Lonely - Kim Namjoon × Reader (I. RÉSZ)

11. fejezet

Hihetetlen, hogy a sötét, ha hozzászoksz mennyire meg tud nyugtatni. Csendes, körülölel, és,ha van melletted valaki, nem is olyan félelmetes, mint egyedül. Ha van melletted valaki, valahogy semmi nem olyan félelmetes, mint egyedül. Namjoon kabátjának az illata éppen olyan egzotikusan friss volt, mint az amit akkor lélegeztél be, mikor elaludtál a karjaiban. Lehet kábító, vagy ébrentartó. Pedig eddig azt hitted, hogy szárított levendula és kávé illata van... De úgy tűnik nagyon tévedésben éltél. Teljesen nagy tévedésben. Nem is gondoltad volna, hogy ilyen egyenes, és, hogy van elég bátorsága ahhoz, hogy egy darab petróleumlámpával útra kelljen egyenesen a sötétbe. Fogalmad sem volt arról, hogy amúgy ő nem is tud mindig mosolyogni... Őszintén hülyének érezted magad, hogy nem vallottad be magadnak hamarabb: Ő is csak egy ember. Miért is vártad, hogy úgy viselkedjen előtted, mint a kamerák előtt? Hiszen egy idegen vagy számára és az első benyomás sem volt teljes érthető... A való életben logikus, céltudatos, és nem áll meg csak azért, mert valakinek a szíve mást súg, mint az övé. Nem akkor, ha azt a valakit nem ismeri.
Visszhangzó léptekkel sétáltatok, kabátja pedig szét terült a válladon. Átnedvesedett a ruhád a vizes padlótól, és azért megvolt benned a félelem, hogy a drága anyagot veled fogja kimosatni. Valahogy meglágyulhatott mégis a szíve az előző találkozásotok óta... Hiszen akkor miért jött volna oda téged vigasztalni?
Hát az igazság az, hogy ahhoz, hogy oda erőltese a popsiját, 20 percnyi bambulás kellett, amikor csak nézett téged sírni a padlón. Elvégre, kikéri magának, ő 7 férfi nemű idiótával él együtt, egyedüli lány ismerőse az édesanyja és a húga... Akik meglehetősen különbözhetnek viselkedésben egy európai neveltetésű lánytól. Sok lehetőséget gondolt végig, mi lehetne a következő lépés... Nagyon menő nézett volna ki, ha a K-drámákban lévő férfi főszereplőkhöz hasonlóan, szimplán felkap a karjába, és (újra) cippelni kezd. De ez minden flört nélkül, vagy legalábbis némi ellenséges hangnem nélkül eléggé béna érzést kelthetett volna benned. Ráadásul, ez nem egy megrendezett jelenet volt, és ahogy ő ismeri önmagát el is ejtett volna... már így a legelején. Arra is gondolt, hogy átölelhetne, és mint ama nagy és titokzatos költő, nyugtató igékkel igyekezne felvidítani, viszont mivel ezt csak koreaiul tudná megtenni, így ez bukott terv volt. Végül, csupán annyira jutott dominanciájából, hogy az átfázott, vizes testedre esetlenül ráterítette a kabátját. Most újból ketten vagytok, újból a vaksötétben... a változatosság kedvéért.  A kabátot ő maga nem sajnálta, ebben az időszakban biztos nem fog kelleni Koreába sem, lesz ideje kimosni és már amúgy is időszerű lenne egy új. Jó állapotban van ugyan, de Suga-nak, ha ezt nem is mondja ki, nagyon fáj rá a foga, és neki talán még jobban is állna a kávészínű dzseki. Na de akkor...

- Melyik szín áll nekem a legjobban? - tette fel a kérdést a semmiből, amin rendesen meglepődtél, na meg zavarba jöttél. Már régen megállapítottad magadnak, hogy legjobban a kék farmerdzsekiben és minden fekete dologban jól néz ki, de ezt hogy közöld vele, azt nem tudod. Inkább hárítasz.

- Ez most így honnan jött? - kérdeztél vissza, miközben azon járt az eszed, milyen aranyosan néz ki a melegítőiben.

- Kérdésre nem válaszolunk kérdéssel - az árnyékban is világított a pirod, ami kiült az arcodra, szemeiben pedig különös csillanások tündököltek, miközben Namjoon érdeklődve fürkészett. Ezt a kifejezést csupán néhány ARMY-nál látta, és mindig lenyűgözte,  hogy tud ember így nézni férfira... Reménytelenül beléestél, rögtön leszűrte.

- Mindenben tökéletesen nézzel ki, inkább olyat válasz ami neked is tetszik. Különösen ajánlom, a fekete dolgokat, a kék farmerdzsekikkel - hadartad el egy húzamra, hátha így normálisabban hangzik. De most légy őszinte... Van olyan szituáció, ahol Kim Namjoon-nal ez normálisan elhangozna?
Nem hiszem.

- Tudod... - kezdett bele, mire megköszörülte a torkát - maradjon köztünk, de nem hiszem, hogy bölcs dolog lenne a fiatalságodat rám pazarolni. Hidd el, rengeteg fantasztikus srác van, még ha nem is idol, akivel talán jobban meg tudnád élni a romantika pillanatait. Az idő pénz, a tapasztalat érték. A karrieremért cserében, emberi kapcsolatok teremtéséből, mind két szempontot vizsgálva, gyönyörűen megbuktam - emlékezett vissza arra, hogy nem tudott veled normálisan kommunikálni - Lehet, hogy mocskosul jól megfizetnek, és nagyszerű idió- EMBEREKKEL dolgozhatok együtt, rengetegen imádnak... De így honnan fogom megtudni azt, hogy kit imádok én? - itt megállt a lépésben, és a szemedbe nézett - Kérlek, adj fel engem és csak engedd meg, hogy a sors vezéreljen. Ha tényleg összetartozunk, akkor úgyis összejövünk, előbb vagy utóbb - egy világ tört benned össze, akkor is, ha nem fűztél hozzá nagy reményeket. Fájt, hogy az ő szájából hallod ezt, azután, hogy megszoktad a teste melegét, az illatát, a bőre puha érintését, és a hangját, azt a csodálatos emberi hangot.

- Akartodtól fogva löksz el magadtól már most. Mit gondolsz mitől lenne más később - mondtad, miközben az arcába hajítottad a bőrkabátját. Amit ő egy pillanatig szerencsétlenül az arcához tartott, majd leengedte. A régi, trópusi illat helyett, most altató levendulát érzett rajta. Máris beszívta az illatodat az anyag.

- Attól, hogy megfagysz meg nem lesz jobb semmi - kiáltott utánnad, de téged pont nem érdekelt. Nem szeretted, ha valaki ilyen körmönfontan fogalmazza meg, hogy semmi esélyed nála. Inkább mondja a szemedbe... Ennél még az is jobb...

Végül egy hosszú, hosszú és kínszenvedéshez hasonló harc után, visszakerüld rád a kabát, mire RM valamit beszélni kezdett az influenzáról, de a tudományos monológjából nem sokat értettél.