Visszatalálunk - Larry Stylinson ff (18+) - teljes

15. fejezet

– Ja, megint elbasztam – sóhajtotta.

– Nem, azért ezt nem mondanám.

– De, mert most sem leszel az enyém – ellenkezett. Most már sokkal könnyedebben ejtette ki ezeket a szavakat.

– A tiéd leszek. Nem foglak elengedni anélkül, hogy... – mosolyodtam el.

Louis tekintete felcsillant, majd a pólómat megragadva rántott magához, és olyan szenvedélyes csókba vont, hogy abba az egész testem beleremegett.

***

Május utolsó napjaiban jártunk. Két hét, és vége a sulinak. Nem esett jól, hiszen utána alig láthatom Louis-t. Minden egyes találkozásunk megváltoztatott bennünk valamit, de a legutóbbi különösen. Azóta állandóan azon törtem a fejem, hogy szakítanom kellene Annával, mert ez már végképp nem volt tisztességes, amit vele tettem. Igaz, ő nem érzékelt ebből az egészből semmit, mert ugyanolyan figyelmes, kedves és odaadó voltam vele, mint korábban, csakhogy kezdett kihunyni az összes szikra, amit valaha iránta éreztem. Már a szeretkezéseink sem voltak ugyanolyanok, leginkább sablonosnak mondhattam volna őket. Kezdett olyanná válni számomra, mint valami kötelesség. Letudtam, amikor igény volt rá, és ennyi.

Louis-nál a változás abban mutatkozott meg, hogy befejezte a csajozást. Először azt hittem, csak a tanulás miatt nem jár el szórakozni, de amikor a suliban se kaptam rajta soha, amint épp valakit fűzne, rájöttem, hogy miattam próbál változni. Louis minden egyes pillantása megerősített ebben a gyanúmban, és amellett, hogy rendkívül boldoggá tett vele, lelkiismeret-furdalást is ébresztett bennem, amiért ilyen nehéz próba elé állítottam. Ugyan nem én kértem erre, de így önkéntelenül is megvontam tőle azt a szórakozási lehetőséget, amiben igazán örömét lelte. Megpróbáltam ezt az egészet úgy felfogni, hogy talán ez most tényleg egy pozitív változás, és mire eljön az ideje, Louis készen fog állni rám.

– Gáz van! – jött oda hozzám Niall idegesen az egyik szünetben, és a telefonját tartotta a kezében, mert nemrég beszélt valakivel.

– Mi az? – csuktam be a szekrényem ajtaját.

Niall megragadta a karom, és félrehúzott az egyik oszlop mögé.

– Tamara terhes. Az előbb hívott. Az anyja elvitte orvoshoz – hadarta.

– Basszus! Nem védekeztetek? – suttogtam rémülten, mert hát ez eléggé meglepő fordulat volt.

– Csak egyszer nem – biggyesztette le az ajkát Niall. – Tamara gumi nélkül akarta, és nem tudtam időben... Érted...

– Azt a kurva! És most mi lesz? – kérdeztem, mert elképzelésem sem volt, mi a jó döntés ilyenkor. Niall tizenhét, Tamara tizenhat. Mindketten túl fiatalok ahhoz, hogy szülővé váljanak.

– Gőzöm nincs, Harry – túrt bele Niall idegesen a szőke tincseibe. – Szerintem, erről nem én fogok dönteni – sóhajtotta.

Annyira sajnáltam őt, ahogy ott állt előttem összetörve, bizonytalanul, tele kétségekkel. Hirtelen az én problémám eltörpült emellett. Niallt sokkal nagyon kihívások elé állította az élet, mint engem.

– Te tudod, mit szeretnél? – tettem fel óvatosan a kérdés, habár éreztem, hogy ez túl korai még.

– Még fel sem fogtam, hogy akár apa is lehetek – pislogott rám a barátom nagy szemekkel, melyben megcsillantak az első könnycseppek.

– Gyerek, lépjünk le! – karoltam át a vállát.

– De még lenne két óránk – dadogta Niall maga mögé mutogatva.