Lonely - Kim Namjoon × Reader (I. RÉSZ)

5. Fejezet

  Már megfogalmazódhatott benned a kérdés; hogy a frászba ejtette el Namjoon a lámpát? Nos, amikor elindult, az elején nem sok mindent talált még több dobozon kívül, így a gondolatai hamarosan elkalandoztak. Igazából azon kezdett el gondolkodni, hogy ez a helyzet mennyire ihletadó lenne egy "Light in dark" (fény a sötétben) című dalhoz, ha nem ragadott volna itt. A helyszín igen kellemes lenne a dalszövegíráshoz, bár néhány ablakot azért hiányolt. A friss levegőtől nyilván jobban működnének a fogaskerekei. Ennek ellenére nagy vázlatokban már megtervezte a dalszöveget, amint hazaér, egy csésze kávé után, már képes lesz kitölteni a szövegben keletkezett lyukakat. Már dúdolta a jövőben sokkal letisztultabb dallamot, amikor a fény egy próbababát világított meg - ami nem tudjuk mit keresett ott, de ott volt. Ettől egy kicsit megijedt, ezért meghátrált,deolyan szerencsétlenül, hogy átesett egy kartondobozon, aminek következményeként, ő hátraesett, a lámpa pedig kiesett a kezéből. Búrája szilánkosra tört, a padlóra kifolyt petróleumot pedig gyorsan megtalálta a lángocska, ami eddig a fényt szolgáltatta, majdnem hatalmas tüzet eredményezett. Ezután felugrott, levette kissé bő pólóját, majd azzal igyekezett elzárni a lángnyelveket az oxigéntől. Szerencsére próbálkozássa, sikeresnek bizonyult, és nem sült meg élve. Ezután kissé fellélegzet és körbenézett, hátha utánna jöttél, és a telefonoddal világítasz. Miután nem látott semmit, sóhajtva felkelt a földről, és igyekezett visszavenni pólóját. A hely éppen annyira hűvös volt, mint amennyire sötét és alkalmatlan lett volna az időpont egy megfázásra. Jobb híján elindult egy irányba, remélve, hogy az a helyes irány. Már egy ideje sétált és gondolkozott; viccesnek találta, hogy a hőmérsékleten és a sötétségen kívül, nem sokban érzi magát máshogy, mint otthonában. A csend és a magány elvégre mindenhol ugyanolyan. Egy pillanatra megállt és azon kezdett gondolkodni, hogy mi lehet veled. Hirtelen úgy érezte, hogy hiba volt ott hagynia téged, hiszen akkor figyelmeztethetted volna a próbababára, akkor nem ejtette volna el a lámpát és akkor biztosan nem kellene egyedül bóklásznia a vak sötétben. Behunyta a szemeit, és bár nem is hitt semmilyen istenben, azért remélte, hogy valami tudatunk feletti erő kisegíti őt. Úgy tűnt, hogy imádnak nevezhető gondolatai ki is segítették őt.
  Viszont az, hogy ketten folytatáttok az utat, nem sokat javított a csenden. Sőt; most, hogy lenne kit megszólítani, mégsem beszéltek, még magányosabbnak éreztétek magatokat, főleg Namjoon. A hangulat fokozásához hozzájárult, hogy elindult a Lonely is a telefonodból. Itt lett RM-nek elege.

- Kérlek, kapcsold ki - mondta türelmesen feszültségéhez képest - Ha már itt vagyunk, nagyon úgytűnik, hogy egyedül, nem akarom olyan szánalmasnak érezni magam, hogy saját magamat hallgatom - igazából az ésszerű ok az volt, hogy senki sem szereti magát hallgatni, különösen, amikor énekel. Egészen egyszerű indok, valakinek még sincs bátorsága bevallani, különösen nem méltósága rovására.Viszont neked nem tetszett az ötlet már annyira, mivel már kizárólag ez az album tartotta benned a lelkesedést iránta.

- Én viszont igen - válaszoltál vissza és tovább vilagítottál, ne hogy orra esetek. Reakciódon meglepődött ugyan és egy ideig igyekezte tűrni saját magát, de egy idő után már tényleg kezdett elege lenni és játszott a gondolattal, hogy egyszerűen kitépi a kezedből, és eldobja. Bár az nem lenne egy jó megoldás, hiszen akkor is szólna a zenéje belőle, csak messzebbről, még aztán ha véletlenül eltörni, odalenne a fényforrás, és venni kéne neked egy újat. Nem mintha annyira megcsappantaná a pénztárcáját, inkább a nyilvánosság miatt aggódott. Mit össze nem hordanának róla az újságírók...

  Talán egy kicsit meglepődött, amikor a szám végén mégis kikapcsoltad a zenét. Habár igyekeztél a zenére koncentrálni, nem kerülte el a figyelmedet amikor összerándult a tenyere, már sokadjára. Azért ahhoz túl sok kép van a telódon, hogy megkockáztasd eltörni. Így a teljes csendben lépkedtettek tovább, egyedül a padló nyikorgását hallottátok. További dobozokon kívül, nem sok mást találtatok. A lábaid már rettenetesen fáradtak voltak, de RM még mindig kihúzta magát és úgy igyekezett keresni a menedéket. Igazából már ő is fáradt volt, hihetetlenül fáradt, de már megszokta, hogy nem mutatja ki. Az, hogy edzés után nem volt ideje pihentetni izmait, megviselte ő, belülről izomláz égette. A levegő hűvös állottsága fejfájást okozott neki. De legalább már látta, hogy merre lép - vagyis fogjuk rá. Mondhatni, titkon mindketten hiányoltátok a foteles szobarész melegségét. Hamarosan úgy határozott, hogy beszéddel tereli el a gondolatait gyengeségeiről.

- Milyen régóta hallgatod a zenéimet? - kérdezte, mire te kicsit meglepődtél az váratlan kérdéstől. Zavarba ejtett, hogy ilyen dolgokról érdeklődik, de kérdésre jár a válasz, már pedig neked sem ártott a társalgás.

- Úgy egy éve - néztél magad elé szigorúan, legalábbis amennyire tudtál.

- Értem - fordult ő is vissza az út felé. Nem éppen a legjobb kezdés volt, de azért úgy könyvelte el, mint egy nem-is-olyan-rossz kezdést.

- Melyik számot hallottad először? És itt most a szólóimra gondolok - tekintett rád a szeme sarkából kíváncsian. 

- Forever rain -  jelentetted ki újra, és hirtelen felindulásból te is kérdezni akartál valamit,amit eddig nem tudtál. Kis gondolkozás után, csak jött valami - Eddig melyik hajszín tetszett neked a legjobban? Mármint azok közül, amiket már viseltél - na, ettől ő lepődött meg, de aztán átgondolta, és rájött, hogy az általános dolgokat már biztos leszedted a netről.

- Az ezüst és a lila - vette át a rövid választ, ami igazából válaszolt a kérdésedre. Az internet szerint, ezek úgyis a kedvenc színei. Szóval végülis tiszta. Viszont Namjoon-nek eléggé kényelmetlen volt, hogy nem tudott veled normálisan megismerkedni, de hát ez is az idol munka része, így hát magába fojtotta bosszúságát. Így próbálkozása kudarc lett végül. Ahogyan tovább lépkedtettek, ő igyekezett minél inkább elkerülni a tekintetedet, így néhány percig nem látta merre ment; és sikerült beleesnie egy lyukba. Te meg estél utánna, mivel, pont ugyanazt tetted, mint ő, s nem az utat néztett. Milyen romantikus egyszerre beleesni egy gödörbe, igaz?