Kirakó

24. Nindo

Furcsa volt újra átlépni az Akadémia kapuját. Amióta Shikadai végzett, Shikamaru még csak a közelében sem járt az iskolának, és amíg a fia ott tanult, addig sem volt gyakori vendég arrafelé. Viszont volt egy furcsa érzés a gyomrában, amit talán még soha nem tapasztalt, és amit nem is kifejezetten élvezett.

- Ne izgulj – könyökölte oldalba finoman Shikadai. – Szerintem imádják.

- Hát, nem mindenki – tette hozzá Inojin, aki a jelek szerint sokkal kritikusabb volt a saját munkájukkal szemben, mint a saját fia. – Az a két lány például szerintem nem is érti, mit kellene csinálni. Az a fiú meg...

- Ez még csak a tesztkör – szakította félbe őt Ino. – És ők a legkisebbek, nem valószínű, hogy ők lesznek a célközönségünk. Én inkább a végzősökre és a már végzett geninekre, chuuninokra számítok.

Sokat gondolkoztak azon, vajon hány éves kortól ajánlják a Nindót, mert lényegesen összetettebb volt, mint a közönségkedvenc Gemaki, ugyanakkor a tesztelésre átadott változat már nagyon sok hasznos tudást tartalmazott, ami az akadémistáknak is jól jött volna. Shikamaru nem akarta túl alacsonyra tenni a lécet, de a többiek unszolására hajlandó volt egyszerűsíteni néhol, hogy szélesebb körben elterjedhessen.

Amikor beadta a derekát, és beleegyezett a saját játék megkomponálásába, nem gondolta, hogy egyszer tényleg el fognak jutni odáig, hogy egy kész, játszható dobozként tegyék le az első tesztelőik elé. A játék elkészítése egyszerű szórakozásként indult, ami szép lassan igazi, komoly projektté nőtte ki magát.

A szabályzat megalkotása, a kampányok összeállítása és a játékmenet előkészítése rengeteg előzetes kutatómunkát és koncentrációt igényelt. Bár Shikamaru erre nem számított, a Nindo karakterei nagyon sokat hozzáadtak az élményhez. A gyerekek remek munkát végeztek, amikor kitalálták nem csak a nevüket és megjelenésüket, hanem a háttértörténetüket is. Bár eredetileg csak a képességeiket és a statisztikájukat szerették volna kialakítani, a személyiségük és történetük izgalmas színfolttá tette őket.

Eleinte csak tizenhat karaktert terveztek, de az idő múlásával ez a szám szép lassan növekedni kezdett. Végül harmincat válogattak be a végleges (jelenleg tesztelés alatt álló) változatba, de további negyvenhárom vázlatuk volt még a fiókban. Ez volt az a pontja a játékkészítésnek, amihez a legtöbben hozzá tudtak járulni. Chocho például kitörő lelkesedéssel fogadta, amikor beválogatták az általa kitalált magányos, tragikus múltú fiatal jounint, akit Inojin a lány kedvéért felháborítóan esztétikusra rajzolt meg.

Még Naruto is bekönyörögte a maga kedvencét (egy ügyetlen genint, akinek nevetségesen jó volt az állóképessége). Shikamaru nem tudta, mihez kezdhetnének ennyi karakterrel, ezért még jóval korábban megpróbálta megállítani a többieket abban, hogy mindig újabbakat kreáljanak. Végül Chouji volt az, aki megoldást kínált a problémára.

- Adjátok ki az alapjátékot harminc karakterrel, a többit pedig szép sorban lehet kártyacsomagokban árulni, mint a Gemakinál. Akkor még a gyűjtögetős élményt is megkapják a gyerekek.

Shikamaru nem gondolt bele abba, hogy egy játék piacra dobása valamilyen szempontból üzlet volt. Nem pénzt akart csinálni az ötletükből, hanem egy olyan időtöltést szeretett volna a gyerekek kezébe adni, ami reálisabb képet festett a ninjaéletről, a csapatmunkáról, a stratégiák megalkotásáról és közben még ismeretterjesztő funkciója is volt. Nem nyerészkedni akart. Nem volt szüksége többre, mint amije volt.

Mégis úgy döntöttek, megfogadják Chouji tanácsát, mert így nem kellett korlátozniuk magukat a karakteralkotásban. Hosszú hónapokig majdnem az összes estéjüket azzal töltötték, hogy tökéletesítsék a Nindo egyes részeit. Aztán tesztelték. Először csak maguk között, Choujiékat is bevonva. Aztán Shikadai-ék áthívták a barátaikat is, akik részletes visszajelzést adtak az élményről. Shikamaru Sarada és Denki hosszú, jelentésszerű véleményét tartotta a leghasznosabbnak, mert mindketten rávilágítottak olyan hiányosságokra, amelyek javítása után a játék sokkal praktikusabbá vált.

Még ezek után is hihetetlennek tűnt, hogy végre nagyobb közönség is megkaphatta az alapjátékot tesztelésre. Shino, aki az Akadémián tanított, vállalta, hogy beviszi őket mindegyik osztály órájára, és segít rendszerezni a gyerekek visszajelzéseit. Shikamaru nem értette, miért tulajdonítottak neki akkora szerepet ebben az egészben, amikor a Nindo egy kiterjedt, igazi csapatmunka eredménye volt.

Nem számított igazán, hogy az alapgondolat tőle származott, mert a megvalósítás már szinte megszámlálhatatlanul sok ember közös érdeme volt. Nem gondolta, hogy az, ami számára éjszakába nyúló menedék és szórakozás volt egyszerre, valamikor ennyire komollyá válhat.

Shikamaru szerette azokat a hol csendes, hol vitás órákat, amíg a Nindót egymás mellett ülve megtervezték. Szerette, hogy Shikadai jó étvággyal falta be a vacsorát, amit letettek elé. Szerette, hogy Inojin a legváratlanabb pillanatokban dobott be valami vállalhatatlan Uchiha-viccet. És szerette, hogy Ino minden alkalommal próbált úgy tenni, mintha nem tartotta volna viccesnek, és megkísérelte elmagyarázni, miért nem illik mások kárán szórakozni. De legjobban azt szerette, hogy Ino arcán még ilyenkor is ott maradt a mosoly emléke, ahogy a szája sarka meg-megrándult, miközben hallgatta Inojin érvelését.

Valójában Shikamaru egy kicsit félt attól, hogy milyen lesz, amikor a Nindo elkészül, és nem kell többet együtt dolgozniuk. Nehéz volt elképzelni az estéiket nélküle. Végül azonban mégsem maradt űr a játék után. Mert voltak dolgok, amik olyanok maradtak, ahogyan azt ő szerette. Shikadai és Inojin állandó ötletelése. Ahogy a fiúk játszottak a konzoljaikon, és próbáltak legyőzni valami irreálisan erős ellenfelet. Ino várakozó pillantása, ami ellágyult, ahányszor Shikamaru magától nyúlt a konyhakésért, hogy megpucolja és felaprítsa a zöldséget.

Karui harsány nevetése a közös vacsorákon, és Chouji szerelmes pillantása, amivel őt nézte. Naruto döbbent arca, ahányszor csak együtt látta őket Inóval. Temari fényképe az ő polcán, Sai fotója Inóén. A shougizás Inóval vagy a fiúkkal. A Nindo hetvenharmadik tesztelése, még azután is, hogy már nem maradt rajta valódi tesztelnivaló.

Shikadai felszabadult nevetése, ami egy kicsit elhitette vele, hogy jó apa volt.