Blood, Sweat&Tears {Taehyung fanfiction} - Befejezett

Prológus

Sziasztok!

Gondoltam egy kis előbetekintést hozok nektek az újonnan készülő történetembe.

Egy kis ízelítő mielőtt belevetnénk magunkat a komolyabb dolgokba.
Remélem elnyeri majd tetszéseteket és szeretni fogjátok ahogy a többit is, amiért természetesen roppant hálás vagyok.
Szóval kellemes olvasást és kérlek várjátok a kezdő részeket!

Happy New Year!😘💜🎆🎇🎉🎊🍾

- Nem tudsz tenni semmit, már késő. Az enyém vagy és ezellen nem tehetsz semmit! -mosolygott önelégülten.

- Azt már nem! Soha nem leszek a tiéd! Akkor inkább a halál.

- Arra is sor kerül. De előbb még...

Ismét az ágyra hajított ám most a puha matracon landoltam. Mosolya, mely arcán pihent vérfagyasztó volt s felém közeledő léptei határozottak, kimértek voltak. Szemében mérhetetlen vágy tüze égett, felperzselve magakörül mindent. Szívem hevesen vert s ereimben pulzáló meleg, édes, adrenalinnal dúsított vérem mégcsábítóbban hatott számára.
Tudtam cselekednem kell ha meg akarom élni a reggelt és ha nem akarok önkívületi állapotomban olyasmit tenni amit később megbánnék. Lábaimat futásra kényszerítettem s ahogy csak bírtam kirohantam a kastélyból belevetve magam a sötét, ijesztő erdőbe. Futottam ahogy csak testi adottságaim és lemerült tartalékaim engedték. De tisztában voltam azzal, nem menekülhetek. Hiszen üldözőm elől senki sem futhat el.
Azt hiszem most először az életemben FÉLTEM. Új volt, megrázó és idegen ez az érzés, és egyáltalán nem tetszett. S mégis egyre csak eluralkodott rajtam. Szívem eszeveszett tempót járt és kezdtem a levegőből is kifogyni, plusz a bennem tomboló fogalmam sincs honnan eredő vágy is teljesen lemerített. Ezúttal az erdő sötétje sem volt segítségemre, sőt a legnagyobb ellenség ami most velem tarthat. Ellentétben velem, üldözőmnek barátja volt a sötétség, sőt hű kísérője. Hallottam felém közeledő lépteit, az ágak reccsenését melyeket erőteljes léptei zúznak darabokra s én egyre csak futottam, félve tőle.

Féltem. Féltem, hogy ezt az éjszakát nem élem túl, mivel ezúttal én vagyok az áldozat.  S a férfi ki szorosan nyomomban liheg már nem az akit egykor megismertem, ő más, más mint eddig volt. Ijesztő, önmagából kifordult, vérbeli vadász ki nem másra feni éles fogait mint rám.
Úgy vélem most ez ami a legtökéletesebb jelző ami csak illik rá. Szerintem jobbat keresve sem találhatnék. Mert Ő erre lett teremtve, így született, egy kíméletlen vadászként.