Visszatalálunk - Larry Stylinson ff (18+) - teljes

7. fejezet

– Istenem! – nyögtem fel, de nem a kéjtől, hanem a dühtől.

Na, jó, később már a kéjtől is, mert nem bírtam megállni, hogy ne nyúljak magamhoz. Nem gyártottam plusz fantáziaképeket közben, mert nem volt szükség rá. Elég volt Louis arcát felidéznem ahhoz, hogy rövid idő alatt elélvezzek. Utána kimerülten zuhantam nyugtalan álomba.

***

Nem volt könnyű úgy tennem, mintha semmi sem történt volna. Mintha nem ment volna a végbe a lelkem óriási változás, és nem gyötrődnék. Pedig szenvedtem. Nem is kicsit. Úgy kellett Lola mellett végigülnöm az órákat, hogy semmit se vegyen észre rajtam. Talán csak dacból is, de tovább akartam folytatni vele, hogy bebizonyítsam magamnak, nem vágyok másra. Főleg nem Louis-ra. Ennek ellenére minden szünetben azt lestem, mikor pillanthatom meg, de egyszer sem futottam össze vele.

Lehet teljesen elment az eszem, de mikor a barátaim nem figyeltek, végigmértem őket, hogy vajon felfedezek-e bármiféle apró vonzalmat irántuk. Miután semmi ilyet nem tapasztaltam, akkor órán a többi fiút vettem szemügyre. Egyik sem mozdított meg bennem semmit, pedig egyik-másikkal megpróbáltam elképelni ugyanazt a szituációt, amit Louis-val éltem át.

A suli végére kezdtem kicsit lenyugodni, hogy biztosan csak Niallnek van igaza, és semmi baj sincs velem, de akkor a bejáratnál ott állt a kínjaim okozója. Ahogy belenéztem a kék szemébe, nyomban semmivé vált a nyugalmam. A gyomrom megremegett, a pulzusom az egekbe szökött, és legszívesebben nekirontottam volna követelve, hogy adjon magyarázatot arra, mi a fene történik velünk, de nem tehettem, mert Lola ott állt mellette, meg úgy nagyjából a fél iskola.

– A csajoddal mész haza? – kérdezte Zayn.

– Nem hiszem, miért? – torpantam meg, mielőtt odaértünk volna hozzájuk.

– Csak gondoltam, beülhettünk volna valahová. Péntek van – vonta meg a vállát.

– Inkább este menjünk el abba az élőzenés klubba – szólt közbe Liam.

– Anyámék ki lesznek akadva, annyit bulizunk – morgolódott Niall.

– Majd beszélek velük – vállaltam magamra, mert Niall szülei csíptek engem, és amúgy sem volt semmi okuk aggódni a fiuk miatt. Ni volt a legjobb tanuló közülünk.

– Oké, akkor a szokásos tali nálam? – igazította meg Zayn a hátizsákját a vállán.

Bólintottunk, majd ők Liammel elindultak a buszhoz, mi pedig Niall-lel lementünk a lépcsőn a kisebb társasággal ácsorgó Loláékhoz. Nem néztem Louis-ra, mert féltem, hogy az arcomra lenne írva a zavarom, de Lola sem figyelt rám, annyira belemerült valami megtárgyalásába az egyik felettünk járó sráccal.

– Khm – hívtam fel magamra a figyelmét egy torokköszörüléssel.

Lola végre észrevett.

– Á, Harry! – mosolygott. – Mi a helyzet?

Hogyhogy mi a helyzet? Ilyen hülye kérdést!

– Este eljössz a Flashbe?

Direkt nem többes számban tettem fel a kérdést remélve, Louis érti a célzást, és nem kíséri el Lolát. Ha ott lesz, előre felkészülhetek rá, hogy lőttek az estémnek. Nem leszek képes feloldódni.

– Hm, nem tudom. Talán benézek majd – felelte Lola félvállról. – Ha igen, akkor ott találkozunk, édes!

Egy semmilyen puszival le is rázott, ami rendkívül kellemetlenül érintett, hiszen mások is szemtanúi voltak a jelenetnek. Megfordult a fejemben, hogy talán Louis beárult, de Lola azt már korábban a tudtomra adta volna.