Lonely - Kim Namjoon × Reader (I. RÉSZ)

Bevezető

Olyan szép az a bőr, amin nincs sebhely, pattanás, miteszer és mégis természetesnek és megérinthetőnek tűnik, még ha ez csak egy kép is, amit mi látunk... Olyan szép az a szem, amelynek barna selymében elbújhatnék, és védhetne, gazdája mégis eltakarja, mert ezt várja a közönség és ami még fontosabb: önmaga. Olyan fantasztikus az a hang amiről tudod, hogy ilyen nem lesz és nem születhet mégegyszer erre a világra. Lágyan mozdul és kanyarog dallamra, ütemre, vagy élesen szökken és zuhan. Erős, de az erő ami benne van téged fog meg, amikor a legmélyebbre zuhannál. Önmagadat látod a tükrében, mert ő is önmagát adja. Gyönyörű az a mosoly, amit a kamerának mutat, te meg pirulva borulsz a párnába.
Tökéletes formát ölt az a kéz, amit sokszor elképzeltél, ahogy fogja a tiédet. Amit könnyelműen vagy csak kényelmesen arcához emel, amivel igazgatja magát, amivel ír és ami tudod, hogy hozzátartozik. Szája gondolataival működik közre, nem tudnád elképzelni, hogy valaha bántót mondjon, vagy értelmetlent.
Valódi gondolatokat, érzéseket rejt a kép, amit mi kapunk kedves olvasó. Talán azt hiszük ismerjük, aztán amikor elindulunk, akkor érezzük csak a súlyát ennek az álomképnek. Mozgásába beleszédülsz, illatát nárciszéhoz, rózsáéhoz hasonlítod, esetleg gyümölcsösnek képzeled. Hasonlónak tűnik, vagy pont ellentétesnek, mint a tiéd. A semlegességet nem veszük figyelembe.
Ebbe a könyvben nem lesz ellentét, ahogy nem lesz hasonlóság sem. Lesz különleges, lesz közönséges, lesz semleges, de nem lesz szélsőség, hidegség vagy hihetetlen melegség sem. És te, mégis így is képes leszel megszeretni, ha jól döntesz. Nem fogsz félelmet érezni, sőt talán otthonosabb lesz számodra, ha megpróbálod így nézni a dolgokat.
Lehetséges, hogy félreismertelek te ismeretlen a képernyő mögött, de te így is otthonra lelsz itt.