Lonely - Kim Namjoon × Reader (I. RÉSZ)

3. Fejezet

Újra ugyanott vagy, ugyanabba a szobában, ugyanabban a szituációba. Most is leültél és elnyúttál teljes testhosszoddal a fotelben és csupán arra méz édes hangra koncentráltál, ami feléd szólt, egyenesen a füledbe. Újra érezted a megkönnyebbülést és a fantasztikusan álmosító illatokat. Újból paplant éreztél magadon, és már készültél teljesen átadni magad ennek a világnak, de hirtelen valami más lett. Az állottság és a por szagába belekeveredett valami sokkal egzotikusabb és erősebb illat, ami a meleg levegőt gyorsan lehűtötte. Igyekeztél nem sok tudomást venni erről. Mivel valahol, messze, még mindig az Indigo zúgott a füledbe, így arra próbáltál koncentrálni. Ez úgy 10 másodpercig egy sikeres küldetés volt, amíg meg nem éreztél a válladon egy erős kezet. Na erre visítva ugrottál fel és ijedtedben, majdnem felpofoztad a személyt. Igen, hihetetlenül kevesen múlott, hogy ez megtörténjen, de, az ember gyorsan elkapta a karod még mielőtt ez megtörtéhetett volna. Először a karodra pillantott, majd a szemedbe nézett és igyekeztél kiszabadítanod a karod a szorításból. Eléggé kómás állapotodban voltál, így kellett egy kis idő, hogy kitaláld kivel is állsz szemben. Mikor feleszméltél visszanéztél rá, zavarodba pedig belepirultál. Kim Namjoon. Teljeséggel hihetetlen, hogy most ő szorítja el a karodban a vérkeringést, és most itt állsz vele szemtől szemben. Ő még mindig téged méregetett, és próbált rájönni a szándékodra, miközben te csak elvesztél a szemeiben. Sokkal sötétebb mint gondoltad volna, az ajkai pedig jóval halványabbak, mint a háttérképeden. Pizsamában elég kiábrándító látványt keltett, de úgytűnt felettébb jó erőben van. Valamit tátogott, de te nem hallottad, ugyanis mostmár fülsüketítően ordított a fülesedből a Wild Flower. Tettél egy óvatlan mozdulatot, hogy kiszed onnan, de akkor megállt a kezed, amikor eszedbe jutott egy apró tény: Ha most kihúzod, akkor ő is hallani fogja a számot, azaz a számát, ami bizonytalan, hogy mennyire lenne jó neked.
Mivel Namjoon nem egy hülye, így kitalálta a mozdulatodból, hogy mi akadályozza a vele folytatott kommunikációt, és megpróbált a füledhez nyúlni, hogy kivegye azt, de te azt a másik kezeddel eltakartad és lehunytad a szemeidet, és igyekeztél felébredni - mivel azon a véleményen voltál, hogy ez csak álom lehet. Ezen kissé meghökkent, de te ezt nem láthattad mivel azon imádkoztál, hogy ez ne a valóság legyen. És ezzel annyira elvoltál foglalva, hogy el is felejtetted, hogy a másik füledbe is van fülhallgató, amihez teljes hozzáférése van. Erre már csak akkor döbbentél rá, amikor gyengülni kezdett a Wild Flower. Ijedten pattant ki a szemed és két kíváncsi szempárral találtad szemben magad. Talán az egyetlen pozitívum az volt, hogy elengedte a karodat végre, ami már komolyan kezdett zsibbadni. Innentől igen hosszas csend következett köztetek és csak tisztes távolságból néztetek egymásra. Nehéz volt tényleg elhinni, hogy Kim Namjoon van a szobában ráadásul veled, de a fájó karod teljesen ellentmondott a józan eszednek. Eléggé zavart, hogy nem tudtad, mit kérdezett az előbb. Talán őt is, hogy nem válaszoltál. Közben újra indult szeretett albumod, és már az All Day jelentette a háttérzenét.
Végül arra jutottál, hogy nincs mit tenni, meg kell tenned az első lépést. Ennek gyanánt igyekeztél bemutatkozni neki.

- T-T/N - hangod megremegett a lüktető szívverésedtől, de úgy tűnik, feleslegesen, mert RM már a kijáratot kereste, neved hallatán csak egy bólintással jelezte azt, hogy felfogta. Kicsit meglepődtél, mivel koncerteken, barátságosabb szokott lenni a fanjaival. Na persze ők nem próbálták felpofozni az első találkakor, de biztosra vetted, hogyha őt ébresztenék így, akkor ő sem reagálna máshogy. Igen, ez egy fantasztikus alibi neked, ha bárhogy kikerülne a történet a közösségi médiákra. Jobban meggondolva arra viszont kevés esély volt, mivel fogalmatok sem volt arról, hogy hol vagytok... Igen ez benned csupán ebben, az újból labilis, hogy mikori pillanatban tudatosult. Lassú az ember agya, ha felkeltik a legszebb álmából. Mármint, teljesen képlékeny, hogy felkeltettek-e téged egyáltalán, mivel ebbe az illuzióba csak álmodban szoktál belekerülni. Na igen ideje ezt közölni Namjoon -nal is. Előkészítetted angol tudásodat, és igyekeztél a legjobban összerakni a mondanivalódat, ami magyarul így hangzott:

- Nem hiszem, hogy találhatsz ajtót. Én ide akkor kerülök, amikor teljesen elalszom zenét hallgatva - nyögted ki nagy nehezen mivel nem voltál egy C2-es szintén angolból. Ő erre határozottan rád nézett, és kis éllel a hangjából a következőt válaszolta:

- Akkor most keressünk egy ablakot. Kell lennie egy megoldásnak. Mindig van megoldás - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon.

- És ha nincs megoldás? - kérdeztél vissza most te egy kicsit idegesen, mivel ezért egy "kösz hogy szóltál"-t vártál volna. Meglepetésedre csak vállat vont

- A matematika szerint az is megoldás, ha nincs megoldás. Mellesleg ahová belekerültünk onnan általában ki is lehet jutni. Vagy tévedek, és te itt töltöd a mindennapjaidat? - mosolygott rád, miközben tapogatózni kezdett a falon.

- Én általában itt elalszom, aztán otthon felkelek, és fogalmam sincs, hogy van -e itt bármi más érdemleges ezen a fotelon kívül - vágtad hozzá, hiszen utáltad, azt, ha valaki tudásával dicsekedik. Igaz, szó szerint nem ezt tette, inkább tényeket közölt, de akkor is nagyon bántó volt. Butának, eltörpültnek érezted mellette. Nem is gondoltad, hogy ilyen, ha személyesen megismerkedsz egy ilyen hírességgel. Kiábrándítónak, viszont valamilyen szinten, a szíved legmélyén, vonzónak találod. Vonzó volt, hiszen - még, ha kicsit furcsán is festett pizsamában - úgy néz ki, mint akit a mennyekből ejtettek le, természetesen véletlenül. Viszont, most már érezted annak a súlyát is, ha olyas valakiről álmodozol, akit nem ismersz személyesen.
Hogy egyszerűbben fogalmazunk: Kim Namjoon teljesen összezavart.