Blood, Sweat&Tears {Taehyung fanfiction} - Befejezett

4. rész

Sziasztok! Úgy döntöttem, hogy a sok pozitív visszajelzés és a közkívánat érdekében folytatom a történetet.😊 Remélem tetszeni fog nektek és ez az érdeklődés kitart majd a legvégéig.🤗
Kellemes olvasást!😘

Nem valami sokat aludtam az éjjel, eléggé foglalkoztatott az újonnan érkezett osztálytárs. Kicsit fura egy fiú és nem tudom miért de valahányszor meglátom kiráz a hideg és furcsa érzésem van a közelében. De lehet csak azért van ez mert ő új még itt és akadt még egy plusz fő aki elől rejtegetnem kell az erőmet. Bizonyára ez az oka.

Felöltözés után kocsimhoz sietek és miután bekötöttem magam elindulok a suliba. Közben telefonom arról ad jelzést, hogy hívnak. A kormányon lévő gomb segítségével engedek a hívásnak s így simán tudok a vezetésre is koncentrálni.

~ Szia YeonWoo! Mért hívsz? Mindjárt a sulinál vagyok.

~ Oké de ez nem várhat! Byeol totál rányomult az új srácra. Ezt látnod kéne. -mesélte kicsit nagyobb lelkesedéssel mint amennyit ez valójában érdemelt volna.

~ A-ha. És ez azért érdekel engem mert? -kérdeztem irónikusan.

~ Azt mondtad érdekel a pasi. Gondoltam leadom a drótot. -hangjából ítélve mintha fel lenne háborodva.

~ Mivan? Woo, én nem azt mondtam, hogy a pasi érdekel hanem azt, hogy miért viselkedik az erőm furán mikor a közelben van. -javítottam ki kedves túlzó barátnőmet- És magasról leszarom mit csinál éppen Byeolal.

~ Hát szerintem egy kutya de te tod'. Siess puszi!

Oké YeonWoo hivatalosan is bekattant. Na mindegy. Néhány kanyar után megláttam az óriási épületet ahol kb a fél életemet töltöttem. Szürke falairól néhány helyen már málik a vakolat és az ablakkeretek sincsenek a legjobb állapotukban mégis, szerintem ez a hely úgy jó ahogy van.
Alig parkoltam le Woo már le is támadott azzal, hogy bár tudja mennyire nem érdekel engem de azért nézzem már meg mit csinál az új srác és Byeol a szekrényeknél. Megjegyzem akaratom ellenére ráncigattak el odáig és bár semmi kedvem nem volt hozzá de muszáj voltam meglesni mit csinál Mr. Lazaság és Miss Atombomba a folyosó végén. Úgy tűnt YeonWoo eltúlozta hiszen csak úgy álldogáltak ott, Taehyung -ha jól emlékszem- éppen a falnak támaszkodik Byeol pedig haját csavargatva igyekszik minél jobban azt a látszatot kelteni, hogy ő maga Szűz Mária. Chh ja, inkább a Grand kanyon.

- Na látod? Ugye megmondtam. -ütötte meg karomat a kissé túlzottan is lelkes barátnőm.

- Jaj már Woo csak beszélgetnek. De ha nem is, ki nem szarja le mit csinálnak? Inkább gyere, menjünk órára.

&&&

Áhh az ebédlő. Reményvesztett álmok és sültkrumpli keverékének édes illata. Sok asztal van szerte a helységben s mindnek megvan a maga tulajdonosa. Középen persze a Miss Népszerűek foglalnak helyet, mellettük a foci csapat tanyázik és zabál úgy akár egy méretes veszett disznó csorda. Tőlük nem messze a "zenei" menőségek akik bár tehetségesek (már amelyik) de méretes egójuk és önimádatuk mindezt elrontja. Mögöttük a sarokban az évkezdők azaz a prédák. Sajnálom szegényeket, új helyen, új környezetben kitéve mindennek ami itt van. Valóságos borzalom. Ha adnom kéne nekik egy tanácsot az az lenne, hogy ne hagyják magukat! Mert az egyenlő az öngyilkossággal. De ha már az elején megmutatják, hogy velük nem lehet packázni akkor a felsőbb évesek békén hagyják őket. Vagyis javarészt.
És természetesen mindemögött vagyunk mi, a végzősök. Akik egyrészt láthatatlanok vagyunk mindenki számára, mert "félnek" tőlünk mivel mi vagyunk a nagyobbak, az idősebbek és a tanultabbak. Másrészt sokan felnéznek ránk amiért ebben az igazán keménynek nevezhető intézményben eljutottunk idáig, a végzős évünkig. És itt a keménységet nem arra értem, hogy megverik vagy kinyírják egymást a diákok hanem a tanulmányokra. A tantárgyak nehezek, rengeteg a tanulni való és a tanárok is roppant szigorúak. Aki ide akar jönni az kösse fel a bugyogóját vagy amit épp hord.