Visszatalálunk - Larry Stylinson ff (18+) - teljes

16. fejezet

Harry: Kilenckor a kávézóban?

Louis: Ahol először találkoztunk?

Harry: Ott, de ezúttal nem szedheted fel a felszolgáló csajt!

Louis: És ha fiú lesz?

Harry: Kinyírlak!

Louis: Szex közben, kérlek!

Harry: Álmodozz csak! Viszlát holnap!

***

Egy csendes kis bárban gyűltünk össze. Nem volt sok vendég, kellemes zene szólt, és mindannyian egy töményet kértünk indításnak, hogy oldódjon kicsit a hangulat.

– Szóval, mi ez az őszinte beszélgetős este? – nézett egyikünkről a másikunkra Liam.

– Mindenkinek vannak titkai. Ez az este arra lesz, hogy kitárulkozzunk egymás előtt. Ez a barátság fő alapja – magyarázta Niall.

– Hű, ez úgy hangzott, mintha valami terápián lennénk – nevetett fel Zayn.

– Felfoghatod annak is. De amúgy csak lazán. Egymás között vagyunk. Szóval, van valakinek valamilyen mondanivalója? – nézett végig rajtunk Niall.

Egyelőre én mélyen hallgattam, mert nem akartam az első lenni, aki elkezdi. Tuti annyira ledöbbenteném őket, hogy utána nem is foglalkoznának mással. Mindenki csendben várakozott, és a fejét törte, vagy arra várt, hogy a másik szólaljon meg először.

– Egyszer fantáziáltam Mrs. Grantről – törte meg a csendet Liam.

– Az irodalomtanárunkról? – emelkedett magasba a szemöldököm.

– Ja, elég jó segge van – vonta meg a vállát Liam.

– Kiverted rá? De hát, az egy bányarém! – háborgott Zayn.

– Az arcát nem képzeltem oda – védekezett Liam. – Vagy nem ilyen titkokra gondoltatok? – kapkodta a fejünket közöttünk.

Röhögtem, mert tényleg nem ilyesmire számítottam, ugyanakkor meg is lepett a dolog, hogy Liam ráizgult a ronda irodalomtanárra.

– Hát, nem pont ilyenre, de jó tudni. Köszönjük – biccentett felé kuncogva Niall.

Megint csend telepedett ránk. Ittunk. Zayn néhányszor rám sandított, és egészen biztos voltam benne, hogy kikívánkozik belőle a dolog. Nem értettem, miért ilyen nehéz neki ez, hiszen soha nem orrolnék meg rá Lola miatt.

– A szüleim el fognak válni – törte meg a csendet ismét Liam, rendesen megdöbbentve mindhármunkat azzal, amit mondott.

– Mi van? – hasított Niall éles hangja a levegőbe.

Mi mindig egy ideális családot láttunk magunk előtt, és ez az információ hideg zuhanyként ért bennünket. Liam szülei jóval idősebbek voltak, mint a mieink, és irigylésre méltónak találtam a köztük lévő harmóniát, amit sok éven keresztül láttatni engedtek nekünk.

– Apámnál előjöhetett a kapuzárási pánik, mert összeszedett valami fiatal csajt – magyarázta Liam keserűen. – Már két hete áll a bál otthon, néha nem is szeretek hazamenni.

– Basszus! Miért nem mondtad? – tette a vállára a kezét Zayn. – Nálunk se minden fenékig tejföl, de oda bármikor jöhetsz, te is tudod.

– Túlélem, de kösz – eresztett meg Liam egy gyenge mosolyt.

– Ránk is számíthatsz, ha nagyon eleged van – biztosítottam én is a támogatásomról, Niall pedig bólogatott hozzá. – És most mi lesz? A faterod elköltözik?