Visszatalálunk - Larry Stylinson ff (18+) - teljes

9. fejezet

Kedvetlenül ültem le a lépcsőre, és csak vártam, de Louis nem akart megérkezni. Talán tudta, hogy Lola eljön hozzám, és azért nem? Akkor miért nem üzent? Figyelmeztethetett volna, és áttehettük volna későbbre. De ő nem jelentkezett, nekem pedig újra csalódnom kellett. Rettenetesen szomorú lettem, és majdnem elsírtam magam. Aztán meggyőztem magam, hogy sokkal jobban járok, ha mindkettőjüket messzire elkerülöm.

***

Négy óráig ültem a lépcsőn, majd kezembe vettem a telefonom, és üzentem a fiúknak, hogy menjünk valahová. Bárhová, csak ne kelljen itthon lennem. Zayn válaszolt először, hogy most ne hozzájuk, mert a faterja szégyelli magát, amiért bezárt a szobába minket. Liam azonban azt írta, hozzájuk akár most is mehetünk. Nem vártam, meg, amíg mindenki beleegyezik. Feltrappoltam a szobámba, átöltöztem, és csak odakiabáltam anyának, hogy Liamnél leszek. Ő visszakérdezett, mikor jövök, erre azt feleltem, lehet, hogy ott is alszok. Anya tudta, hogy úgyis küldök üzit, ha nem megyek haza, mert ezt már régen belém nevelték, így mindenki nyugodt lehetett.

Becsengettem Niallhez, aki már útra készen várt, és együtt elbuszoztunk Liamék utcájába. Közben Niall elmesélte, hogy megint nem volt semmi azzal a lánnyal, meg igazából annyira nem is jött be neki, és talán inkább a suliból kellene összeszednie valakit. Én bátorítottam, hogy ha tetszik neki valaki, akkor csak rajta, ne legyen szégyellős.

Kiderült, hogy Liam szülei kihasználták az utolsó jó időt, és a kertben grilleztek, ezért nem úszhattuk meg, nekünk is velük kellett tartani. Ott volt Liam nővére is a férjével, valamint a két örökmozgó csöppséggel, úgyhogy ők sikeresen elterelték a figyelmem mindenről. Zayn kicsit késve csatlakozott hozzánk. Később már Liam szobájában lebzseltünk, de ezúttal is alkohol nélkül. Miután megegyeztünk abban, hol folytassuk az estét, gyalogosan keltünk útra, mert csak a legközelebbi szórakozóhelyre akartunk elnézni.

A barátaim piszok rendesek voltak. Azonkívül, hogy megkérdezték, hogyan viselem a szakítást, egyszer sem beszéltek Loláról, hanem mindig megpróbáltak feldobni valamivel. Szerencsétlenek, ha tudták volna, hogy nem is Lola, hanem Louis miatt voltam magam alatt, lehet ők itták le volna magukat a sárga földig. Így viszont én készültem valami ilyesmire, csakhogy Niall megállított benne.

– Ez semmit sem old meg, Harry! – vette el előlem a poharat.

Kettesben ültünk az asztalnál, mert Zayn már valami csajt fűzött, Liam pedig elment a mosdóba.

– Nem akarok gondolkozni – nyűgösködtem.

– Tudom, milyen problémáid vannak, de ha leiszod magad, attól nem lesz jobb.

– Úgy beszélsz, mint az anyám – húztam el a szám, de hallgattam rá, és nem ittam meg.

– Lola vagy a másik dolog bánt jobban? – kérdezte Niall komoly tekintettel.

– Leszarom Lolát – vontam meg a vállam, pedig ez nem egészen így volt. Még mindig bántott, amit velem tett.

– Emlékszem, azt mondtad, nem akarsz beszélni róla, de láttam ma Louis-t az utcánkban. Biztos nem véletlen volt – tette Niall a vállamra a kezét, mert talán attól tartott, hogy azonnal ugrok a témára, ami így is lett, csak nem éppen amiatt, amire ő gondolt.

– Hogy mi? Mikor? – Olyan hirtelen kaptam rá a tekintetem, hogy majdnem lefejeltem.

– Három óra körül, nem tudom pontosan – vonta meg Niall a vállát.

Meredten néztem a barátomra. Louis mégis csak ott volt. Akkor miért nem jött be? Hát, persze! Megláthatta Lola kerékpárját!

– Nem megyünk táncolni? – jött hozzánk vissza Liam.