összehorgonyozva. Azonnal egy villámcsapás futott át Felix egész testén attól a helyről, ahol Changbin megérintette. Minden erejével igyekezett elnyomni az érzést, a mozdulataira koncentrált, amiben nem lehetett hiba.

De az érzés egyszerűen nem múlt el, szétterjedt a testében, az ujjai égtek, miközben a szíve őrülten kalapált a mellkasában. Felix feje úgy érezte, bármelyik pillanatban fel fog robbanni, ahogy Changbin gyönyörű képe ismét felemelkedett az elméjében, aki gyönyörű mosolyával a fiatalabbra nézett.

"Nem emlékszem semmire."

A szőke hajú fiú szíve összeszorult a mellkasában, ahogy ezek a szavak csengtek a fejében, elveszve minden esélyt, hogy továbbra is a ritmusra összpontosítson.

- A fenébe, Felix, mi van veled? - azonnal elhallgatott a zene, ahogy Chan rájött, hogy Felix újabb hibát követett el, a hangja keményebben csengett, mint kellene.

- Sajnálom. - Felix lenézett a földre, csalódottan, amiért nem tudta jól csinálni. A szőke hajú fiú egy pillanatra felnézett, és látta, hogy Changbin egyenesen felé néz, aggodalom tükröződött a szemében, de mielőtt Felix még jobban belenézett volna az idősebb szemébe, visszakerült a valóságba.

Chan száján egy nehéz sóhaj szökött ki, és egy pillanatra lehunyta a szemét,
míg vissza nem nézett barátjára.

- Mi lenne, ha tartanál egy kis szünetet? Megtanulhatod a lépéseket később egyedül. - javasolta Chan, bár fájt a szíve, hogy kizárja Felixet a közös edzésről.

Mert bármennyire is kemény volt a vezető ausztrál barátjával, mindig a legjobbat akarta neki.

Felix nagyot nyelt, finoman bólintott, mígnem szó nélkül elfordult tagjaitól, és a fekete kanapéhoz sétált.

Így amíg a szőke hajú a kanapén ült, a többiek pedig folytatták a koreográfiát, Felix elmerült a gondolataiban, és az ölébe helyezett ujjaival játszott.

A szeplős arcú fiú számára semmi sem volt rosszabb, mint teher lenni a barátainak. Mindig igyekezett minden mozdulatot tökéletesen végrehajtani, igyekezett minél kevesebb hibát elkövetni. A szőke hajú még az edzés után is tovább akart maradt az épületben, hogy egyedül gyakorolhasson, különösen akkor, amikor Chan hosszabb ideig maradt ott. Így az idősebb nem tesz fel kérdéseket, hogy Felix miért gyakorol ​​még mindig ilyen sokáig.

Az ausztrál fiú nyomorultul érezte magát, utálta magát, hogy egy csók miatt hagyta magát ennyire letaszítani a pályáról. Végül is nem volt komoly? Changbin részeg volt, valószínűleg nem is tudta, mit csinál abban a pillanatban, és Felix sem tudta igazán hibáztatni.

Szóval, ha Changbin el tudta felejteni, Felix is ​​képes rá, igaz?

Pontosan, Felix is el tudja felejteni, és muszáj is volt. El kellett felejtenie a barátja iránti érzelmeit. Mert rossz szeretni a legjobb barátját.

Mert hiába csürte-csavarta, a végén úgysem lehetne együtt Changbinnal. Ez a szerelem nemcsak egyoldalú volt, de volt amit elveszíthetnek, a rajongókat, akik hátat fordítanának nekik, ha megtudnák.

És ez volt az, ami megkönnyítette Felix döntését.

Feladta Changbint, és a szívében hordott érzéseit, amíg azok maguktól el nem múlnak.