Visszatalálunk - Larry Stylinson ff (18+) - teljes

12. fejezet

– Hoztam neked tortát - emelkedtem fel, és kezembe vettem a tányért.

– Köszönöm, de majd később lent megeszem – felelte.

– Lent? Azt hittem, azért nem jöttél le, mert nem tudsz.

– Ez járógipsz – ütögette meg. -– Azért nem mentem le, mert csak négyszemközt adhatom át az ajándékomat.

Gyanakodva néztem rá, és abból a ragyogó tekintetből egyből megértettem, milyen ajándékot szánt nekem Louis. Olyat, amire örökre emlékezni fogok, és csak rajtam múlik, elfogadom-e.

***

A szívem ki akart törni a mellkasomból, és nyelnem kellett egy nagyot, hogy válaszolni tudjak.

– Be van gipszelve a lábad – ismételtem meg a korábbi megállapításomat.

– Nem hiszem, hogy megakadályozhatna abban, amit adni szeretnék neked.

Azt hittem, mindjárt leszédülök az ágyról. Nem volt kérdés, hogy akarom-e, bármekkora bűnt is készültem elkövetni.

– Bejöhetnek – kerestem egy újabb kifogást, csak tudnám minek, mert igazából az se nagyon érdekelt volna.

– Az emeletre senki sem jöhet fel, a szobámba pedig végképp nem. De erre való a kulcs – mutatott Louis az ajtó felé.

Odanéztem, és csak azért nem ugrottam fel azonnal, hogy ne mutassam ki, mennyire nagyon akarom, bármit is akar tenni velem. Na, jó. Azért bármit nem engedtem volna meg, mert arra még közel sem voltam felkészülve.

– Akkor... – fordultam újra Louis felé. – Akkor bezárom.

– Tedd azt – bólintott mosolyogva.

Az ajtóhoz sétáltam, ráfordítottam a kulcsot, és visszanéztem rá.

– Keresni fognak – mosolyodtam el, mert ő épp arrébb tornázta magát, hogy kényelmesen elférjek mellette.

– Majd azt mondod, hogy beszélgettünk. Gyere már ide, és ne ácsorogj ott! – szólt rám nevetve.

Megálltam az ágya mellett, és az ajkam beharapva toporogtam.

– Ezt le kellene vennem, mert összegyűrődik – kapaszkodtam bele az ingem szélébe.

– És a nadrágot is – bólintott Louis.

– Ó! – pirultam el zavaromban. – Nézni fogod?

– Még szép! – vigyorgott szemtelenül de, hogy megkönnyítse a dolgom, sietősen lekapta magáról saját a pólóját.

Most először láttam őt félmeztelenül. Miközben az ingemet gomboltam, alaposan végigmértem a felsőteste minden egyes pontját. Egy felirat virított a mellkasán, valamint néhány izgatóan férfias szőrszál. Szíve fölé a hetvennyolcas számot varratta. Nem tudtam, mit jelenthet.

– Hűha! – vonta el a figyelmemet Louis hangja. – Ezek kibaszott jól néznek ki – legeltette végig a tekintetét a felsőtestemen. Ő is felfedezte az új tetkóimat.

– Ne hozz zavarba! – kértem égő arccal.

– Pedig még csak most jön a nadrágod. Segítsek? – ajánlotta.

– Hogyan? Mire átmászol ide, már le is vettem – nevettem.

– Gyere erre az oldalra – intett a fejével.

Megkerültem az ágyat, ő pedig ülőhelyzetbe tornázta magát. Szétvetette a lábát, és behúzott közéjük. Átölelte a derekamat, felnézett, és rám mosolygott. Ennyi elég volt, hogy máris remegni kezdjek a karjai között. Amikor pedig egy finom puszit lehelt a hasamon található pillangó tetoválásra, a levegőt is visszatartva hunytam be a szemem. Louis puha ajkai finoman érintettek, hüvelykujjával a derekam cirógatta, aztán lecsúsztatta a kezét a csípőmre. Még közelebb húzott, nyelvével végigszántott a köldököm irányába, és ott elidőzött kicsit.