Lonely - Kim Namjoon × Reader (I. RÉSZ)

8. fejezet

  Ahogy Namjoon énekelt a füledbe, annál könnyebbnek  érezted róni az utat. Tetszett neked így hallani a dalait, jobb érzés volt, mint a fotelben, a füleseddel. Elmosolyodtál, kezdett visszatérni beléd az élet. Mindenről elfelejtkeztél és átadtad magad az érzésnek. Igen; mindenről. Beleértve a csípőfájdalmaidat is. Már végzet egy dallal és kezdte volna a másikat, de előtte egy kicsit mozgolódott, hogy kényelmesebb helyzetbe hozza magát. Sajnos számodra szerencsétlenül mozgott, mert térdkalácsát véletlenül csípőd, eddig csendben gyötrődő pontjához nyomta, amitől te szisszegve hullottál térdre. Döbbenten esett le a hátadról, két karjával felfogva a kisebb zuhanást. Tágra nyílt szemmel figyelt, miközben neked a könnyed is kicsordult. Mintha egy elektronikus hullám járta volna át testedet, miközben a fájó pont lassan kiégett a gyors elektron mozgástól. Mindeközben lüktetett  is, amiről fogalmad sem volt mit jelenthetett. Az egész érzés inkább volt kellemetlen, mint gyötrelmes. Nem gondoltad, hogy amikor találkozol a kedvenc énekeseddel csupán azt fogod remélni, hogy álmodsz és az ágyba verted be az oldalad. Csikorgattad a fogaid, mivel igyekeztél, minél kevesebb hangot adni kínodnak.
  Namjoon ijedten kúszott feléd, miközben igyekezett rájönni, hogy vajon mi történt. Két lehetséges választ talált; vagy törésmániája áterjed az emberi csontozatra is, vagy pedig te is csúnyán megütödted magad a gödörbe való eséskor, csak eddig valami csodálatos módon rejtetted el. Teljes szívéből kívánta, hogy ne az első opció legyen az igazság. Eddig is közveszélyesnek volt elkönyvelve, pedig ő tényleg nem akarja eltörni a tárgyakat. Főleg nem magát. Persze az első pár alkalommal még vicces, ha ezzel cukkolják, de egy kis szünetet hagyhatnának tíz beszólás között. Persze a leader-nek bőven voltak kérdései azzal kapcsolatban, hogy az ARMY-k egyes személyiség leíró részeket, honnan vehetnek. Nem szerette, amikor ridegnek tituláják, amikor akkor is magára erőlteti a mosolyt, ha az már zsibbad. Néha rendkívül idegesítette, hogy a show nagyrészét gyakran más viszi el, amikor ő nem csak a leader, hanem a center is. Persze, ezt gyakran betudja annyival önmagában, hogy neki is megvoltak a pillanatai a ragyogásra, sőt, ő is egy csillag. Persze, neki ez a kötelessége, hiszen ő, mint dalszerző, előadó, a BTS vezére, hogy haragudhat meg bármelyik tagra, néhány ezer tini lány véleménye alapján? Sokan el sem tudják képzelni, hogy mit rak rá a leader cédula. Személyes problémájának érezte, ha valaki nem érezte jól magát, ha kétségei voltak, ha nehéz időszaka volt. De hát a szerződés, az szerződés, még hozzá egy szép 2027-es évszámmal az alján. Annyit tud tenni, hogy segíti őket, és engedi, hogy újból elragadja őket a celebvilág.
  Most viszont, hogy egy gyötrelemmel megnyúzott kép tárult a szemei elé. Jól emlékezett arra, amikor Suga-nak vállsérülése volt, de akkor inkább csak az orvosokra tudott hagyatkozni, ő inkább a többi taggal együtt igyekezett elnyomni a médiát. Aggódtak ugyan érte, de nem tehetek sokat. Most viszont, teljesen magára maradt. Megfordult az eszében, hogy talán túl sokáig cippelted. Igyekezett téged egy viszonylag semlegesnek tűnő ponton megérinteni, így bizonytalanul a válladra tette a kezét. Neked kipattantak, az addig fájdalomtól összeszorított figyelőkéid, és hátra fordultál, hogy szembenéz vele, mire ő lekapta a kezét a válladról. Fogalma sem volt, hogy most mit csináljon, hiszen, ha a rajongókat és a családot nem vesszük, 13 éves kora óta, nem érintett meg egy lányt, különösen nem egyet, aki a földön kuccorog és szenved. Egyáltalán mozdítson meg? Az vajon mennyit rontanna a helyzeten? De nem sétálhatsz ezzel tovább, így is elég, hogy 73 kg -t cippeltél. Óvatosan közelített a csípődre szorított kezeid felé, amiket lassan leemelt és a nyaka köré tett. Ettől egy kicsit összesimult a felsőtestetek. Hátulról a derekadra fogott, majd felkapott, miután lábaid hajlatánál is stabilizált. Beleszisszentél ugyan a mozdulatba, és már szóvátetted volna, de amikor felemelted a szemeid hozzá, egy kissé dühös tekintettel találtad szemben magad. Leginkább mégis szigorú volt, nem dühös, de mégis úgy határoztál, hogy nem érdemes veszekedni. Végülis szólnod kellett volna, hiszen, ha így ájul el, még csak cippelni sem bírod. Inkább csak annyit mondtál:

