Lonely - Kim Namjoon × Reader (I. RÉSZ)

12. Fejezet

Na igen... Téged egészen melegen tartott egyrészt a kabát, másrészt a düh és a csalódottság, de RM kezdett átfagyni. Ennek ellenére, próbálta magát ezen túl tenni, és egy vaccogó vigyorral, zsebre vágott kézzel, dúdolgatni kezdte a Wild Flowert. Majdnem jól csinálta, de azért nem adnál neki szerepet egy k-drámában, szóval, hogy ne kelljen egy jégszobrot cipelned, szerencsetlenül levetted az amúgy rád csöppet nagy és már kissé piszkos kabátot, és ezúttal a hátára dobtad. Megigazítottad volna rajta... De ki az az óriás, aki felér egy 181 cm-eres emberrel? Amint megérezte,hogy birizgálod, nagylelkűen megállt, mondván: talán így könnyebb ráadni. Mondjuk úgy, a fekete környezet, nem igazán tesz jót a szociális készségeinek. Végülis, nagy nehezen ráigazgattad a kabátot, és megállapodtatok, hogy felváltva hordjátok. Nagyon jól esett neki , hogy visszabújhatott az anyagba, az arca teljesen kipirult a hidegtől, a bőre és az ajkai kiszáradtak, fülcimpáját csípte a fagyos levegő, majd szintén ezek miatt, a tüsszentés is gyakori társatokká vált. Te két lépés után megérezted az anyag hiányát, de inkább nem aláztad meg magad azzal, hogy visszakéred, főleg, hogy olyan nehezen sikerült rádaggadni. Kihúztad magad és gőggel mentél tovább, büszkeséged töretlen volt. Kár, hogy körülbelül annyi színészi tehetséged van, mint Namjoon-nak. Te elég kellemetlenek találtad a szituációt, és mélyen legbelül imádkoztál, hogy bárki is írja ezt a forgatókönyvet, akarjon szerelmes, boldog véget. Ellenben Kim, elég jól elvolt magában, különböző elméleteket döntött meg magában, megvitatta saját agyával, melyik könyv mivel körözte le a másikat, de mivel csupán saját magával vitatkozott, így hamar elunta magát, ugyanis nem látott benne kihívást. Egy sokatmondó nézéssel rádsandított, amit te nem vettél észre, mert éppen azzal voltál elfoglalva, hogy ne remegj, vaccogj, vagy, hogy mivel lehetne ezt az idol által megcsonkított szívet valahogy összerakni. Jó oké, számítottál rá... de ő tőle egyenes választ vársz. Igent vagy Nemet. Ennyi. Ez annyira mégsem nehéz. De ez most mindegy is, mivel hamarosan kizökkentett téged népszerű társad.

- Verne vagy Brontë? - tette fel ezt az egetverően nehéz kérdést, amin az irodalmi kritikusok sokat vitatkoznának. 80 nap alatt a Föld körül vagy Jane Eyre. Fogós kérdés.

- Verne művei sokkal tudományosabbak, így hihetőbbek, cselekvés szempontjából a művei bonyolultak, érzelmi szempontból kevésbé. Brontë ennek a szöges ellentetje: az érzelmekre, traumákra építkezik, jellemet épít fel a karaktereinek, a törtenet szituáció egyszerűek, érzelmileg viszont már kevésbé. Brontë-nek fordulópontjai vannak, és időd add a szereplőinek belenőni egy szituációba. Jules Verne pörgeti az eseményeket, karakterei közül legtöbbször van egy vezér egyéniség, aki köré épül a történet, folyamatos alkalmazkodást kíván tőlük... Őszintén, fogalmam sincs - válaszoltál egy szuszra. Nem vagy műveletlen, akkor sem, ha nem 148 IQ-od van. Olvasni szeretsz, a matekot már kevésbé érted. Ez van. Namjoon láthatóan meglepődött az egyszerű válaszon, és itt elvesztette az irányítást, hangosan flexelt tudásával, fejből idézet, hátha képes lenyűgözni téged. Ezt három okból csinálta:

1, Rémesen unatkozott

2, Versenynek fogta fel a szituációt

3, Az irodalom iránti érdeklődésed imponáló volt neki

Örült, hogy képesek vagytok egy normális beszélgetést végrehajtani. Még erre nem igazán volt példa, általában durca lett a vége. Mondjuk, hiába is próbált lázba hozni, neked már máshol járt az eszed, és azt kívántad, bár kisírhatnád magad a koalás párnádon, miközben az életnagyságú... mármint egy kicsit alacsonyabb RM bábudat bámulod, mert itt még sírni se tudsz, úgy, hogy ne látna meg. Mindeközben természetesen alaposan be lennél takarózva a BTS-es takaróddal, és kétszázadjára is újra néznéd azt, hogvolt y mennyire gyönyörű RM azon az átkozott levendula mezőn full fehérbe, miközben a női hang alá énekel, sötét haját pedig elkapja a szél, és a cuki kis gödröcskéi megjelenek az arcán. Te meg egy jó nagy Milka-val a kezedben sírnál, hogy neki szó szerint egy könyvespolcból és némi gőgből áll a személyiséged. De most nem sírhatsz, mert melletted áll egy félisten, aki most hirtelen felszabadult és be nem áll a szája, sőt, észre sem veszi, hogy koreaiba megy át, beszél tovább, te meg csak azért is végighallgatod, hogy kihasználhasd az időt és hallgathasd a hangját. Viszont egy pillanatban befogtad a száját.

- Te is hallod? - kérdezted mire fülelni kezdett ő is, és leszállt a filozófiáról. Egy időre. Na de mit is hallottál? Olyat aminek nem gondoltad, hogy valaha ennyire fogsz örülni... vízcsobbogást, élénk, éles, vidám vízcsobbogást.

- Víz! - kiáltotattok fel egyszere és futni kezdtettek a hang irányába. Észre sem vetted, hogy RM megfogta a pulcsid ujját, úgy húzott magával, de ez részletkérdés.

Kanyarodtatok jobbra-balra, mire észrevettétek, hogy a tér folyamatos szűkölni kezd, és már egy folyosón sétáltok, amelynek végéről zöldes fényjáték szűrödött ki. A falat tapogatva haladtatok előre, de te véletlenül megbotlottál, így Namra borultál, aki félkezével megtartott a válladnál, mire te zavartan mosolyogtál egyet és megköszönted. Ő csak bólintott, majd tovább ment, de ez után, már lehetetlen volt számodra, hogy haragudj rá. Túl szép, hogy megharagudj rá.