Visszatalálunk - Larry Stylinson ff (18+) - teljes

17. fejezet

– Csak azért nem ülök át, és teperlek le, mert tudom, hogy zavarna a közönség, de ha kimentünk innen, nem fogod megúszni – mondta halál nyugodt hangon.

Nyeltem egy nagyot, és bólintottam.

– Én már befejeztem. Felőlem máris mehetünk.

Imádtam minden mozdulatát. Ahogy intett a lánynak, hogy fizetnénk, ahogy sietősen előkapta a pénztárcáját, és szinte számolatlanul rakta az asztalra a pénzt, ahogy udvariasan maga elé engedett, és ahogy a kocsiban rögtön nekem esett. Fényes nappal, a járókelők szeme láttára. Ez volt az őrülten szerelmes Louis, aki tényleg megérte a kockázatot.

***

– Itthon vannak, csak szólok – közölte Louis, miután beengedett a házukba.

– Kik? A szüleid? – cövekeltem le az előszobában.

– Ühüm, de nem zavarjon. Találkoztál már velük – vonta meg a vállát, és kézen fogott, de azonnal elhúzódtam, Louis pedig felvont szemöldökkel nézett rám. – Még korai. Világos.

Ennyiben hagyta a dolgot, de lehet, kicsit megbántottam vele. Louis lelkes volt, és szerettem volna, ha megmarad ez a lelkesedése, csakhogy nekem ez még újnak számított. Az érzésekkel már megbarátkoztam, de a nyilvánossággal még nem. Délelőtt a kocsiban is zavarban voltam, amikor megcsókolt. Mit megcsókolt? Szinte felfalt, és ennek bárki szemtanúja lehetett. Még véletlenül sem szerettem volna, hogy esetleg a szüleim valaki mástól értesüljenek róla, mit művelek.

– Harryvel fent leszünk – kiáltott oda Louis a szüleinek, akik valószínűleg a nappaliban lehettek, mert az előtérből nem láttam.

– Milyen Harryvel? – kérdezett vissza egy női hang.

– Azzal a Harryvel, akivel már találkoztatok múltkor – forgatta a szemét Louis, nekem meg mosolyognom kellett rajta.

– Rendben, kisfiam – hagyta ennyiben a dolgot Mrs. Tomlinson, és megkönnyebbültem, amiért nem jött ki hozzánk.

– Kisfiam? – kuncogtam a lépcsőn felfelé menet.

– Mindjárt betömöm a szád valamivel – csapott a fenekemre Louis játékosan, nekem meg a lélegzetem is elakadt attól, amit mondott.

Furcsa volt újra belépni a szobájába, és ezúttal jobban szemügyre vettem. Louis azonnal ledobta magát az ágyára, ami valójában egyszemélyes lehetett, de olyan széles volt, hogy két ember is elfért rajta. Mindkét kezét a feje mögé téve nézett, ahogy körbejárom a helyiséget. Először az íróasztalához léptem oda, melyen a laptopja pihent lecsukva, mellette néhány tankönyv és papírlapok. Az asztal fölötti falra egy nagyméretű posztert ragasztott, valamelyik híres focista volt rajta. Az ágya egyik oldalán fehér színű, fiókos komód, míg a másikon éjjeliszekrény állt, az íróasztallal szembeni falon pedig hatalmas, szürke gardróbszekrény és egy könyvespolc volt, roskadásig telepakolva.

– Ennyire szeretsz olvasni? – léptem oda a polchoz, és találomra leemeltem egy könyvet.

– Nem nézted ki belőlem? – fordult Louis oldalra, hogy jobban lásson.

– Nem azért kérdeztem, csak meglepett, milyen sok könyv van itt. Legutóbb nem tűnt fel.

– Mert legutóbb a farkam jobban érdekelt, és örülnék, ha ez most is így lenne – vigyorgott pimaszul.

– Még a végén azt gondolom, tényleg csak szexre kellek – grimaszoltam, és visszatettem a könyvet a helyére.

– Ha így lenne, már rég túl lennénk rajta, de azért idejöhetnél végre. Szeretném megcsókolni végre az első pasimat.