- Köszönöm - és oldalra néztél, a földet szemlélve. Arra számítottál, hogy hosszas monológot tart majd arról, hogy milyen felelőtlen vagy, de ehelyett elfojtott nevetést hallottál pár centivel feljebb - Mi olyan vicces? - ráncoltad zavartan a homlokodat.

- Tudod - érezted, hogy milyen jót mulat rajtad - Néha olyan domináltnak érzed magad, ha vitatkozásról van szó, hogy még azt a kegyelemdöfést is megadod az ellenfélnek, hogy bevallod, nem neked volt igazad, és bocsánatot is kérsz. Igazán aljas húzás, és nem gondolod, hogy visszakapod. Pedig most pont ez történt. Ugyanis, te eddig engem, gyengének titulátál, és nem engedtél a saját lábamra állni. Annyira biztos voltál abban, hogy te leszel a nap hőse, hogy még azt is elfelejtetted, hogy a hangom, a te gyengéd. Persze én csak arra számítottam, hogy megbotlasz és elesel... de úgy tűnik a sors ígéretesebb leckét adott neked - kuncogott fel újból, mire neked tátva maradt a szád. Éppen valami jó beszóláson gondolkoztál, de mivel úgy tűnt, hogy nem vesztett sokat a 148 IQ-jából, inkább úgy gondoltad egy övön aluli ütést mérsz rá. Azonban, te még nem tudtad, hogy ez mennyire ágyékon fogja találni a teljesítményorientált RM-et.

- Ha tovább csacsogsz hasonlókat, még simán válthatok gyengepontot. Mondjuk Jimin hangját - húztad fel  magad rendesen, ugyanis azért egy szállítás után vártál volna némi hálát. Úgy tűnt ez a szó, nem ügy vésődött be az ő elméjébe, mint a tiédbe. Kihívóan vigyorogtál rá, amikor szavaid hallatán feléd fordult.

- Igen... gondolom most is Jimin cippel a karjaiban, miközben ügyel arra, hogy ne sérülj meg - most már tényleg érződött hangjában a nyers düh, amitől rendesen megijedtél. Nem gondoltad volna, hogy ennyivel kihúzod nála a gyufát és nem is gondoltad komolyan. Kim Namjoon az egy félisten számodra, és csupán egy kis tiszteletet várnál vissza felé is.

- Én... - kezdted volna, de félbeszakított.

- Majd akkor kérj bocsánatot, ha komolyan gondolod - mondta hidegen, és az útra szegezte a tekintetét, mìg te az ajkaidat harapdáltad megbánásodban.