Visszatalálunk - Larry Stylinson ff (18+) - teljes

8. fejezet

Döbbenten néztem rá.

– Hová haza?

– Az otthonodba – felelte. – Jobb, ha nem maradunk itt.

Ezzel egyet kellett értenem, mert nem szerettem volna Lolával összefutni. Ugyanakkor meg is könnyebbültem, amiért nem a saját házukba akart vinni, mert oda biztos, hogy nem mentem volna vele. Még azt se nagyon fogtam fel, amit most műveltem, úgyhogy több egyáltalán nem fért volna bele.

– Beszélj a barátaiddal. A parkolóban várlak – mondta, és mielőtt ott hagyott volna, még egy rövid csókot adott a számra.

***

A történtektől megrészegülten támolyogtam oda az asztalhoz, ahol a többiek ücsörögtek, de már nem egyedül, hanem három ismeretlen lány társaságában.

– Megtaláltad Lolát? – kérdezte Zayn, és kitolta a poharat az asztal szélére, ami rám várt.

– Meg, de most lelépek – mondtam.

– Hogyhogy? – kérdezték szinte egyszerre.

– Majd holnap elmondom. Nincs semmi gáz, ne aggódjatok – tettem hozzá gyorsan, mielőtt tovább kérdezősködtek volna.

– Biztos? – ráncolta Niall a homlokát. Ő ismert a legjobban hármuk közül.

– Biztos – mosolyogtam rá, majd a füléhez hajoltam. – Körözd le Liamet!

Niall arcán azonnal széles vigyor jelent meg, és csak biccentett.

Intettem nekik, és sietősen a kijárat felé tartottam. Izgatott voltam. Sosem hittem, hogy egyszer Louis fog hazavinni, azt pedig főleg nem, hogy idáig jutunk. Vajon mi lesz ezek után? Egyelőre még azt sem tudtam, én mit akarok, azt pedig főleg nem, hogy Louis-nak mik a tervei.

Összehúztam magamon a vékony dzsekimet, mert eléggé lehűlt kint a levegő. A parkoló az út túloldalán volt, így átszaladtam a zebrán, és szinte rögtön megláttam Louis-t, ahogy a motorja mellett cigizett.

– Azt hittem, kocsival vagy – mondtam, miután odaértem hozzá.

– Lassan váltanom kell, mert nem lesz jó idő a motorozáshoz – felelte mosolyogva, az én szívem pedig nagyot dobbant. Szerettem így látni őt.

Louis elővette a telefonját, és rövid ideig tanulmányozta a térképet.

– Mondjam a címet? – kérdeztem.

– Tudom, hol laksz – nézett fel rám, és zsebre dugta a mobilját. – Ittam egy keveset, és nem szeretnék összefutni rendőrökkel, úgyhogy a kisebb utcákon megyünk. Ezt vedd fel – nyomta a kezembe az egyik bukósisakot.

Tudta hol lakok. Honnan?

– Mennyit ittál? – mértem végig, de egyáltalán nem látszott rajta semmi.

– Izgulsz? Nem fogok száguldozni – kacsintott rám, majd felvette a sisakját, felült a motorra, és beindította.

Elhelyezkedtem mögötte, és átöleltem a derekát. Bíztam benne. Most kezdtem megérteni, hogy Louis soha nem akart nekem rosszat. Amikor első nap kihallgattam a beszélgetésüket, akkor is engem szeretett volna megóvni a csalódástól. Ő jobban ismerte Lolát, mint én. Nem véletlenül mondta, hogy nehéz őt megtartani. Figyelmeztetésnek szánta. Ma pedig meg akarta akadályozni, hogy összetörjön a szívem. Pedig az nem tört össze, mert nem voltam szerelmes, csak a lelkem sérült, de majd kiheverem.

Louis tényleg nem száguldozott. Rutinosan lavírozott egyik kis utcából a másikba. Élveztem, hogy hozzá simulhatok, pedig kicsit fáztam, de sajnos egész gyorsan hazaértünk.